Államisági mozgalom Puerto Ricóban

Mióta Puerto Rico szuverenitása Spanyolországtól az Egyesült Államokhoz került, sokan vitatják Puerto Rico és az Egyesült Államok kapcsolatát. 1899. április 11-én lépett hatályba a Spanyolország és az USA közötti békeszerződés (az 1898-as párizsi szerződés), amely katonai kormányt hozott létre Puerto Ricóban. Ez rövid életű volt, mivel a következő évben (1900. április 2-án) a Kongresszus elfogadta a Foraker-törvényt, amely polgári kormányt és szabad kereskedelmet hozott létre Puerto Rico és az USA között. A Puerto Ricó-iak ugyan nem tudták megválasztani a terület végrehajtó hatalmának tagjait, de mostantól megválaszthatták helyi képviselőiket és egy rezidens biztost az amerikai kongresszusba, akinek hangja volt, de szavazata nem. 1917-ben, a Jones-Shafroth-törvény életbe lépésével Puerto Rico területét megszervezték, és lakosai törvényes amerikai állampolgárságot kaptak.

1967 óta több népszavazás is volt, amelyeken az államiságra vonatkozó kérdéseket tettek fel. A Puerto Ricó-iak 2012-ig nem döntöttek a status quo megváltoztatása mellett a népszavazásokon. A 2012-es népszavazás kétértelműbb eredményt hozott.

1967-es népszavazásSzerkesztés

A sziget státuszáról 1967. július 23-án tartottak népszavazást Puerto Ricóban. A szavazók választhattak a Commonwealth, az államiság vagy a függetlenség között. A szavazók többsége a nemzetközösségi státuszra szavazott, a részvételi arány 65,9% volt.

1998-as népszavazásSzerkesztés

Az 1998 decemberében tartott népszavazás négy politikai státuszlehetőséget kínált a választóknak: államiság, függetlenség, szabad társulás és területi nemzetközösség, valamint “egyik sem”. Az utóbbi opció a szavazatok 50,5%-át kapta, ezt követte az államiság 46,6%-kal. A részvételi arány 71% volt.

2012-es államisági szavazásSzerkesztés

2012. november 6-án az Egyesült Államok Puerto Ricó-i területén a választásra jogosultaknak két kérdést tettek fel:
(1) egyetértenek-e Puerto Rico területi státuszának fenntartásával, és (2) három lehetőség közül kellett megjelölniük az általuk preferált politikai státuszt: államiság, függetlenség vagy az Egyesült Államokkal szabad társulásban lévő szuverén nemzet. Az első kérdésre a “Nem”-et választók száma 970 910 fő (54,0%) volt, akik a jelenlegi politikai státusz fenntartása ellen foglaltak állást, míg az “Igen”-re szavazók száma 828 077 fő (46,0%) volt, akik a jelenlegi politikai státuszú kapcsolat fenntartása mellett foglaltak állást. A második kérdésre válaszolók közül 834 191-en (61,2%) az államiságot, 454 768-an (33,3%) a szabad társulást, 74 895-en (5,5%) pedig a függetlenséget választották.

A preferált státuszról szóló konzultáció során nem Puerto Rico jelenlegi területi státuszát (Estado Libre Asociado az 1952-es alkotmány értelmében) jelölték meg választási lehetőségként, hanem egy alternatívát, az “E.L.A. Soberano” Barack Obama elnök ígéretet tett arra, hogy tiszteletben tartja a választók döntését.

A Caribbean Business című lap 2012 decemberében állítólag egy fehér házi forrásból származó nyilatkozatot szerzett meg, amelyben Obama azt állította, hogy Obama sürgette a Kongresszust, hogy a népszavazás eredménye alapján cselekedjen.

2012. december 11-én Puerto Rico törvényhozó gyűlése egyidejűleg határozatot fogadott el, amelyben kérte az Egyesült Államok elnökét és kongresszusát, hogy szorgalmasan és hatékonyan reagáljanak Puerto Rico népének azon kérésére, hogy vessen véget jelenlegi politikai státuszának, és kezdje meg Puerto Rico átalakulását az Unió államává.

2013. augusztus 1-jén a szenátus energiaügyi és természeti erőforrásokkal foglalkozó bizottsága meghallgatást tartott Puerto Rico státuszáról a 2012-es népszavazás közvetlen eredményeként, és meghívta Alejandro García Padilla kormányzót, Pedro Pierluisi rezidens biztost és Rubén Berríos függetlenségpárti támogatót, hogy tanúvallomást tegyenek és válaszoljanak a bizottság kérdéseire.

2014-ben az Egyesült Államok Kongresszusának mindkét házában határozatokat nyújtottak be (H.R. 2000; S. 2020), hogy Puerto Rico lakosai körében igen vagy nem népszavazást tartsanak az államiságról. Ha az “igen” többség győzött volna, az elnöknek a kongresszus elé kellett volna terjesztenie a Puerto Ricó-i államiságot törvénybe iktató jogszabályt. Mindkét határozat elhalt a bizottságban.

2017-es népszavazásSzerkesztés

Mivel a 2012-es népszavazáson közel 500 000 üres szavazólap volt, ami zavart keltett a szavazók valódi akaratát illetően, a kongresszus úgy döntött, hogy figyelmen kívül hagyja az eredményeket. A 2014-es költségvetési törvényjavaslat 2,5 millió dolláros finanszírozást tartalmazott egy jövőbeli népszavazásra; a pénzeszközökhöz nem kapcsolódott határidő.

A 2017. június 11-én tartották meg az ötödik népszavazást “Puerto Rico azonnali dekolonizációjáról szóló népszavazás” címmel, amely három lehetőséget kínált: “Államiság”, “Szabad társulás/függetlenség” és “Jelenlegi területi státusz”, és az Egyesült Államok Igazságügyi Minisztériuma megkövetelte Puerto Ricótól, hogy a területi státuszt mint opciót hozzáadja, mivel ez volt a feltétele az Obama-kormányzat által félretett 2,5 millió dolláros pénzeszköz felszabadításának, amelyet a lakosság oktatására különítettek el egy esetleges jövőbeli népszavazásra, azonban a szavazást még a szavazólap felülvizsgálata előtt megtartották, így a pénzeszközök nem kerültek felszabadításra. Az újonnan megválasztott kormányzó, Ricardo Rosselló határozottan támogatja Puerto Rico államiságát a gazdaság fejlesztése és “500 éves gyarmati dilemmánk megoldása érdekében…”. A gyarmatosítás nem opció… Ez egy polgárjogi kérdés … 3,5 millió polgár abszolút demokráciára törekszik” – mondta a sajtónak. Az államiság előnyei közé tartozik az évi további 10 milliárd dollárnyi szövetségi támogatás, a szavazati jog az elnökválasztáson, a magasabb társadalombiztosítási és Medicare-ellátások, valamint a kormányzati szervek és önkormányzatok csődeljárási joga. Ez utóbbi jelenleg tilos.

A részvételi arány csak 23% volt, mert az államiság ellenzői bojkottálták a szavazást, arra hivatkozva, hogy a szavazólapok szövege elfogultan államiságpárti volt. Néhányan később megpróbálták a bojkottot a PPD pártnak tulajdonítani, a status quo támogatására hivatkozva. A számok azonban nem támasztják alá azt az elképzelést, hogy a bojkott pártok mentén oszlott volna meg. A részt vevő szavazók 97,18%-a választotta az államiságot, 1,50% a függetlenséget, 1,32% pedig a commonwealth státusz fenntartását.

A népszavazással nagyjából egy időben a Puerto Ricó-i törvényhozók várhatóan egy olyan törvényjavaslatról is szavaznak, amely lehetővé tenné a kormányzó számára, hogy állami alkotmányt dolgozzon ki, és választásokat tartson a szenátorok és képviselők megválasztására az amerikai kongresszusba.

2018 júniusában Jenniffer González képviselő olyan törvényjavaslatot nyújtott be, amely előkészítette volna az utat Puerto Rico számára, hogy 2021-ben állammá váljon; a törvényjavaslatot a beterjesztés után nem tárgyalták.

Az ENSZ Dekolonizációs Különbizottsága

Az ENSZ 1953 óta foglalkozik Puerto Rico politikai státuszával, és azzal, hogyan lehetne segíteni a “függetlenség” vagy “dekolonizáció” elérésében. 1978-ban a Különbizottság megállapította, hogy az USA és Puerto Rico között “gyarmati kapcsolat” áll fenn.

Az ENSZ Különbizottsága jelentéseiben gyakran hivatkozott Puerto Ricóra mint nemzetre, mivel nemzetközileg Puerto Rico népét gyakran saját nemzeti identitással rendelkező karibi nemzetnek tekintik. Legutóbb egy 2016. júniusi jelentésében a különbizottság felszólította az Egyesült Államokat, hogy gyorsítsa fel a Puerto Ricó-i önrendelkezést lehetővé tevő folyamatot. Pontosabban a csoport felszólította az Egyesült Államokat, hogy gyorsítsa fel azt a folyamatot, amely lehetővé teszi Puerto Rico népének, hogy teljes mértékben gyakorolhassa önrendelkezési és függetlenségi jogát. … lehetővé tegye a Puerto Ricó-i nép számára, hogy szuverén módon hozzon döntéseket, és foglalkozzon sürgős gazdasági és társadalmi szükségleteivel, beleértve a munkanélküliséget, a marginalizálódást, a fizetésképtelenséget és a szegénységet.”

Puerto Rico Statehood Admission Act of 2019Edit