Íj és nyílvessző
Íj és nyílvessző, egy fából vagy más rugalmas anyagból készült vesszőből álló fegyver, amelyet egy húr hajlít és feszesen tart. A nyílvesszőt, egy vékony, fából készült, tollas farokkal ellátott szárat, a szár végén lévő bevágással rögzítik a húrhoz, és addig húzzák vissza, amíg az íjban elegendő feszültség keletkezik ahhoz, hogy elengedéskor a nyílvesszőt kilökje. A nyílhegyek formázott tűzkőből, kőből, fémből és más kemény anyagokból készültek.
Az íj és a nyílvessző eredete őskori; a dél-afrikai Sibudu barlangban 61 000 évvel ezelőttről származó csont nyílhegyeket találtak. Az íj az ókortól a középkorig elsődleges katonai fegyverként szolgált a mediterrán világban és Európában, és még hosszabb ideig Kínában, Japánban és az eurázsiai sztyeppéken. Homérosz Odüsszeiájának csúcspontján Odüsszeusz íjjal való jártassága döntő szerepet játszik a Pénelopé kérői elleni küzdelemben. Az Ószövetségben Aháb halálát egy ellenséges nyílvessző okozza, amely “Izrael királyát a hám ízületei között találta el.”
Contunico © ZDF Enterprises GmbH, MainzSee all videos for this article
A görög és római páncélos gyalogság általában megvetette az íjat, de ennek ellenére gyakran kerültek szembe ügyes ellenséges íjászokkal, különösen a lovasokkal. A hunok, a szeldzsuk törökök, a mongolok és az eurázsiai sztyeppék más népei különösen hatékony lovas íjászok voltak, akik vékony, hátul szarvcsíkokkal merevített, elöl pedig szarvasmarha-izomból ráragasztott rétegekkel megerősített vékony fadeszkákból készült, erős, összetett, visszahajló íjakat használtak. Hihetetlenül erősek voltak, és egészen a forgó pisztoly megjelenéséig ezek voltak a lovas harcok legfélelmetesebb rakétafegyverei. Európában az ókorban már ismert, de a középkorban tökéletesített számszeríj és a 14. században az európai harcmezőkre bevezetett angol hosszú íj fejlődése tette a nyilat félelmetes harci lövedékké. A hosszú íj, amely a jelek szerint Walesből származott, olyan magas volt, mint egy ember, a nyílvessző pedig körülbelül fele olyan hosszú, a híres cloth-yard-nyél. Az íjat kinyújtott karral tartották, a nyílvesszőt pedig az íjász füléhez húzták. Egy angol íjász percenként hat célzott lövést tudott leadni, és a tényleges hatótávolsága körülbelül 200 yard volt, bár a megfelelő kezekben egy nyílvessző kétszer ilyen messzire is eljuthatott. A számszeríj ezzel szemben nem igényelt ugyanolyan fizikumot vagy edzettséget. A számszeríj egy rövid íjból állt, amely vízszintesen volt felszerelve egy szárra vagy kormányra, és egy ravasz és egy ravasz tartotta a húrt felhúzott helyzetben, amelyet igény szerint ki lehetett engedni. A hosszú íjnál vagy az összetett íjnál kevésbé pontos, de gyakorlott kezekben a számszeríj rövid és közepes távolságon rendkívül hatékony volt.
Az íjnak a hadviselésben betöltött szerepe sok kultúra számára másodlagos volt a vadászfegyverként való értékéhez képest. Az észak-amerikai indiánok, az eszkimók, számos afrikai nép és mások egyaránt használták a hagyományos íjat vagy a számszeríjat a vadászatban és a háborúban. Néhány ősi japán fa íj 2,44 méter (8 láb) hosszú; a japánok kisebb íjakat is készítettek szarvból vagy bálnacsontból. A japán íjakat és a (nyílvesszőket tartó) tokokat gyakran gazdagon díszítették és a mesterember aláírásával látták el. Az Andamán-szigeteken, az Andamán-tenger és a Bengáli-öböl között fekvő Andamán-szigetek őslakói nagyon nagy és széles íjakat készítettek. Az afrikai íjkészítők általában kis íjakat készítettek, részben azért, mert az afrikai dzsungelben a távolságok általában rövidek voltak. Az eszkimók összetett íjakat használtak fából és csontból, inakkal alátámasztva, hasonlóan a legtöbb Ázsiában készült íjhoz. Az amerikai indiánok íjai vagy fából, vagy inakkal alátámasztott fából készültek. Az íjakat több anyag összetételéből is készítették, például fából és szarvból vagy fából és fémből. A modern összetett íjak rétegelt fából, műanyagból vagy üvegszálból készülnek. A modern összetett íjakon a kábel és a csigák növelik a pontosságot és a teljesítményt. Sok sportvadász az íjat részesíti előnyben a lőfegyverekkel szemben; mások mindkét fegyverrel vadásznak.
A húr is többféle anyagból készülhet, a követelmény a szívósság. A vonóhúrok hatalmas anyagvariációkat mutattak. A középkori angol hosszúíjnak általában vászonból vagy kenderből volt a húrja, de a török és arab íjakat selyemmel és mohairral húrták fel. A világ számos részén használtak rattan, bambusz, növényi rostok, állati inak vagy bőrök.
A nyilak még nagyobb változatosságot mutattak. A nyél általában egy darabból áll, de gyakran két különböző anyagot, például fát és fémet kombinálnak; a nyílhegyet – fémből, kőből, csontból vagy kagylóból – foglalattal, cementálással vagy mindkettővel rögzíthetik. A nyílvesszőt repülés közben szinte mindig tollból vagy helyettesítő anyagból (levél, bőrdarab vagy szőrme) készült tollakkal stabilizálják; a nehéz elülső szárú nyilak azonban lehetnek toll nélküliek. Lásd még íjászat.