5 módja annak, hogy szerzetesként élj a világban

Pál Sheller OSB, a Fogantatás Apátság hivatásos igazgatója

1. Ápold a csendet
Szent Benedek írta: “A beszéd és a tanítás a mester feladata; a tanítványnak hallgatnia és hallgatnia kell” (RB 6:8). A csend az a környezet, amely lehetővé teszi, hogy megfelelően figyeljünk Isten hangjára és a körülöttünk élők hangjára. Sokan nem érzik jól magukat a csendben, vagy kínosnak találják, ezért felesleges zajjal és zavaró tényezőkkel töltik meg a napjaikat. A zene és a rádió kikapcsolása, különösen, ha autóban ülsz, a televízió- vagy internethasználat mérséklése kihívást jelent számodra, hogy meghallgasd Istent, aki benned lakik és a szíved mélyén beszél. Emellett a hallgatás segít elkerülni a pletykálkodás vagy a becsmérlés bűneit. Szent Benedek visszhangozza a Példabeszédek könyvében található bölcsességet, amely így szól: “A szavak áradatában nem kerülheted el a bűnt” (RB 6:11). Ha elkerüljük a felesleges zajt az életünkben, megtanuljuk ápolni a belső csendet, amely ideális környezet az imádsághoz.”

2. Legyünk hűségesek a napi imához
Szent Benedek azt mondta: “Az imának tehát rövidnek és tisztának kell lennie, hacsak talán nem hosszabbodik meg az isteni kegyelem sugallatára” (RB 20:4). Ez az útmutatás megnyugtató azok számára, akiknek megterhelő a munkahete, rohanó a napirendjük, és akiket számos otthoni kötelezettség olyan mértékben terhel, hogy esetleg nem tudnak nagy időt szentelni az imádságnak. Ennek ellenére találjanak időt reggelente arra, hogy dicsérjék Istent, mielőtt elkezdődik a napjuk, és este, lefekvés előtt imádkozzanak hálaadással. A nap megszentelése érdekében imádkozhatod az Órai Liturgiát, különösen a reggeli és az esti imához hűen. Bármi legyen is a gyakorlatod, arra akarsz törekedni, hogy imádkozás közben szívből jövő hozzáállást alakíts ki Isten felé, felajánlva magadat és szeretteidet Isten gondjaira. A nap folyamán számos alkalom adódik majd arra, hogy rövid imákat mondjatok az Istenbe vetett bizalomról. A szerzetesek (és minden keresztény) célja, hogy szüntelenül imádkozzanak, és ezt úgy érheted el, ha minden pillanatban életben tartod Isten emlékét a szívedben és az elmédben.

3. Alakíts autentikus közösséget
A szerzetesek támogatják és bátorítják a nehézségekkel találkozó testvért, és együtt ünnepelnek egymással az örömteli időkben. Szent Benedek így oktatott: “Senki se törekedjen arra, amit saját maga számára jobbnak ítél, hanem arra, amit más számára jobbnak ítél. Szerzetestársaiknak a tiszta testvéri szeretetet mutatják” (RB 72,7-8). Az individualizmus, a közösségi média és a felszínes kapcsolatok világában minden ember vágyik az összetartozás és az egymással való közösség mély érzésére. A lelki élet mindig olyan út, amelyet másokkal együtt teszünk meg. Hajlandónak kell lennünk időt és energiát fektetni arra, hogy személyesen foglalkozzunk más emberekkel, és érdeklődést mutassunk az életük iránt, lehetővé téve, hogy beszélgetéseink a felszínes témákról az élet értelmesebb területeire térjenek át. Talán olyanokkal szeretnél összegyűlni, akik osztoznak a hitedben, az értékeidben és az Isten iránti vágyadban. A közös imádkozás, egy lelki könyv olvasása és megvitatása, valamint a bibliatanulmányok mind-mind módjai az összejöveteleknek, hogy növekedjetek a hitben.

4. Szakíts időt a Lectio Divinára
A Lectio Divina vagy “szent olvasás” ősi szerzetesi gyakorlata a Szentírás lassú, imádságos olvasását hangsúlyozza, amelynek célja, hogy meghallgasd az Igét, és békét keress Isten jelenlétében. Szent Benedek figyelmeztette szerzeteseit: “A tétlenség a lélek ellensége. Ezért a testvéreknek meghatározott időszakokat kell tartaniuk a kézimunkára és az imádságos olvasásra egyaránt” (RB 48:1). Az Isten Igéjén való elmélkedésnek, ha intenzíven és imádságosan végezzük, megvan az az ereje, hogy az élet folyamatos megtérésére hívjon. Ismerkedj meg a módszerrel, és szánj naponta 15-30 percet csendes környezetben a lectio divina gyakorlására a Szentírással, vagy olvass imádságosan a szentek írásaiból vagy más nagy lelki művekből. A lelki olvasás táplálja elmédet és lelkedet, és gyakran adja azokat az ihletett szavakat, amelyekre szükséged volt. Isten Igéjével való mindennapos imádságos találkozás mélyebb közösségbe vonz minket azzal, aki az Igét szólítja hozzánk.

5. Gyakoroljuk az alázatot
Szent Benedek Regulájának számos része kiemeli az alázat fontosságát, leginkább a 7. fejezetben, ahol Szent Benedek az alázatot egy tizenkét lépcsőfokot tartalmazó létraként ábrázolja, amelyen a szerzetesnek fel kell másznia. Az első lépcsőfok az, hogy a szerzetes mindig szem előtt tartja az “istenfélelmet” (RB 7:10). Amikor félsz Istentől vagy “félelemmel” viseltetsz Isten iránt, akkor helyes kapcsolatot tartasz fenn, felismerve, hogy teremtmény vagy, és nem Isten. Az alázat olyan erény, amelyet fejleszteni kell, és magában foglalja a földhözragadtságot, az őszinteséget és az igazmondást, mind az imádságban, mind a munkában, mind a mindennapi ügyekben. Szent Benedek írta: “Egyedül Istenbe helyezd reményedet. Ha valami jót veszel észre magadban, ne magadnak, hanem Istennek add az elismerést, de légy biztos abban, hogy a rosszat, amit elkövetsz, mindig magadnak köszönheted és elismered” (RB 4,41-43). Alázatos embernek lenni azt jelenti, hogy hálásnak lenni az Isten által adott áldásokért és lehetőségekért, és felismerni, hogy ajándékaid és tehetségeid forrása Isten. Engedd, hogy a mindennapi küzdelmek, sőt még a bűnbe esés is meghívás legyen az alázatra, ahol habozás nélkül elismered, hogy teljes mértékben Isten kegyelmére kell hagyatkoznod, és nem a te erődre.