Építsd az önbecsülésed ezzel a 3 egyszerű gyakorlattal

Az önbecsülés az egyik központi fogalom az egész pszichológiában. A pozitív önértékelés döntő fontosságú az egyén mentális egészsége szempontjából. A depresszió pszichiátriai diagnózisának egyik fő kritériuma az alacsony önbecsülés. Depressziós epizódok idején az emberek megkérdőjelezik és kétségbe vonják önmagukat, és a legrosszabb esetben úgy érzik, hogy nem érdemlik meg, hogy tovább éljenek.”

A személyiségpszichológiai elméletek az alacsony önértékelést egyenesen a neurotikus vagy rosszul beállított psziché középpontjába helyezik. Többek között Freud is úgy vélte, hogy annyira igyekszünk elkerülni, hogy szembesüljünk a gyengeségeinkkel és hibáinkkal, hogy bármilyen mentális csínytevésbe (más néven védekező mechanizmusokba) bocsátkozunk, hogy távol tartsuk őket a tudatos tudatosságtól. A humanista teoretikus Carl Rogers azt javasolta, hogy azok a gyerekek, akiknek nem sikerül egészséges önbecsülést kialakítaniuk, neurotikus felnőttekké válnak. Azt javasolta, hogy felnőttként ezek az egyének állandóan attól félnek, hogy ki lesznek téve annak a kritikának, amit akkor szenvedtek el, amikor a szüleik azt kommunikálták feléjük, hogy hiányosak. Alfred Adler, a “kisebbrendűségi komplexus” kifejezés szerzője hasonlóképpen azt javasolta, hogy a neurotikus folyamatosan “felsőbbrendűségre törekszik”, hogy kompenzálja az alacsony önbecsülés belső érzéseit.

1. Győződjön meg róla, hogy helyesen érti meg az embereket, mielőtt arra következtetne, hogy hibás. Ha voltál már sértés áldozata, tudod, hogy fáj, ha valaki gúnyt űz belőled. Ha azonban szétszeded a sértést, az segíthet téged pufferelni a hatásaitól.

Nézzük meg tehát, mi is tartozik egy sértéshez. A sértegetés művészete a komikusok trükktárának középpontjában áll. A jó komikus pontosan tudja, hogyan kell a sértést a szarkazmus és a humor megfelelő fokával adagolni. A mindennapi életben kevesen tudják igazán, hogyan kell tökéletesen időzített és célzott poénokat mondani. Ez azonban nem akadályozza meg őket abban, hogy megpróbálják. Sajnos, ha egy rosszul előkészített poén címzettje vagy, könnyen félreértelmezheted a sértést. Mindannyian találkoztunk már barátaink szarkasztikus megjegyzéseivel, amelyek teljesen visszafelé sültek el – és valószínűleg mindannyian elkövettük már a magunk részét a nem szándékos bántó sértésekből. A barátod nevetve rámutat, hogy az új neonsárga pólódon úgy nézel ki, mint egy közlekedési tábla. Ez nem túl vicces megjegyzés, és valószínűleg nem is különösebben találó, de te ezt úgy értelmezed, mint egy megjegyzést a fizikai megjelenésed valamelyik aspektusára, amellyel nem vagy túlságosan elégedett, például a magasságodra, a súlyodra vagy a testalkatodra.

Az emberek szarkazmussal való humorizálási kísérletei közül sok olyan kommunikációs módszer, amely egyszerűen félresikerült. Az Albany Egyetem kommunikációs kutatója, Robert Sanders (2013) szerint a szarkasztikus megjegyzéseket tevő emberek ezt szándékosan, de akár tévesen is tehetik. Ezek a hibák azért történnek, mert nem figyelnek oda, vagy nem értik a társadalmi kontextust. Egy üzleti megbeszélésen például előfordulhat, hogy valaki szarkasztikusan megismétli a főnök egy akaratlanul humoros megjegyzését, például egy elszólást. Bár a helyzet valóban vicces lehetett, a főnök nem értékeli, hogy kigúnyolják, és leszidja az alkalmazottat. Amikor azonban ilyesmi történik veled, lehet, hogy nem tudod olyan könnyen lesöpörni a dolgot, mert megalázva érzed magad. Ahelyett, hogy ezt hagynád, ismerd fel, hogy vagy a gúnyolódó személynek egyszerűen csak rossz szociális készségei vannak, vagy próbáld meg te magad meglátni a helyzet humorát, és vond meg a vállad.

2. Maradj távol, legalább mentálisan, azoktól az emberektől, akik miatt folyamatosan rosszul érzed magad. Van olyan rokonod, barátod vagy kollégád, aki állandóan talál valamit rajtad, amit kritizálhat. Bármit is teszel, úgy tűnik, nem tudsz megfelelni ennek az embernek. Komolyabb esetben úgy érezheted, hogy ez a személy átlépte a határt, és azon gondolkodsz, hogy nem vagy-e zaklatás áldozata. Az önbecsülésed védelmének első védelmi vonala, ha valaki folyamatosan kritizál, az, hogy kilépsz a helyzetből. Előfordulhat azonban, hogy nem tudod elkerülni ezt a személyt, különösen, ha családtagról vagy munkatársról van szó. Ebben az esetben van néhány megküzdési lehetőség, amelyet alkalmazhat.

Kezdje az érzelemközpontú megküzdéssel, amely köztudottan hatékony a megváltoztathatatlan helyzetekre adott stresszreakciók kezelésében. A kritika kezelésére szolgáló konkrét stratégiák közé tartozna, hogy minimalizáljuk ezeknek a negatív megjegyzéseknek a jelentőségét, és esetleg a másik személy saját bizonytalanságának tükörképeként tekintsünk rájuk. Ha azonban a helyzet továbbra is fennáll, át kell térnie a problémaközpontú megküzdésre, amelyben a probléma kibeszélésével kezeli a problémát. Ez nehéz lehet, különösen, ha a helyzet hosszú ideje fennáll. Ha ahelyett, hogy internalizálod a sok kritikát, cselekedsz, elkezdheted jobban kontrollálni magad, és ezáltal jobban érezheted magad és a képességeidet.

Kövess engem a Twitteren @swhitbo a pszichológiával, egészséggel és öregedéssel kapcsolatos napi frissítésekért. Nyugodtan csatlakozzon a Facebook-csoportomhoz, a “Kiteljesedés minden életkorban” csoporthoz, hogy megvitassa a mai blogot, vagy további kérdéseket tegyen fel ezzel a bejegyzéssel kapcsolatban.

Copyright Susan Krauss Whitbourne, Ph.D. 2014

Hivatkozás:

Sanders, R. E. (2013). A beszélő jelentésének kettőssége: Mi teszi lehetővé az önjavítást, az őszintétlenséget és a szarkazmust. Journal Of Pragmatics, 48(1), 112-122. doi:10.1016/j.pragma.2012.11.020

Zhao, J., Kong, F., & Wang, Y. (2013). A társas támogatás és az önértékelés szerepe a félénkség és a magányosság kapcsolatában. Personality And Individual Differences, 54(5), 577-581. doi:10.1016/j.paid.2012.11.003