28. fejezet – A fügekaktusz (Opuntia ficus-indica) gyümölcsének tápanyagösszetétele

A közismert nevén fügekaktuszként ismert Opuntia nemzetségbe olyan fajok tartoznak, amelyek tápláló gyümölcsöket és fiatal, ehető kládódákat (szárpárnák, más néven ízületek) termelnek, amelyeket zöldségként használnak. A tüskéskörte gyümölcse tonhal, indiai füge, keresztény füge és kasztíliai tonhal néven is ismert. Mexikót az Opuntia genetikai sokféleségének egyik legfontosabb területének tekintik, és az Opuntia ficus-indica az egyik agrárgazdasági szempontból legfontosabb kaktusznövényfaj, amelyet a világ száraz és félszáraz területein termesztik a terméséért. A gerinctelen formák megfelelnek a kertészeti fajtáknak. A fügekaktusz gyümölcse három, kereskedelmileg hasznosítható összetevőre oszlik: magvakra, héjra és gyümölcshúsra. Ez a gyümölcs körülbelül 85% vizet, 15% cukrot, 0,3% hamut és kevesebb mint 1% fehérjét tartalmaz. A gyümölcshús jó forrása az ásványi anyagoknak és többféle aminosavnak (alanin, arginin és aszparagin). Fontos vitaminok közé tartozik a C-vitamin (aszkorbinsav), az E, a K és a béta-karotin. A flavonoidok, hatékony antioxidánsok, szintén fontos alkotóelemek. A betalain pigmentek felelősek a gyümölcs színeiért, és szintén antioxidáns tulajdonságokkal rendelkeznek. A tápanyagok és antioxidánsok általános eloszlása a gyümölcsben arra utal, hogy a teljes gyümölcs elfogyasztása egészségügyi szempontból előnyösebb, mivel több potenciálisan nutraumatikus hatóanyag szívódik fel és hasznosul a szervezetünkben. Figyelembe véve a fügekaktusz kémiai összetevőit, tápanyagtartalma viszonylag szerény, és étrend-kiegészítőként kell használni. Tekintettel a nutraceutikumok iránti kereslet népszerű és növekvő tendenciájára, valamint az egészséget elősegítő természetes összetevők és élelmiszerek iránti megnövekedett vágyra, a kaktuszkörte többszörös funkcionális tulajdonságai antioxidáns tulajdonságaival együtt jól illeszkednek ebbe a tendenciába. Ráadásul a fügekaktusz gyümölcse “az élet hídjának” is tekinthető, mivel a sivatagokban a hosszú száraz évszakok alatt az állatok számára ez az egyetlen táplálék- és vízforrás.