Úgy gondolja, hogy gyermeke penicillinallergiás? Talán mégsem.

Kövessen a Twitteren @drClaire

A penicillinallergia a leggyakrabban bejelentett gyógyszerallergia. Ez valódi problémát jelenthet; ha allergiás vagy a penicillinre, akkor nem csak a penicillint nem szedheted. Nem szedheti az amoxicillint és más, rendkívül hasonló antibiotikumokat, és bizonytalan, hogy szedheti-e a cefalosporinokat (például a cefalexint vagy a cefdinirt), az antibiotikumok egy másik nagyon hasznos és gyakran használt csoportját.

Nézze, ez a helyzet: a leggyakoribb fertőzések, például a fülgyulladás, a torokgyulladás vagy a bőrfertőzések esetében, ha nem adhatunk penicillint, akkor korlátozottak a lehetőségeink. Ezek közül néhány nem működik olyan jól – és néhány erősebb, mint szeretnénk, és több mellékhatással jár.

A penicillinallergiások számára ez az élet elkerülhetetlen valósága lenne, ha nem lenne az az egyszerű tény, hogy sokan közülük egyáltalán nem is allergiásak a penicillinre.

Hogyan történik ez? Nos, a gyógyszerallergia diagnózisát általában “klinikai diagnózisnak” nevezzük, amely inkább a tüneteken és a tüneteken alapul, mint egy tényleges vizsgálaton. A gyógyszerallergia sokféle tünetet okozhat, például kiütést, hányást és hasmenést. Amikor egy gyógyszert szedő betegnél ezek közül a tünetek közül valamelyik jelentkezik, az orvosok a biztonság kedvéért nagyon gyakran allergiát diagnosztizálnak. Hiszen a gyógyszerallergiák életveszélyesek lehetnek, és az elsőt követő reakciók gyakran súlyosabbak.

De ennek is vannak buktatói. Először is, néha az orvosok pusztán a beteg vagy a szülő beszámolója alapján állítják fel a diagnózist, anélkül, hogy látnák a kiütést vagy megvizsgálnák a beteget. Például: a szülő azt mondja, hogy a gyermeknek kiütései voltak, ezért leállítják az antibiotikumot, és allergiát diagnosztizálnak – de kiderül, hogy a kiütés csak pelenkakiütés volt, nem pedig tényleges allergia. A másik, gyakoribb és problémásabb buktató az, hogy mivel a gyógyszerallergia tünetei könnyen összetéveszthetők egy vírus vagy más betegség tüneteivel, gyakran diagnosztizálnak gyógyszerallergiát, holott a tüneteket valami egészen más okozta. Ez különösen igaz lehet, ha egy gyermek amoxicillint szed fülgyulladásra, mivel a fülgyulladás általában akkor fordul elő, amikor a gyermek vírus okozta megfázással küzd – és ezek a vírusok kiütéseket és számos más tünetet okozhatnak. A vírusok gyakran okoznak még csalánkiütést is, amiről általában azt gondoljuk, hogy allergia okozza.

Ez mind azt jelenti, hogy rengeteg olyan ember van, aki azt hiszi, hogy allergiás, pedig valójában nem az.

A Pediatrics című folyóiratban megjelent tanulmányban a kutatók 100 olyan gyermeket vizsgáltak, akikről a szülők azt állították, hogy allergiásak a penicillinre a kutatók által “alacsony kockázatúnak” nevezett tünetek alapján. Ezek az alacsony kockázatú tünetek közé tartozott a kiütés, viszketés, hányás, hasmenés, orrfolyás és köhögés. Olyan gyermekeket is bevontak a vizsgálatba, akiknek a szülei a családban előfordult allergia miatt mondták, hogy allergiásak. Tudjátok, mit találtak, amikor teszteket végeztek a gyerekeken? Egyikük sem volt valójában allergiás a penicillinre.

Ez nem jelenti azt, hogy bárkinek is el kellene kezdenie figyelmen kívül hagyni a diagnosztizált penicillinallergiát. Különösen fontos, hogy ne hagyjuk figyelmen kívül, ha valakinek a kutatók által “magas kockázatúnak” nevezett tünetei vannak, például zihálás vagy bármilyen más légzési nehézség, az arc vagy más testrészek duzzanata, ájulás, vérnyomásesés vagy a súlyos allergiás reakció egyéb tünetei.

De ez azt jelenti, hogy beszélnünk kell orvosunkkal, ha gyermekünknél az allergia diagnózisa alacsony kockázatú tüneten alapult. Lehet, hogy érdemes további vizsgálatokat végezni, vagy akár orvosi felügyelet mellett kipróbálni egy adag penicillint, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy az allergia, annak minden következményével együtt, valóban létezik.

Print