Ősi zsidó történelem: A menóra

A zsidó hit egyik legrégebbi szimbóluma a menóra, a templomban használt hétágú gyertyatartó.

Mondják, hogy a menóra Izrael nemzetének és küldetésének a szimbóluma, hogy “világosság legyen a nemzeteknek”. (Ézsaiás 42:6). A bölcsek hangsúlyozzák, hogy a fény nem erőszakos erő; Izraelnek nem erőszakkal, hanem példamutatással kell teljesítenie küldetését. Ezt a gondolatot emeli ki Zakariás próféta látomása, aki egy menórát lát, és Isten elmagyarázza neki: “Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én szellememmel”. (Zakariás 4:1-6)

A kohánimok minden este meggyújtották a menórát a Szentélyben, és minden reggel kitakarították, kicserélték a kanócot, és friss olívaolajat töltöttek a csészékbe. Az ezen az oldalon látható illusztráció a 2Mózes 25:31-40-ben található, a menóra építésére vonatkozó utasítások alapján készült.

A mai zsinagógákban található lámpatartó, az úgynevezett ner tamid (szó szerint: a folytonos lámpa; általában örök lángnak fordítják) a menórát szimbolizálja.

A Chanukán használt kilenc ágú menórát általában erről a menóráról mintázzák, mivel a Chanuka annak a csodának állít emléket, hogy a menóra egy napra elegendő olaja nyolc napig tartott.

Az első és a második templomban lévő menórának hét ága volt. A templomok lerombolása után kialakult az a hagyomány, hogy semmit sem szabad lemásolni a templomból, ezért a menóráknak már nem volt hét ága. A hat ágú menórák használata vált népszerűvé, de a modern időkben egyes rabbik visszatértek a hét ágú menórákhoz, azzal érvelve, hogy azok nem azonosak a Templomban használtakkal, mert a maiak villamosítottak.