Ézsaiás

Személyes történet

Vélhetően Ézsaiás már a döntő pillanat előtt felkészült arra, hogy értelmet találjon a látomásban. Életének erről az időszakáról azonban nem meggyőzőek az információk, és főként a bibliai szövegből levont következtetésekből állnak.

A próféta magánélete időnként a nyilvános üzenetének egyik aspektusaként jelenik meg a feljegyzésekben. Egyszer, amikor elment, hogy szembeszálljon egy királlyal, magával vitte, hogy megerősítse prófétai szavát, egy fiút, akinek a szimbolikus neve Shear-yashuv (“Egy maradék fog visszatérni”) volt. Ismét, hogy emléket állítson egy üzenetnek, fiút nemzett a “prófétanőnek” (a feleségének), és a gyermeket az üzenetével mint névvel nyergelte fel: Maher-shalal-hash-baz (“Gyorsan-gyorsan-gyorsan-gyorsan-gyorsan”), utalva az asszírok közelgő fosztogatásaira. Ha a fiúkat nem akarták volna a próféta előérzeteinek két lábon járó tanúinak, az utókor nem tudna erről a feleségről és ezekről a fiúkról.”

Ézsaiás szülői házáról csak annyit tudunk, hogy apját Amoznak hívták. Mivel gyakran beszélt királyokkal, néha azt feltételezik, hogy Ézsaiás arisztokrata, esetleg királyi származású volt. Ugyanez az érvelés azonban bármelyik prófétára vonatkozhat; a Dávid korabeli Nátántól kezdve a prófétáknak volt dolguk királyokkal, és Ézsaiáshoz hasonlóan jól értesültek a közügyekről. Ráadásul Ézsaiás határozottan az áldozatul esett szegényekkel szimpatizált, nem pedig az udvaroncokkal és a jómódúakkal. Azt is állítják néha, hogy papi családból származott, de a kultikus ügyekben való jártassága és az a tény, hogy a megbízatása látszólag a jeruzsálemi templomban történt, sovány bizonyíték papi származására, szemben a papok és birodalmuk fenntartás nélküli elítélésével: “Elegem van a sült kosokból és a hízott állatok zsírjából” – hirdeti ki Istennel az első fejezet egyik híres szakaszában.

Ezzel azonos erővel érvelhetnénk amellett, hogy Ézsaiás prófétacsaládból származik (bár apja, az egyébként ismeretlen Ámosz nem tévesztendő össze Ámosz prófétával). Alaposan ki van képezve a prófétai beszéd hagyományos formáiban és nyelvezetében. Művelt beszéd ez – erős, élénk, a klasszikus héber nyelv legfinomabbja. Ézsaiás különösen jól ismeri azt a prófétai hagyományt, amelyet valamivel idősebb kortársa, Ámosz ismert. A kereszténység előtti 8. század második felében négy jeles héber próféta fordult Izrael és Júda népéhez: Ámosz, Hóseás, Mikeás és Ézsaiás. Furcsa módon semmilyen bizonyíték nem utal arra, hogy ezek közül bármelyikük személyesen ismerte volna a többieket. Látszólag külön és egyedül voltak, mégis Ézsaiás és Ámósz lényegében ugyanazt a gondolatmenetet követik, és csak abban különböznek jelentősen, hogy Ámósz az északi királysághoz (Izraelhez) szólt, míg Ézsaiás hangsúlyozottan Júdára és Jeruzsálemre vonatkozna. Az alapvető stílusbeli és tartalmi hasonlóságok erősen utalnak arra, hogy az egyik közvetlenül vagy közvetve hatással volt a másikra – és mindkettő felismerhető izraelita hagyományra hivatkozik.

Ézsaiás tapasztalatai áthidalják az osztályokat és foglalkozásokat. Bármilyenek is voltak családi körülményei, még ifjúkorában megismerte a szegénység arcát – és a gazdagok züllöttségét. Otthon volt a védtelenekkel, az özvegyekkel és árvákkal; a megfosztottakkal, hajléktalanokkal, földnélküliekkel; és a pénzemberek udvarának forrás nélküli áldozataival. Ismerte az uralkodó nyomorúság kapzsi okozóit is: a diszkriminatív törvények kihirdetőit, a bosszúálló bírákat, a kapzsi földrablókat, a hóbortos asszonyokat, a tolvaj és tivornyázó vagyonos embereket, valamint a felelőtlen polgári és vallási vezetőket. Más szóval, pontosan tisztában volt az emberi társadalom igazságtalanságaival és gonoszságaival – amelyek talán nem voltak rosszabbak Izraelben az i. e. 8. században, mint ahogyan sok kritikus szerint szinte mindenhol voltak a modern korban.