Írási tippek: Hogyan használjuk az iróniát, mint William Shakespeare

Mi az irónia? Az emberek a “milyen ironikus” kifejezést lebegtetik alkalmi beszélgetésekben anélkül, hogy igazán értenék, mi is az irónia valójában. Adjunk arcot az iróniának Shakespeare-től, az irónia királyától vett példákkal.

Az irónia definíciója

Az irónia olyan irodalmi eszköz, amellyel egy szereplő szavait vagy helyzetét úgy ábrázoljuk, hogy szándékosan eltér a szó szerinti jelentéstől.

Tegyük fel, hogy a főszereplődet meghívják egy partira, amiről tudja, hogy hemzsegni fog az alkoholtól és a drogoktól, amitől pedig irtózik. Mivel vágyik arra, hogy a népszerű srácok elfogadják a partin, így válaszol: “Persze, elmegyek. Jó móka lesz.” Az olvasó tudja, hogy a karaktered pontosan az ellenkezőjére gondol, hogy a valóságban szerencsétlen lesz. A megfogalmazás pozitív, de a szó szerinti jelentése negatív.

Az irónia típusai

Az iróniának három típusa van, amelyet használhatsz a történeteidben.

Verbális irónia

A fenti példa a verbális iróniát szemlélteti. Egy szereplő mond valamit, ami mást jelent, mint amit látszólag mond. Amikor egy hurrikán alatt azt mondja, hogy “Szép napunk van”, az verbális irónia. És egy kis szarkazmus is van benne.

Szituációs irónia

Az olvasó azt várja, hogy valami történjen, de ami valójában történik, az egészen más. Tegyük fel például, hogy egy család bonyolult meglepetéspartit tervez az édesanyjuk 50. születésnapjára. De eltévesztik a dátumot, és kiderül, hogy csak 48 éves. Az anya nem lepődik meg, és nem is nagyon örül.

Drámai irónia

Az olvasóid jobban tudják, mi történik a történetedben, mint a szereplőid. A drámai irónia megtestesítője, amikor a közönség egy horrorfilm főszereplőjére kiabál, hogy ne menjen be a házba, mert tudja, hogy a gyilkos ott rejtőzik. És mégis, filmről filmre, ezek az ostoba emberek folyton kinyitják az ajtót, és bemennek.

Példák az iróniára

Nézzünk meg néhány Shakespeare-darabot az irónia kiváló példáiért. (Spoilerveszély: az egyes darabok kulcsfontosságú cselekménypontjai alább kiderülnek!)

Julius Caesar

Egy ponton Caesar Brutus erényeit fejtegeti, mondván: “Brutus mégis azt mondja, hogy becsvágyó volt; Brutus pedig becsületes ember”. Az olvasók azonban tudják, hogy Brutus nemcsak hogy nem becsületes, ahogy Caesar állítja, hanem azt tervezi, hogy március idusán megöli Caesart.

Róma és Júlia

Ez a Shakespeare-darab tele van iróniával. A verbális irónia egyik példája, amikor Júlia azt mondja az anyjának: “Még nem megyek férjhez, és ha mégis, esküszöm, hogy inkább Rómeó lesz az, akit tudod, hogy gyűlölök, mint Párizs”. Az olvasók azonban tudják, hogy Júlia még aznap este feleségül akar menni Romeóhoz. Árnyékot vet az anyjára.

A darab maga is a szituációs irónia egy formája. Azt hisszük, hogy ez egy szerelmi történet, de valójában tragédia. A két szerelmes végül holtan végzi – ez bizony nem egy tipikus szerelmi történet.

Amikor Rómeó végül kábult álomban találja Júliát, biztos benne, hogy meghalt. Mit tesz hát? Megöli magát. Később, amikor Júlia felébred, holtan találja szerelmét. Mit tesz? Öngyilkosságot követ el. Ironikus, hogy az emberek a Rómeó és Júliát romantikusnak tartják, holott annyira nyilvánvalóan tragédia.

Othello

Ebben a Shakespeare-darabban Othello azt hiszi, hogy Desdemona megcsalta őt, köszönhetően Jágónak, aki hazudik Othellónak a nő állítólagos hűtlenségéről. Az olvasók és a nézők tudják, hogy Desdemona hűséges volt Othellóhoz, ami tökéletes példája a drámai iróniának.

Macbeth

Egy másik nagy iróniával teli darabban Macbeth Duncan meggyilkolását tervezi, miközben hűséget színlel iránta. Duncannek nincs világos fogalma Macbeth terveiről, de a közönség tudja, mit tervez Macbeth. Shakespeare arra készteti a közönséget, hogy figyelmeztesse Duncant arra, amit tud, ez a drámai irónia nagyszerű példája.

Macbeth megöli Duncant, hogy megszerezze a trónt és a hatalmat, de hamarosan rájön, hogy a hatalma megtartásához folyamatosan másokat kell gyilkolnia. Végül a nép megveti Macbethet, ő pedig megveti őket.

Hamlet

Az egyik leghíresebb Shakespeare-idézet, Hamlet első szavai a darabban: “Egy kicsit több, mint rokon, és kevesebb, mint kedves”. Nagybátyjára utal, aki most már a mostohaapja. Tehát hirtelen kicsit több, mint rokon, mert kétféleképpen rokon, de kevesebb, mint kedves, mert ő az, aki megölte Hamlet apját. Irónia a javából.

Hogyan használd az iróniát a következő kéziratodban

Az irónia fokozza a feszültséget. Amikor az olvasóid tudják az igazságot, de a főszereplő nem tud róla, fokozod a felfüggesztést és a rettegést.

Az iróniát használhatod a romantikus feszültség fokozására, amikor a két szerelmes között alapvető félreértés van, ami távol tartja őket egymástól. Tegyük fel, hogy a férfi főhősöd egy étteremben találkozik egy vonzó utazási ügynökkel, hogy megtervezzenek egy hétvégi kiruccanást, hogy megkérhesse a női főszereplő kezét. De a női főszereplő meglátja őt ezzel a másik nővel, és azt hiszi, hogy megcsalja. Az olvasóid tudják az igazságot, de te egy őszinte félreértés miatt szétválasztod a párt.

Az iróniát használhatod komikus helyzetek kialakítására vagy arra, hogy empátiát kelts a karaktereid között. Ironikus helyzet lehet, amikor az egyik szereplő azt hiszi, hogy rég halott férje a síron túlról beszél hozzá. De az olvasóid tudják, hogy valójában a postás hagy kis cetliket a postaládájában.

Vagy használhatod az iróniát arra is, hogy egy végső kijelentést tegyél a történeted témájáról. Gondolj arra, hogy a Csillagok háborújában a csúcspontot Darth Vader mondja: “Luke, én vagyok az apád”. Ó, az irónia.

Végezetül, a cselekmény fordulatai és meglepetései az irónia köré épüljenek. Bármikor, amikor a történeted cselekményét egy ironikus helyzet köré tudod fordítani, megragadod az olvasók figyelmét. Amikor arra kényszeríted az olvasóidat, hogy felkiáltsanak: “Ne menj be abba a szobába”, akkor tudod, hogy pontosan ott tartod őket, ahol akarod.