14 nagyszerű rockdal szájharmonikával
Minden második hónapban a KPSU rádióműsoromnak, a Six Degrees of Rockinationnek van egy témája. 2017 novemberében ez a téma a szájharmonika volt. Milyen dalokat játszottam?
Brother Cane – “Got No Shame”
Mivel is lehetne jobban kezdeni a műsort, mint egy abszolút pergővel? Ebben a dalban nem csak első osztályú szájharmonika van, hanem egy arculcsapó gitárszóló is. Vicces történet: amikor először hallottam ezt a dalt, azt hittem, hogy a Guns ‘n’ Roses.
Ezra Furman – “Take Off Your Sunglasses”
Ez a dal egyáltalán nem rockos. Igazából nem is tudom, hogyan lehetne besorolni. Hipszter folk pop? Csak azt tudom, hogy tetszik, és van benne egy nagyon Neil Young-szerű szájharmonika.
Midnight Oil – “Blue Sky Mine”
A kedvenc dalom az egyik kedvenc zenekaromtól. A dal legjobb része a 3:20-nál lévő breakdown. A dobok kiesnek, a gitár staccatóba megy át, és a szájharmonika bőg. Nagyszerű bontás.
James Cotton – “The Midnight Creeper (live)”
Tini koromban láttam ezt a srácot fellépni, és tanúsíthatom, hogy nagyon hasonlóan hangzott. Hatalmas energia, egy fúvós szekció, a közönség tapsolt, és maga Mr. Superharp bőgőzött a szájharmonikán. Pokolian szórakoztató volt.
Beck – “Clap Hands (live)”
Ez egy előadás a Saturday Night Live című tévéműsorból, és a dal igazi sztárja nem a szájharmonika, hanem az ütőhangszeres srácok. A színpadon egy asztalnál ülnek, és villákkal és késekkel ütik a ritmust a tányérokon, tálakon és poharakon. Ez epikus.
Stevie Wonder – “Boogie On Reggae Woman”
Stevie sok jó szájharmonikás munkát végzett, és kísértésbe estem, hogy a “Fingertips” című dalát válasszam, amit szerintem 12 éves korában készített. Ehelyett ezt a dalt választottam, csak a funkossága miatt. Imádom azt a clavinet hangzást, amit Stevie mindig használt a 70-es években.
Sammy Hagar – “Little White Lie”
Mondhatsz bármit arról, hogy Sammy egy pózer, de ez a dal abszolút első osztályú. Imádom, ahogyan az akusztikusból az elektromosba, a halkból a hangosba, a nyugodtból a kegyetlenbe épül. És aztán ott van a nagyszerű szájharmonika szünet, amit… várjatok csak… Huey Lewis játszik! Esküszöm, hogy igaz!
The Wild Reeds – “Where I’m Going (live)”
A mai lágy és szép dalunk. Egy barátom hozott rá erre a dalra, így igazából nem tudok túl sokat a zenekarról, de azt tudom, hogy imádom ezeket a remek háromszólamú harmóniákat. A szájharmonika mellett talán még harmonika is van ebben a dalban. Nem vagyok benne biztos.
The Stone Foxes – “Locomotion”
És vissza a rockhoz! Ez a dal egyszerűen gyújtogató. Ha nem vagy oda a Stone Foxesért, akkor is bele kéne vágnod. Ők a rockos bluesról és a bluesos rockról szólnak.
The View – “Typical Time 2”
Ez a dal egyáltalán nem rockos. Majdnem “aranyosnak” nevezném. Rövid és egyszerű, néhány remek zongorával, néhány remek szájharmonikával, és ami majdnem úgy hangzik, mint egy bendzsó a háttérben? Talán?
C2C – “Down the Road”
Ez a “zenekar” valójában négy francia DJ, akik remek mintákat találnak, és csodálatos új dalokká fűzik össze őket. Ha ez tetszett, nézd meg a “Happy” című dalukat.”
The Wanton Bishops – “Whoopy”
Ez a banda egy új felfedezés számomra, és nagyon odavagyok értük. A libanoni Bejrútból jöttek, és nagyon jó, modern bluest játszanak. Ha ez tetszik, nézd meg a “Waslaha” és a “Shake” című dalokat.”
Jeremy Fisher – “American Girls”
Ez határozottan Dylan-szerű, az akusztikus gitárral, az egyszerű szájharmonikával és a szöveggel, ami néha-néha a Subterranean Homesick Bluesra emlékeztet.”
Blues Traveler – “Brother John”
Ha már harmonika témájú műsort csinálsz, akkor egy Blues Traveler dalt muszáj játszanod, nem? John Popper a szájharmonika Jimi Hendrixe, aki olyan dolgokra képes, amelyek szinte lehetetlennek tűnnek. A zenekar többi tagja is átkozottul jó. Ha nem ismered jól a Blues Travelert, akkor ezen változtatnod kell. Az egész katalógusuk nagyszerű, nem csak a rádiós slágerek.