12 karaktertípus, amit minden írónak ismernie kell

Mondják, hogy a világ mindenféleképpen forog – és ez a történetekre is igaz. Akár fantasy, romantikus vagy akció-kalandregényt írsz, szükséged lesz bizonyos típusú karakterekre, hogy a cselekményt mozgásban tartsd, és az olvasóidat izgalomban tartsd!

Ezért állítottuk össze ezt a praktikus útmutatót a szinte minden történetben előforduló 12 karaktertípusról: hogy segítsünk kitalálni, melyekre van szükséged, hogyan kapcsolódnak egymáshoz, és milyen célokat szolgálhatnak.

Melyek a különböző karaktertípusok?

A legtöbb író eleve tudja, hogyan kell kategorizálni a karaktereket a klasszikus, “képregényes” címkék alapján: hősök, gonosztevők, segédhősök stb. A történetek egyre bonyolultabb birodalmában azonban sokkal árnyaltabb típusokat kell figyelembe vennünk!

Mielőtt azonban ezeket a típusokat megvizsgálnánk, tudnod kell, hogy két fő módja van a besorolásnak: szerep és minőség szerint.

Szerep

A karakter szerepe arra utal, hogy milyen szerepet játszik a történetben. Mint valószínűleg tudod, a legfontosabb szerep minden történetben a főszereplőé (erről alább lesz szó). Ez azt jelenti, hogy minden más szerep a főszereplőhöz való viszonyukból ered. Alapvetően ezek a típusok határozzák meg, hogy a karakterek hogyan lépnek kapcsolatba egymással és hogyan hatnak egymásra.

A szerepek alapján a típusok a következők:

• Protagonista
• Antagonista
• Deuteragonista
• Tercier
• Confidante
• Love interest
• Foil

E szerepek közül néhány átfedheti egymást. Egy deuteragonista lehet az MC bizalmasa. Az antagonista lehet a fóliája. Vagy az antagonista végül a főszereplő szerelmévé válhat! (Van itt valaki, aki rajong az ellenségekből szerelmesekké váló trópusért?)

De elébe megyünk a dolgoknak. Érintsük meg gyorsan a karaktertípusok második nagy kategóriáját.

Karakterminőség

A karakterminőségnek ahhoz van köze, hogy milyen karakter valaki. Ez nem a vérmérsékletükre vonatkozik, például arra, hogy kedvesek vagy gonoszak, hanem inkább a történeten belüli természetükre, például arra, hogy dinamikusak vagy statikusak.

Ezek a típusok általában meghatározzák a történet narratív célját. Például egy dinamikus figura kényszerítő ívet teremt az olvasók számára, amit követhetnek, egy szimbolikus pedig valamilyen mögöttes témát vagy erkölcsöt képvisel.

A minőség alapján a típusok közé tartoznak:

• Dinamikus/változó
• Statikus/ingadozó
• Sztatikus
• Szimbólum
• Körös

Ezek is átfedhetnek, bár kevésbé, mint a szerepek. Majd meglátod, hogy hogyan, ahogy az alábbiakban tárgyaljuk őket! Minden további nélkül merüljünk el az itt felsorolt különböző karaktertípusokban.

Karaktertípusok szerepek szerint

Protagonista

A főszereplő valószínűleg a legtöbbünk számára eléggé ismerős fogalom: ő a főszereplő, a nagyágyú, a show sztárja. A cselekmény nagy része körülötte összpontosul, és ő az, akivel a leginkább törődnünk kell.

Az egyes szám első személyű nézőpontból írt történetekben a főhős általában az elbeszélő, de nem mindig. Az elbeszélő lehet valaki, aki közel áll a főhőshöz (mint Nick a Nagy Gatsbyben), vagy e valaki, aki teljesen távol áll tőle (bár ez viszonylag ritka).

Minden egyes történetnek kell, hogy legyen főhőse, függetlenül attól, hogy milyen. Egyszerűen fogalmazva, főhős nélkül = nincs cselekmény. Ne feledd, hogy minden más szerep a főszereplőhöz képest kerül meghatározásra – tehát ha éppen egy történetet tervezel, akkor ez legyen a legelső karakter, akit megrajzolsz.

Példák a főszereplőre: Harry Potter, Frodo Baggins, Katniss Everdeen, John McClane, Dorothy Gale, Hercule Poirot, Indiana Jones, Walter White (aki valójában egy antihős, szemben a hagyományos hőssel).

Antagonista

Ha antagonista vagy, akkor antagonizálsz – ez a dolgod. Pontosabban aláásod, meghiúsítod, harcolsz vagy más módon szembeszállsz egy karakterrel: a főszereplővel.

A legtöbbször a főszereplő jó, az antagonista pedig gonosz, és ez a konfliktusuk forrása. Ez nem mindig van így – különösen, ha a főhős egy antihős, akinek nincsenek tipikus hősi tulajdonságai, vagy az antagonista egy anti-gonosz, aki nemes tulajdonságokkal rendelkezik. Mégis, az esetek 95%-ában a főszereplő a hős, az “antag” pedig a gonosz.

Az antagonisták általában ugyanolyan fontos szerepet játszanak egy történetben, mint főszereplő társaik, de nem biztos, hogy annyit látjuk őket. Általában nem mesélnek történeteket, és gyakran titokban tevékenykednek. Sőt, a “Mit fog az antagonista legközelebb tenni?” kérdés nagy narratív feszültség forrása lehet egy történetben.

Antagonista példák: Szauron, Voldemort, A fehér boszorkány, Olaf gróf, Maleficent, Jago, Regina George

Deuteragonista

A legtöbb történetben van egy elsődleges főszereplő és egy másodlagos deuteragonista (vagy deuteragonisták csoportja). Ez az a karakter, aki nem éppen a reflektorfényben van, de elég közel áll hozzá.

A deuteragonista “képregényes” megfelelője valószínűleg a sidekick lenne. Őket gyakran látjuk a főhős társaságában – tanácsokat adnak, összeesküvést szőnek a riválisok ellen, és általában segítő kezet nyújtanak. Jelenlétük és a főhőshöz fűződő szoros kapcsolatuk melegséget és szívet ad a történetnek, így az nem csak a hős útjáról szól, hanem a barátokról is, akiket útközben szereznek (ááááá). Természetesen nem minden mellékszereplő barát – van, aki főellenség -, de még ezek a kevésbé barátságos deuteragonisták is mélységet adnak a történetnek.

Deuteragonista példák: Ron és Hermione, Samwise Gamgee, Lumiere és Cogsworth, Jane Bennet, Dr. Watson, Mercutio

Tercier karakterek

A harmadlagos karaktereket azért nem nevezik “tertagonistáknak”, mert nem elég fontosak ahhoz, hogy igazán gyötörjenek bármit vagy bárkit. Csak ki-be libbennek az MC életéből, és talán csak egy-két jelenetben tűnnek fel a könyv során.

Mégis egy jól felépített történethez szükség van néhány tercierre. Elvégre mindannyiunknak vannak ilyenek a való életben – a pultos, akivel csak hetente egyszer találkozol, a random srác, aki mellett ülsz az órán -, így minden reális fiktív történetnek tartalmaznia kell őket is.

Az alábbi példák listáján a nevük mellett feltüntettük a tercier karakterek forrásait is, arra az esetre, ha nem ismernéd fel őket. (Biztosan nem hibáztathatnánk.)

Tercier példák: Poe úr A szerencsétlen események sorozatában, Radagast A Gyűrűk Urában, Padma és Parvati Patil a Harry Potterben, Calo és Fabrizio A Keresztapában, Madame Stahl az Anna Kareninában

Szerelmi érdeklődés

A legtöbb regényben így vagy úgy van romantika. Lehet, hogy ez a fő cselekmény, mellékszál, vagy csak egy blikkfang az elbeszélői radaron – de mindegy, hogyan jelenik meg, valamilyen szerelmi szálnak mindenképpen szerepelnie kell benne. Ez a szerelmi szál általában egy mellékszereplő, de nem kizárólag (ezért ez a külön kategória).

A szerelmi szálakat a főszereplő erős reakciójáról ismerheted fel, bár ez a reakció nagyon eltérő lehet. Néhány szerelmi érdeklődéstől az MC elájul, másoktól pedig gúnyolódik. A főhős gyakran először tagadja az érzéseit az adott személy iránt, vagy fordítva, ami remek cselekmény-sűrítő eszköz.

Mindenesetre, ha jól vannak megírva, kíváncsinak kell lenned (ha nem is mindig drukkolsz neki), bármilyen szerelmi érdeklődés is bukkan fel az oldalon.

Példák a szerelmi érdeklődésre: Daisy Buchanan, Rómeó/Júlia, Peeta Mellark, Edward Cullen, Mary Jane Watson

Bizalmas

Ezt még nehezebb meghatározni, különösen azért, mert sok történet annyira a főhős szerelmi érdeklődésére koncentrál, hogy más kapcsolatok a háttérbe szorulnak. A bizalmas mégis az egyik legmélyebb kapcsolat lehet a főhős számára egy regényben.

A bizalmasok gyakran a legjobb barátok, de lehetnek potenciális szerelmi érdeklődés vagy akár mentor is. A főhős megosztja gondolatait és érzelmeit ezzel a személlyel, még akkor is, amikor mással nem szívesen osztja meg. A bizalmas azonban lehet olyan személy is, akihez a főhős nem azért fordul, mert szeretné, hanem mert úgy érzi, hogy nincs más választása (mint a lista utolsó példájában).

Példák a bizalmasokra: Horatio, Friar Laurence, Alfred Pennyworth, Mrs Lovett, Jacob Black, Dumbledore, Hannibal Lecter

Fólia karakter

A fólia olyan személy, akinek személyisége és értékrendje alapvetően ellentétes a főhősével. Ez az összeütközés kiemeli az MC meghatározó tulajdonságait, így jobb képet kapunk arról, hogy ki is ő valójában.

Noha e kettő gyakran antagonisztikus kapcsolatban áll egymással, a fólia általában nem az elsődleges antagonista. Néha az MC és a fólia eleinte összeütköznek, de végül túllépnek a nézeteltéréseiken, és barátságot kötnek… vagy még annál is többet. (Gondoljunk csak az Amikor Harry találkozott Sallyvel főszereplőire: először fólia, majd barátok, végül pedig szerelmesek.)

A fólia pontos viszonya a főszereplőhöz a köztük lévő különbségektől függ. Például, ha az MC introvertált, a fólia lehet, hogy szuper extrovertált, de ez nem feltétlenül zárja ki, hogy ők ketten barátok legyenek. Ha azonban az MC kedves és önzetlen, a fólia pedig rendkívül önző, akkor valószínűleg nem fognak jól kijönni egymással.

Példák a fóliára: Draco Malfoy, Effie Trinket, Lydia Bennet, George és Lennie, Kirk és Spock

Karaktertípusok minőség szerint

Dinamikus/változó karakter

Ez eléggé magától értetődő: a dinamikus karakter az, aki a történet során változik. Gyakran fejlődnek, hogy jobbá vagy bölcsebbé váljanak, de néha el is bomolhatnak – sok gonosztevő a jóból a gonosszá váláson keresztül válik, mint például Anakin Skywalker és Harvey Dent.

A történeted főhősének mindig dinamikusnak kell lennie, és a legtöbb deuteragonistának is annak kell lennie. Nem kell azonban szuper nyilvánvalóvá tenned a változásokat ahhoz, hogy a közönséged észrevegye őket. Az elbeszélői utazás során ezeknek a változásoknak finoman és természetesen kell bekövetkezniük.

Dinamikus példák: Elizabeth Bennet, Don Quijote, Ebenezer Scrooge, Neville Longbottom, Han Solo, Walter White

Statikus/változó karakter

Másrészt ott van a statikus karakter – az, aki nem változik. Sok statikus karakter egyszerűen lapos, és ha túl sok van belőlük, az általában a lusta írás tünete. Bizonyos típusok azonban nagyobb célt is szolgálhatnak egy történetben.

Ezek a statikus figurák általában ellenszenvesek, mint például Hamupipőke mostohatestvérei vagy Harry Potter nagynénje és nagybátyja – a tudatlanságuk, ahogyan rosszul bánnak a hősünkkel, olyan emberekké teszi őket, akiket “szeretünk utálni”, és fokozza a főhős iránti szimpátiánkat. Egyúttal tanulságot is közvetíthetnek az olvasónak: ne akarj úgy végezni, mint én.”

Statikus példák: Mr Collins, Miss Havisham, Harry és Zinnia Wormwood (Matilda szülei), Sherlock Holmes (ritka statikus főszereplő), Karen Smith

Stock karakter

A statikus karakterek sem feltétlenül laposak, bár velük is óvatosan kell bánni. Az archetípusokhoz hasonlóan a stock karakterek azok az ismerős figurák, amelyek újra és újra felbukkannak a történetekben: a kiválasztott, a joker, a mentor. Nem érdemes túlzásba vinni a használatukat, de sokat segíthetnek abban, hogy kerekebbé váljon a szereplőgárda, és az olvasó “otthon érezze magát” a történetedben.

Az ilyen típus használatának trükkje, hogy ne csak az archetipikus jellemzőikre hagyatkozz. Tehát amikor megtervezel egy karaktert, lehet, hogy egy stock karakterrel kezded, de ki kell szépítened, és más egyedi elemeket kell hozzáadnod, hogy mélységet adj nekik.

Vegyük például Albus Dumbledore-t: lehet, hogy elég “stock” mentornak tűnik a varázslatos megjelenésével és bölcs modorával. Könnyed okoskodásai és a sorozatban később megmutatkozó gyengeségei azonban azt mutatják, hogy bár egy jól megszokott archetípuson alapul, mégis teljes értékű, önálló karakter.

Stock példák (amelyeket hatékonyan szépítünk vagy pörgetünk): Scout Finch (a gyerek), Nick Bottom (a bolond), Haymitch Abernathy (a mentor)

Szimbolikus karakter

Mint korábban említettük, a szimbolikus karaktert arra használják, hogy valami nagyobb és fontosabb dolgot képviseljen önmagánál, ami általában a könyv vagy sorozat általános üzenetéhez kapcsolódik. Ezt a típust is takarékosan kell használni – vagy legalábbis finoman, hogy az olvasó ne érezze túl nehézkesnek a szimbolizmust. Ennek következtében előfordulhat, hogy a szimbolikus karakter valódi természetét csak a történet legvégén értjük meg teljesen.

Szimbolikus példák: Aslan (Istent/Jézust szimbolizálja A Narnia krónikáiban), Jónás (a reményt szimbolizálja Az ajándékozóban), Gregor Samsa (a változás nehézségét/az egyedüllétet szimbolizálja A metamorfózisban)

Körös karakter

Ne keverjük össze Humpty-Dumpty-vel. A kerek karakter nagyon hasonlít a dinamikus karakterhez, abban, hogy mindkettő jellemzően változik a karakterívük során. A legfontosabb különbség az, hogy mi, olvasók már azelőtt megérezzük, hogy a kerek karakter árnyalt és sokrétű, mielőtt bármilyen nagyobb változás bekövetkezne.

A kerek karakter teljes háttértörténettel rendelkezik (bár ez nem mindig derül ki az elbeszélésben), összetett érzelmekkel és reális motivációkkal arra, amit tesz. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy jó ember – sőt, a legjobb kerek karakterek közül sokan mélyen hibásak. De ettől még érdeklődve és izgatottan kell követned az ívüket, mert sosem lehetsz teljesen biztos benne, hogy hová vezetnek, vagy hogyan változnak. Mondanom sem kell, hogy a nagyszerű főszereplők túlnyomó többsége nemcsak dinamikus, hanem kerek is.

Kerek példák: Amy Dunne, Atticus Finch, Humbert Humbert, Randle McMurphy, Michael Corleone

Ha a karaktertípusoknak ez a széleskörű arzenálja áll rendelkezésedre, a történeted akár legendák (vagy bestsellerlisták) tárgya is lehet. Most menj, és használd őket – ha még nem tetted volna meg!