10 fascinating facts about humpback whales

Humpback whales are named, predictably, after an obvious hump in front of their small dorsal fin. Compared to those of other whales and dolphins, this dorsal fin is small and stubby. This hump is emphasised when they raise and bend their backs in preparation for a dive.

Humpback whales grow to between 15 and 19 metres in length (about the size of a bus) and weigh approximately 40 tons. One of their most noticeable and distinctive features are their long and ungainly-looking pectoral fins (flippers). Ezek közel 5 méter hosszúra is megnőhetnek, így viszonylag a leghosszabb uszonyok a bálnák közül.

Ezzel a tulajdonsággal rokon a latin nevük, a Megaptera novaeangliae, ami annyit tesz: “Új-Anglia nagy szárnya”. Bár túl hosszúnak és nehézkesnek tűnhetnek, a tudósok megállapították, hogy valójában nagyon hidrodinamikusak és jól alkalmazkodtak a manőverezéshez.

A púpos bálnák bálnák, ami azt jelenti, hogy a szájukban egy speciális szűrő táplálkozási rendszer található. A táplálékukat a felső állkapocsból sorban kinövő, rojtos kefékből álló bálnatányérokon keresztül szűrik meg.

Hatalmas korty vizet vesznek a szájukba, majd a vizet a tányérokon keresztül kinyomják, csapdába ejtve benne a zsákmányt. Ez a zsákmány főként krillekből – apró rákfélékből -, valamint más apró gerinctelen állatokból áll, de lehetnek kisebb halrajok is, mint például szardellák, szardíniák és makrélák.

Néhány púposbálna egy zseniális, együttműködő módszert alkalmaz a halak befogására, az úgynevezett “buborékhálót”. Ezek a bálnák egy halraj alá merülnek, majd spirálisan visszaemelkednek felfelé, és közben légbuborékokat fújnak. Ahogy ezek a buborékok felemelkednek, megzavarják a halakat, és egy szoros labdába zárják őket. A bálnák ezután gyorsan felfelé úsznak a halrajba, és koncentráltan lenyelik a halakat. Ezt a viselkedést gyakran csoportosan végzik, és úgy gondolják, hogy inkább tanult, mint ösztönös, mivel egyes csoportok tudják, hogyan kell csinálni, mások pedig nem.

Mivel nincsenek fogaik, amelyek alapján meg lehetne becsülni a korukat, nehéz megmondani, hogy meddig élhetnek. Egyes becslések szerint az élettartamuk körülbelül 50 év, míg mások szerint akár 80 év is lehet.

A púpos bálnák a világ minden óceánjában megtalálhatóak, de a legnagyobb számban az Antarktisz jégperemétől az északi szélesség 81°-ig húzódó sávban élnek. A hőmérséklet és az évszak függvénye is, hogy hol lehet őket gyakran megtalálni. Nyáron sokan a magas szélességeken fekvő táplálkozási területeken, például az Alaszkai-öbölben vagy a Maine-öbölben töltik idejüket, télen pedig az Egyenlítőhöz közeli melegebb vizekben találhatók meg.

A bálnavadászat évszázadokon át tartó intenzív vadászata súlyosan csökkentette a púpos bálnaállományt, így az Atlanti-óceán nyugati részén élő púpos bálnaállomány mindössze mintegy 450 egyedre csökkent. Becslések szerint világszerte legalább 300 000 egyedet öltek meg.

Az 1960-as években védintézkedéseket vezettek be, és 1985-ben teljes tilalmat vezettek be a kereskedelmi célú bálnavadászatra (bár egyes országok még mindig vadásznak bálnákra “tudományos bálnavadászat” álcája alatt). A tilalom bevezetése óta a púpos bálnaállomány folyamatosan helyreállt. Bíztató, hogy egy nemrégiben közzétett tanulmány a populáció jelentős helyreállásáról számolt be, és az Atlanti-óceán nyugati részén élő bálnák jelenlegi állománya megközelíti a 25 000 bálnát, ami a becslések szerint közelíti a bálnavadászat előtti számot. Bővebben itt olvashat.

Noha a púpos bálnákat még 1988-ban is veszélyeztetettként tartották nyilván, az IUCN ma már a “legkevésbé aggasztó” kategóriába sorolja őket. Még mindig veszélyben vannak azonban a Grönland nyugati részén és a Szent Vincent és a Grenadine-szigeteken található Bequia szigetén folytatott vadászat, a hajókkal való ütközések és a halászeszközökbe való belegabalyodás miatt.

A púpos bálnák nem élnek szoros szociális csoportokban, hanem vagy egyedül, vagy két-három egyedből álló átmeneti csoportokban (gólyák) utaznak, amelyek néhány óra után feloszlanak, bár hosszabb távú társulásokat is megfigyeltek.

A vadászat és táplálkozás céljából azonban hosszabb időre is összegyűlhetnek, például amikor a fent leírtak szerint együttműködnek a buborékhálóval, és a hímek “versengő csoportokba” tömörülhetnek egy nőstény körül, hogy megpróbáljanak párosodni vele.

A púpos bálnák meglehetősen összetett udvarlási rituálékkal rendelkeznek, amelyek a téli hónapokban zajlanak. Mielőtt azonban ezek elkezdődnének, a bálnáknak először a meleg egyenlítői szaporodó vizekben kell összegyűlniük, gyakran több ezer kilométert utazva a nyári táplálkozóhelyeiktől, hogy párt találjanak.

Amint megérkeznek, a hímeknek ki kell érdemelniük a jogot, hogy egy nősténnyel párosodhassanak, és ez gyakran kemény versengéssel jár. A nem rokon hímek csoportosan követik a nőstényeket, és a nőstény körül harcolnak egymással, farkcsóválva, farkcsóválva és egymásnak rontva. Ezzel azt remélik, hogy dominanciájukkal és erejükkel lenyűgözhetik a nőstényt. Ez a harc azonban többnyire csak a látszat kedvéért zajlik, és ritkán fordul elő, hogy komoly fizikai sérülést okoznak egymásnak.

A szaporodásban az éneklés is szerepet játszik. Úgy gondolják, hogy a hímek énekkel vonzzák a nőstényt, és ezzel is demonstrálják dominanciájukat. Fontos szerepe lehet a nőstények ösztruszának kiváltásában is.

A párzás után a nőstény bálnák vemhességi ideje 11,5 hónap. A borjak születésük után 3 és 4,5 m hosszúak és akár egy tonnát is nyomhatnak.

A púpos bálnák jól ismertek kísérteties, szuggesztív hívásaikról vagy “dalaikról”. Ezek a nyögések, üvöltések és kiáltások összetett sorozatai órákig is eltarthatnak, és hatalmas távolságokat tesznek meg az óceánon keresztül.

A púposbálnák énekének pontos funkciója nem ismert, de számos elmélet létezik.

Mivel a hímek produkálják a hosszú, összetett énekeket (a nőstényeknek rövidebb hangjuk van), és ezeket a szaporodási időszakban adják elő, feltételezik, hogy a nőstények vonzására szolgálhatnak. Emellett kihívásként is működhet a többi hím számára. Egy másik elmélet szerint az éneknek ökológiai funkciója van, szonárként működik, így a bálnák “látják” és tájékozódnak a környezetükben.

A púposhátúak morgásokkal, nyögésekkel és horkantásokkal is kommunikálnak egymással, és a borjakról ismert, hogy “suttognak” az anyjuknak, mély hangokat használnak, amelyek csak rövid távolságból hallhatók. Ez segíthet nekik elkerülni a ragadozókat és a nagy hímeket. További információ itt olvasható.

A púpos bálnák természetüknél fogva többnyire szelíd és nem agresszív állatok, így nagyon valószínűtlen, hogy kárt tegyenek az emberben. Azonban nagyon nagyok és kíváncsiak, és néha megközelítik a hajókat.

Az akrobatikus hajlamuk miatt előfordulhat, hogy áttörnek és nekicsapódnak a hajóknak. 2015-ben történt egy eset, amikor egy kanadai nő meghalt, amikor egy áttörő púpos bálna a sznorkelező túrahajóra szállt, amelyen éppen tartózkodott. This is however extremely rare as humpbacks tend to be aware of their surroundings and avoid direct contact with boats and swimming humans.