9 dolog, amit érdemes megfontolnod, mielőtt belevágsz egy PhD képzésbe

Hi Elvis,
Köszönöm a választ. Örülök, hogy hasznosnak találtad. Remélem, hogy segít azoknak, akik olyan helyzetben vannak, mint én voltam egy-két évvel ezelőtt. Leginkább abban reménykedem, ahogy te is mondtad, hogy az emberek gondolatainak egy lehetséges PhD-vel kapcsolatban ad némi irányt, és hogy képesek lesznek valamit megszívlelni belőle.
A legjobbakat,
-Andy Greenspon

Hi Karin,
Örülök, hogy segíthettem!
Andy Greenspon

<p>Hi g satya,</p>
<p>First of all, I can only comment on PhD programs in the United States – I do not know how things may vary in Europe or other parts of the world. A különböző amerikai PhD programokat vizsgálva azt tapasztaltam, hogy a program formaságai közel sem olyan fontosak, mint a kutatási szempontok. A kurzusaid másodlagosak lesznek a kutatásodhoz képest – lehet, hogy kiegészítik azt, de úgy akarod majd befejezni őket, hogy elsősorban a kutatásodra tudj koncentrálni. Az átfogó vizsga lehet valami, amit érdemes megfontolni, valamint a tanársegédi követelmények és a finanszírozás elérhetősége. Azt mondanám, hogy csak olyan PhD-programba érdemes bekapcsolódnod, ahol érthető, hogy amíg ott vagy, addig lesz finanszírozásod, bár ez sokféle forrásból származhat. Egyes egyetemek nagyobb garanciát nyújtanak, mint mások. Ezeket a tényezőket figyelembe kell venned, de a kutatási érdekeidnek kell elsődlegesnek lenniük – ha nem vagy elégedett azzal, amit csinálsz (legalábbis az idő nagy részében), akkor nem fog számítani, hogy milyen finanszírozást kapsz.</p>
<p> Mivel én csak pár éve kutatok, nem tudok igazán nyilatkozni arról, hogyan lehet felmérni az ember kutatási alkalmasságát. Azt mondanám, hogy döntő fontosságú összetevő az, hogy képes legyen önállóan és csoportban gondolkodni egy tudományos problémáról és annak lehetséges megoldásairól. Ez magában foglalja a különböző folyóiratcikkekben szereplő gondolatok szintézisét a saját kutatásoddal és a választott témáddal kapcsolatos ismereteiddel. Ha képes vagy nehéz szövegeket elolvasni és megérteni, de nem tudsz (a doktori program végére) tudományos problémákat és lehetséges megoldásokat találni, akkor a kutatás rendkívül nehéz lesz. Az előbbi lenne a mesterképzés elsődleges feladata, míg az utóbbi a PhD-program középpontjában áll. Én még csak a közelében sem vagyok ezeknek a kutatási készségeknek az elsajátításának, és szerintem a PhD-program lényege éppen az, hogy ezeket a készségeket fejlessze (hogyan másképp tanulná meg őket?). Lehet, hogy a PhD végéhez közeledve azt fogod tapasztalni, hogy nem te vagy a legjobb a kutatásban. De ha megkapja ezt a PhD-t, akkor sok lehetősége lesz arra, hogy nem kutatói munkát végezzen, vagy olyan munkát, amely magában foglal egy kis kutatást, de elsősorban más készségeket, amelyekben jobbnak találhatja magát. Alternatív megoldásként dolgozhatsz egy ideig, mielőtt belevágnál a PhD-képzésbe, de PhD nélkül korlátozott lehet a lehetőséged arra, hogy olyan állást kapj, amely lehetővé teszi számodra, hogy önállóan gondolkodj és tudományos kontextusban gyakorold ezeket a kutatási készségeket – a véletlenen múlhat, hogy milyen lehetőségek kínálkoznak számodra.</p>
<p>A kutatási támogatások tekintetében nem sokat tudok erről a folyamatról. Én azt tapasztaltam, hogy úgy jelentkezel a PhD programokra, hogy egy általános kutatási területet tartasz szem előtt, majd minél több professzorral beszélsz a kutatásuk részleteiről és arról, hogy van-e náluk elérhető támogatás. A kutatási támogatások felkutatása és megpályázása elsősorban a professzor vagy a vezető kutató feladata, és legalábbis a PhD-képzés korai szakaszában remélhetőleg nem kell majd magadnak aggódnod, hogy ezeket a dolgokat te magad csináld. Ismétlem, vannak kivételek, ha véletlenül olyan programban találod magad, ahol nincs elég pénz a számodra.</p>
<p>Az ajánlólevelek tekintetében sokak számára lehet, hogy már túl késő lesz néhány tanács, például időt szánni arra, hogy beszélj a professzorokkal vagy a tanácsadóiddal az irodai órákon stb. Függetlenül az ilyen kommunikációtól egyetemistaként tartsd a kapcsolatot azokkal a professzorokkal, akikhez közel állsz, és szeretnéd, ha ajánlólevelet írnának neked. Ha korábban ezekkel a professzorokkal végeztél kutatásokat, akkor legalább néhány évig emlékezniük kell rád. Az egyik ajánlásnak a legutóbbi tudományos munkáltatójától kellene származnia, ha az egyetemi tanulmányok után munkát kap. Nekem volt egy levelem attól a kutatótól, akinek a hiányszakmámban dolgoztam, egy az egyetemi diplomamunkám tanácsadójától, egy pedig egy olyan professzortól, akiről a vele folytatott beszélgetések alapján tudom, hogy nagyra tart. Az is szerencsém volt, hogy az egyetemi tanulmányaim utolsó évében, mielőtt a hiányszakmát választottam volna, megpályáztam néhány ösztöndíjat, így a professzoraim már írtak nekem ajánlóleveleket, amelyekből a későbbiekben referenciaként használhattam az ajánlólevelek módosításához bármi másra, amire esetleg pályázni fogok.</p>
<p>Miatt, hogy abban a régióban végzem a PhD-t, ahonnan származom, bőven van időm a családomra és a barátaimra. A tanév során ez egy kicsit nehezebb volt, mert egyensúlyt kellett teremtenem a tananyag, a kutatás és a szabadidő között. Most, hogy nyár van, csak a kutatással kell foglalkoznom. Az, hogy mennyi időt tölthetsz a családoddal és a barátaiddal, igazából attól függ, hogy mennyi időt akarsz a laboratóriumi munkádra fordítani. It’s very independent. You could spend 40 hours a week in the lab or 80 hours a week if you really want. This will depend on how quickly you want to graduate, whether there are any pressing deadlines involving your research, and where your priorities lie between school and social activities. It’s very personal and may also depend on what your advisor expects of you. Which is again, all the more reason to have a long talk with any potential advisor before committing.</p>
<p>Hope that helps. If you have any more questions, feel free to ask.</p>
<p>Best,</p>
<p>Andy</p>

<p>Hi again,</p>
<p>Research skills: Ez kissé tág és homályos, és nehéz meghatározni. </p>
<p>Mint már említettem, képesnek kell lenned önállóan és csoportosan gondolkodni egy tudományos problémáról és annak lehetséges megoldásairól. Fontos lesz, hogy el tudj olvasni egy tankönyvet és egy folyóiratcikket, és ki tudd találni a legfontosabb pontokat még akkor is, ha korlátozott ismeretekkel rendelkezel a témában. Az is fontos, hogy hatékonyan tudj kommunikálni másokkal, akik esetleg többet tudnak a témáról, és egyszerűen csak képes legyél közölni az ötleteidet másokkal. Ezek a felsőbb szintű, nehezebben elsajátítható készségek, amelyekhez idő és tapasztalat szükséges.</p>
<p>A konkrét készségek közé tartozik, hogy megértsd, hogyan kell kezelni a tudományos készülékeket, és képes legyél különböző eljárásokat elvégezni, hogy a kísérleted működjön. A tudományos kutatás nagy része az elkerülhetetlenül felmerülő problémák elhárításából áll – miért nem úgy néznek ki az első és a későbbi eredményeid, ahogy vártad -, hogy megállapítsd, új felfedezést tettél-e, vagy valamilyen szisztematikus probléma van az általad használt berendezéssel. A kísérleti készüléked működésének megértése kritikus fontosságú.</p>
<p>Az ilyen készségek megszerzéséhez szerintem valóban tapasztalatra van szükség. Ha megfigyeled, ahogy mások működtetik a kísérleti eszközeidet, aztán csak sokat gyakorolsz egyedül, akkor gyorsan elsajátíthatod – néha órákig kell tapogatóznod valamivel, mire a működtetés a második természeteddé válik. A tudományos problémák új szemléletmódjának megismerése és a mindennapi tudományos kutatás működésének megismerése. A rendszeres visszajelzés a kutatásodról és bármiről, amit írsz, szintén kulcsfontosságú a fejlődéshez.</p>
<p>Az, hogy egy kutatási témát hogyan választanak ki, mindenképpen a kutatócsoporttól függ. Egyes csoportokban lehet, hogy kezdő projektként egy nagyon konkrét témát és feladatot kaptok, és elvárják, hogy ebből ki tudjatok ágazni. Más csoportokban, ha van saját ötleted, lehet, hogy csak arra kérnek, hogy végezz háttérkutatást ezzel kapcsolatban, és próbálj ki néhány kísérletet. Végül elvárják, hogy saját ötletekkel álljon elő, és beszéljen róla a csoportja többi kutatójával és az elsődleges kutatójával/tanácsadójával, hogy kiderüljön, van-e értelme. Néha egyszerűen ki kell próbálnia különböző gondolatokat, hogy lássa, van-e bennük potenciál. Bármilyen munkát végez végül, azt egy bizottságnak jóvá kell hagynia, és meg kell indokolnia a kutatást. De ha előzetes, ígéretesnek tűnő eredményeket kapsz, a tanácsadód valószínűleg megengedi, hogy tovább dolgozz rajta.</p>
<p>Felméred és áttekinted az irodalmat egy olyan témában, ami érdekel, ha dolgozni akarsz rajta. Nincs meghatározott idő, ameddig ezt el kell végezned. Ha a jelentkezés előtt szeretnél kutatni egy témában, az segíthet abban, hogy célzottabb jelentkezési esszét írj, vagy pontosabb elképzelést adhat arról, hogy milyen témával szeretnél foglalkozni, mielőtt belevágsz. De ez nem feltétlenül szükséges, amíg van egy általános elképzelésed arról, hogy milyen kutatási területen szeretnél dolgozni, és miért. A szakirodalmi áttekintés az egész egyetemi karriered során előfordul, amikor több információra van szükséged egy témáról.</p>
<p>Az egyetemi képzés (a BA megszerzése) az USA-ban általában 4 év, bár rövidebb idő alatt is elvégezhető – általában egy évvel hosszabb, mint Európában, azt hiszem.</p>
<p>A több száz évvel ezelőtti híres tudósoknak néha sokkal kevesebb hivatalos képzésük volt, de sok tudományos kérdés megoldásához sokkal kevésbé bonyolult kísérleti apparátusra volt szükség, mint manapság. Bár ha tiszta teoretikus vagy informatikával vagy számítástechnikával foglalkozol, az emberek gyakran saját maguk is végeznek tanulmányokat, mielőtt PhD-t szereznének – pl. a start-up szektor felemelkedése.</p>
<p>Best,</p>
<p>Andy</p>

Gracias por tu comentario. Me alegro de que pueda ayudarte.

<p>Hi Remo,</p>
<p>általában egy tudományos Phd, nem érdemes csatlakozni egy programhoz, hacsak nem fizetik lényegében az összes tandíjat és díjat, és nem kapsz ösztöndíjat a megélhetésedre. Az ösztöndíj kifizethető kombinált kutatói és oktatói asszisztensi munkával is – meg kell nézni az adott program követelményeit. Ez az ösztöndíj a megélhetési költségek alapján kerül megállapításra azon a területen, ahol az egyetem található. Ezeket érdemes összehasonlítani, mivel előfordulhat, hogy egy olcsóbb helyen lévő kisebb ösztöndíj valójában jobb ajánlat, mint egy sokkal drágább helyen lévő nagyobb ösztöndíj. Mivel önnek családja van, elképzelhetőnek tartom, hogy korlátozottabbak a költözési lehetőségei. Az ösztöndíj bőven elég a megélhetéshez, ha egyedül van. Ha van házastársad és gyereked, akkor szerintem rendkívül nehéz lenne csak ebből az ösztöndíjból megélni. Ha a házastársa is keres valamilyen jövedelmet, akkor ez attól függ, hogy mennyi az a jövedelem. Én nem vagyok házas és nincs gyerekem, ezért azt javaslom, hogy kérdezz meg valakit, aki úgy kapja vagy végezte a doktori munkáját, hogy közben gyereket nevel.</p>
<p>A PhD megszerzése után járó fizetés tekintetében sok olyan weboldal van, amely különböző iparágakban a PhD-sek különböző jövedelmeit mutatja. Azt is javaslom, hogy kérdezz meg olyan embereket, akiknek PhD-jük van azon a területen, amit tanulni szeretnél. A PhD megszerzése után kezdetben két fő útvonalat ismerek – lehetsz posztdoktor, ahol egy másik laboratóriumban folytatsz további kutatásokat, hogy felkészülj a professzori állásokra való jelentkezéshez, vagy mehetsz egyenesen a magánszektorba. A posztdoktorok fizetése valamivel jobb, mint a PhD-é, de még mindig nem olyan sok – ha egy nemzeti laboratóriumban kapsz kutatói állást, biztosan többet fogsz keresni. Ha egyenesen a magánszektorba mész, akkor az általam kutatott és elmondottak alapján biztosan nagyon jól kereshetsz.</p>
<p>Azokat kellene megkérdezned, akiknek PhD-jük van, de úgy képzelem, hogy a megtérülés hosszú távon mindenképpen megéri, akár 5 évvel a PhD megszerzése után is, ha a magánszektor vagy a nemzeti laboratóriumi pályát választod – minden attól függ, hogy mit akarsz kezdeni a karriereddel. A szellemi jutalom szerintem mindenképpen megéri.</p>

Hi Chitra,
Örülök, hogy segíthettem lelkesedni a kutatásért! Best, Andy

<p>Hi Gopal,</p>
<p>A kérdéseid nagyon jó és fontos dolgokat kell figyelembe venni. Lényegében most néztem meg a különböző kutatócsoportok honlapjait. Manapság a legtöbbjük naprakész és elmondja, hogy mi az aktuális kutatás és mi a korábbi kutatás.</p>
<p>A keresésem során azt tapasztaltam, hogy a legtöbb professzor csak a felvételi után akar hallani a leendő diákokról. Megpróbálhatsz e-mailt küldeni nekik, de gyakran csak a honlapjukra utalnak, vagy a programra való jelentkezésükre hivatkoznak. Ez tényleg az iskolától és a programtól függ. Az én programomra vonatkozó harvardi jelentkezési lapon például azt a három legjobb professzort sorolta fel, akikkel együtt szeretne dolgozni. Egyes programokban, ha felvesznek, lehet, hogy jobban le leszel kötve egy kutatási tanácsadóhoz, mint másoknál. Azt javaslom, hogy próbáld meg felvenni a kapcsolatot a professzorokkal, ha nagyon-nagyon érdekel a kutatásuk, és van némi tudásod róla. A jelentkezési esszédben mindenképpen sorolj fel 2-3 professzort, akiknek a kutatásában szívesen dolgoznál, és győződj meg róla, hogy valamilyen magyarázatot adtál arra, hogy miért szeretnéd ezt a kutatást végezni.</p>
<p>A projektek finanszírozását illetően, szerintem ez nagyon függ az egyes professzoroktól és a finanszírozási helyzetüktől. Általában, ha felvesznek egy programba, akkor kapsz támogatást a kutatáshoz – de lehet, hogy jó sokat kell tanítanod, és a kutatási projektednek vannak bizonyos korlátai. Ezt akkor kell megállapítanod, ha felvételt nyertél – beszélj minden egyes professzorral, akivel fontolóra vennéd a közös munkát – kérdezd meg, hogy mire van finanszírozásuk – a részletek nagyon fontosak, amikor ténylegesen eldöntöd, hogy melyik iskolát választod.</p>
<p>Nagyon sok weboldalon már meg van írva, hogy egy professzor felvesz-e diákokat a következő évben. Még ha nem is kapsz sok információt egy professzortól, nyugodtan írj neki egy e-mailt, hogy megkérdezd, fogad-e diákokat a következő évben, amikor írsz neki, hogy a kutatásairól érdeklődj. Azt is megkérdezheted, hogy milyen kutatások aktuálisak, csak akkor, ha a honlapon ez nem egyértelmű – ha nem, akkor úgy fog tűnni, mintha nem olvastad volna el először a csoport honlapját. Általában válaszolnak neked – kérdezd meg őket azonban legalább néhány héttel a jelentkezési határidő előtt, hogy tudd, mit kell hozzátenned vagy kihagynod a jelentkezési esszédből. Ügyeljen arra, hogy az adminisztratív asszisztensüknek is küldjön e-mailt, különben előfordulhat, hogy nem veszik észre az e-mailt, vagy azt hiszik, hogy spam – ezek a professzorok nagyon elfoglaltak.</p>
<p>Még ne feledd, ahogy a cikkben is említettem, hogy amit a doktori iskolában kutatni fogsz, gyakran nagyon különbözik attól, amit valójában csinálsz. Based on availability of funding and how research projects evolve, it is most likely you won’t be working on exactly what you plan to before starting your program – unless you have a specific research project you’ve been working on and expect to continue working on. In such a case, it might be more important to email a professor working on the same specific research. I’ve found many people who apply only have broad ideas about what they plan to work on.</p>
<p>Hope that helps.</p>
<p>Best,</p>
<p>Andy</p>

Thanks. Örülök, hogy segíthettem.

Köszönöm!

Hi Anup,
Ez nagyon jól hangzik. Győződj meg róla, hogy tudod, mivel jár a PhD informatika területén – nagyon keveset tudok az ilyen kutatásokról mélységében, de szerintem nagyon különbözik attól, mintha csak kódolást és programozást végeznél egy cégnek. Győződj meg róla, hogy korábban már végeztél valamilyen legalább hasonló stílusú munkát, hogy biztosan készen állj rá.
Best,
Andy

akoshFebruár 21, 2014 at 7:53 am

A CS PhD-k már nem fizetnek jól. Jobb, ha egyszerűen csak megtanulsz programozni.

<p>Köszönöm a tanácsát Dr. Rohde. Kicsit visszhangozom ezt:</p>
<p>1) Keress olyan helyeket, ahol gyakorolhatod az “írást”, amikor csak tudod, mindenféle típusban – nem fogod észrevenni, hogy milyen keveset írtál, miközben kísérleteket és modelleket írtál, amíg nem próbálsz meg összeállítani egy dolgozatot abból a kutatásból, amit egy éven keresztül végeztél. Gyakorold a tudományos írást a nagyközönségnek és a szakterületedet nem ismerő tudósoknak – ez segíteni fog abban, hogy jobban megértsd a saját kutatásodat, és javítsd a képességedet, hogy népszerűsítsd azt. Természetesen tökéletesítened kell a tudományos készségeidet, de kommunikációs készségek nélkül a kutatásod semmit sem ér.</p>
<p>2) Győződj meg arról, hogy a kutatási tanácsadód/mentorod olyan személy, akihez hosszú távon kötődsz, és aki biztosítja neked azt, amire szerinted szükséged van a tanulmányaid során, nem pedig az, akiről úgy gondolod, hogy a legnagyobb hírnévre tesz szert, vagy aki elnéző lesz veled, mivel valószínűleg több mint 3 évig fogsz vele dolgozni.</p>
<p>3) Kiváló tanácsok Dr. Rohde a kurzusok hasznosításával kapcsolatban. Az első évemben nem volt kutatási irányom, így nehéz volt a végső kurzusprojekteket a kutatási érdeklődésemhez kötni, de a következő évben pontosan ezt tervezem!</p>
<p>4) Ha végeztél a kurzusokkal, állíts fel egy határozott, de megvalósítható időbeosztást. Nekem ez könnyebben megy, mert az általam használt berendezéseket néha legalább egy héttel előre le kell foglalni, így ez arra kényszerít, hogy a jövőbe tervezzem a kísérleteimet, és rögzítsek egy időpontot, amikor tudom, hogy egy eljárást el fogok végezni – ha lefoglaltam, akkor használnom kell. Ne tervezzen annyi mindent, hogy ne lehessen mindent megcsinálni – csak megszokja, hogy figyelmen kívül hagyja a beosztását, és akkor nem tudja irányítani magát. Or you will not sleep enough (definitely do not sacrifice sleep unless it’s a very important deadline!), and your work will suffer.</p>
<p>5) Work steadily and consistently – focus on each next step – if you try to consider the next 4 years of your experiments and your life at once, you will definitely get overwhelmed.</p>
<p>Good luck!</p>
<p>Best,</p>
<p>Andy</p>

<p>Hi Chris,</p>
<p>I’m glad I could provide some guidance. I didn’t know that there were actual classes at APL – sounds awesome.</p>
<p>Először is, a labortapasztalat hiánya nem fogja megakadályozni, hogy bekerülj egy PhD programba, de akadályozhat, attól függően, hogyan forgatod. Szerintem a professzorok mindennél jobban szeretnék tudni, hogy végeztél már valamilyen laboratóriumi munkát, 1) hogy legyen egy kis háttered, mielőtt elkezded, de ami még fontosabb, 2) hogy elkötelezett vagy a hosszú távú laboratóriumi kutatás iránt. Ha még nem igazán csináltál ilyet, akkor nehéz lehet tudni, hogy nem fogod-e egy-két év után megunni és abbahagyni a programot.</p>
<p>Figyelembe véve a könyvből tanultak mennyiségét, talán azt tanácsolnám, hogy próbálj meg egy-két éves laborkutatói állást találni, hogy tapasztalatot szerezz a jelentkezés előtt. Tudom, hogy az egy év szünet nekem határozottan segített. Ismersz valakit az APL-nél a mesterképzésed eredményeként, akivel beszélhetnél egy rövid távú laboratóriumi állásról? A kapcsolatépítés kulcsfontosságú. Emellett nagyon hasznos, ha van egy ajánlóleveled valakitől, akivel már dolgoztál együtt laboratóriumi környezetben. Még ha a kutatás nem is kapcsolódik közvetlenül ahhoz, amit a jövőben tanulni szeretnél, sok laboratóriumi tapasztalat nagyon hasonló, még ha a részletek különböznek is. pl. vegyszerek használata, laboratóriumi berendezésekkel való munka, spektroszkópiai jellemzés, minták előkészítése, és természetesen a problémák elhárítása. A kutatási terület, amelyen az APL-ben dolgoztam, nagyon különbözik attól, amit most csinálok, de sok készség átfedésben volt – pl. optikai jellemzési technikák, optikai berendezésekkel való munka, önálló hibaelhárítás, és a problémák megvitatása a kollégákkal.</p>
<p>In short, lab work is very different from the classroom, so I would try and get some experience, if not for others to know, then simply for yourself to make sure this is the path you want to go down.</p>
<p>Hope that helps.</p>
<p>Best,</p>
<p>Andy</p>

Hi ismét Chris,
Ne add fel a kutatói állásokra való jelentkezést. Folytasd a hálózatépítést – ez kétségtelenül kifizetődik a jövőben, ha jelenleg nem is. Ha egy évig csinálnál egy ilyet, az mindenképpen segítené az esélyeidet egy PhD programra. De a mesterdiplomád is sokat fog segíteni a PhD programra való jelentkezésedben. A legjobb, amit tehetsz, hogy meghatározod, hol van a kutatási érdeklődésed. Ezután nézz utána azoknak a PhD-programoknak, amelyek az érdeklődési körödre összpontosítanak, és olyan professzorokkal rendelkeznek, akiknek a kutatásai találkoznak az érdeklődési köröddel. Győződjön meg róla, hogy a személyes nyilatkozatában elmagyarázza, hogy a korábbi tapasztalatai hogyan vezettek a jelenlegi érdeklődési köréhez, és legalább egy kicsit részletezze, hogy mivel szeretne dolgozni, és hogy ez hogyan illeszkedik a tanszék kutatásához, ahová jelentkezik. Az ajánlások elég fontosak, szóval ha van valaki, aki tanúsíthatja a kutatási képességeidet, akkor keresd meg őket.
Good luck!
Andy

Nagyon szívesen. Sok szerencsét a döntéseidhez!

Örülök, hogy segíthettem. Sok szerencsét!

Andy,
Köszönöm a remek cikket. Én a spektrum másik végén vagyok, aka új hallgató/gólya. Idősebb vagyok, mint a társaim, de, megtaláltam a szenvedélyemet az Élettudományokban. A fókuszom a biokémia lesz, és laboratóriumi környezetben szeretnék dolgozni.
A kérdésem hozzád; miközben megszerzem az alapdiplomámat, hihető-e, hogy elmegyek a PhD-ért (az 50-es éveimben leszek, mire megkapom )?
Nem foglalkozom a különböző dolgokkal, amelyeket említettek, mint például a hely, stb. Kötetlen vagyok, így oda tudok koncentrálni, ahova kell.
Még egyszer, csak általános visszajelzéseket kérek. Köszönöm.
Will

Hi Nish,
Sajnálattal hallom. Úgy érted, hogy neked sincs még kutatási tanácsadód/csoportod? Ha egy kutatócsoport tagja vagy, az nem jelenti azt, hogy már meglesz a pontos PhD témád. A konkrét kutatási területed nagy valószínűséggel 3-4 év alatt változni fog. Amíg az érdeklődési körödben dolgozol, addig minden rendben lesz a végén. Fogadd meg az összes tanácsomat a cikkben a tanácsadó kiválasztásával kapcsolatban – ez lesz az egyik legfontosabb tényező a kutatásod alakításában és abban, hogy milyen gyorsan halad a kutatásod.
De mivel részmunkaidőben és önfinanszírozással iratkoztál be, ez egy egészen más és nehéz helyzet lehet. Nem hiszem, hogy nagyon sok részmunkaidős PhD-hallgatót ismerek – tényleg képesnek kell lenned arra, hogy az időd nagy részét a kutatásodra fordítsd, ha folyamatosan haladni akarsz. Kérem, tudassa velem a helyzetének további részleteit, ha bármilyen konkrét kérdése van.
Best,
Andy

Hi David,
Köszönöm, hogy megosztottad a tapasztalataidat. Fogadok, hogy a mesterdiplomád után szerzett több éves tapasztalatod segíteni fog abban, hogy a PhD zökkenőmentes legyen. Nem tudom, hogy mit csinálsz a jelenlegi pozíciódban, de a kezdeti átmenet lehet egy kis sokk, ha nem vagy hozzászokva ahhoz, hogy tanfolyamokat végezz (nem tudom, hogy kell-e tanfolyamokat végezned, ha már van mestered). És egyszerűen a státuszod &quot;diák&quot;-ra változása miatt is, de egy-két hónap múlva szerintem már második természeteddé válik.
A legjobb,
Andy

Hi Temba,
Örülök, hogy egy ilyen program bevált neked. Mindenképpen önmotivációra van szükség egy olyan programhoz, ahol önállóan állítod össze a saját időbeosztásodat. Az ilyen szervezés és függetlenség azonban felbecsülhetetlen értékű készségek a kutatásban! (A munkatársakkal való hatékony kommunikációval együtt.)
Best,
Andy

Hi Jute,
Én inkább a helyszín, mint a presztízs miatt választottam a Harvardot. Boston környékéről származom, és közeli családtagok és barátok közelében akartam lenni. Ha például chicagói lettem volna, valószínűleg megpróbáltam volna a Northwesternre menni, ha felvesznek. Nem azt mondtam, hogy a hírnév nem fontos – egyszerűen csak azt, hogy a graduális program és a kutatók hírneve felülmúlja az egyetem általános hírnevét. Például az UMass Amherst, bár állami iskolaként nem rendelkezik olyan hírnévvel, mint a Harvard, az egyik legjobb polimer-tudományi programmal rendelkezik az országban. Ha a helyszín nem lett volna az egyik kritikus tényező számomra, akkor is bekerülhettem volna ebbe a programba.
Best,
Andy

Hi Adithya,
Örülök, hogy segíthetek – egyáltalán nem okoz gondot. Igaz, amit mondanak – arról írj, amit tudsz.
A legjobb,
Andy

I guess i will no longer apply.

TaylorFebruary 27, 2014 at 5:28 am

Thankfully, people like Dr. J can’t get jobs. Kevesebb ilyen emberre van szükségünk az akadémián, és több olyanra, aki képes kreatívan gondolkodni. Ha úgy gondolkodsz, mint Dr. J, akkor igen, pontosan ez fog történni veled. Csináld meg a házi feladatod. Keressen egy olyan tanácsadót, akivel együtt tud dolgozni – ez egy kétirányú interjú. Ha vakon vágsz bele, akkor igen, rabszolgamunkaként fogod végezni valaki más számára. Nem mindenki ilyen. Csakúgy, mint az álláskeresésnél, te is ugyanúgy interjút készítesz velük, mint ők veled. Ez egy kétirányú utca, és megvan a lehetőséged arra, hogy nemet mondj, köszönöm, és máshol nézz körül.
Andy tanácsai az alap- és mesterképzés közötti munkával kapcsolatban helyesek. Szerezz némi valós élettapasztalatot, fejleszd a készségeidet, majd döntsd el, hogy szeretnéd-e elvégezni a doktori iskolát. A középiskolából az alapképzésen át a doktori iskolába való átmenet valószínűleg nem fog magasan fizető állást szerezni, és valószínűleg komolyan eladósodik. Légy tehát okos, és tervezd meg az utadat. Ne legyél Dr. J.
Megszereztem a diplomámat, majd elmentem és dolgoztam az iparban és a tudományos életben. Kifizettem az egyetemi hiteleket, és a tudományhoz kapcsolódó különböző területeken fejlesztettem ki a készségeimet. Tudtam, hogy egy bizonyos ponton el fogok menni a doktori iskolába, és ehhez nem fogok hitelt felvenni. Kutatási laboratóriumokban dolgoztam, utaztam, és közben publikációkat szereztem. Végül elmentem a doktori iskolába. Saját magam fizettem az utat, nem vettem fel hitelt és nem adósodtam el. A mesterdiplomám és a doktori fokozatom nagyon különböző területeken és különböző iskolákban szereztem. Így terveztem, és az MS és a PhD között ösztöndíjat kaptam.
A sokrétű hátterem és képességeim miatt még azelőtt kaptam egy tanszéki állást, hogy megvédtem volna a PhD-mat. Tehát meg lehet csinálni, ha jól megtervezed, és tudod, mit akarsz csinálni. Én ezt nem a pénzért csinálom, hanem azért, mert tényleg szeretem, amit csinálok. Ez nem jelenti azt, hogy nem találkozom a citromokkal, mint Dr. J. Ezek mindenhol vannak a világon, még olyan munkahelyeken is, ahol nem léteznek PhD-k.
Morál: ha ez az, amit igazán akarsz, meg fogod találni a módját, hogy sikerüljön. Ha csak panaszkodsz és keresed a negatívumokat, mint Dr. J., akkor szintén csak azt fogod találni.

Hi Samra,
A helyzeted nagyon összetett, és azt javaslom, hogy kérj tanácsot valakitől, aki hasonló helyzetben van, mivel nekem nincs tapasztalatom ezzel kapcsolatban. Az amerikai finanszírozás bőven elég ahhoz, hogy egyedül boldogulj, de 2 gyerekkel gondolom, hogy nehéz lesz, ha ez az egyetlen bevételi forrásod. A finanszírozás nagyban függ a megélhetési költségektől az egyetem régiójában, de a különböző programok jobb ajánlatokat kínálnak a megélhetési költségekhez képest. A kanadai rendszerről nem igazán tudok semmit, és arról, hogy ők nyújtanak-e jobb csomagot a gyerekek eltartásához. Ez egy olyan eset, ahol érdemes lenne minden egyes tanszékkel és minden lehetséges tanácsadóval külön-külön beszélni, hogy megbizonyosodjon arról, hogy megértik az Ön egyedi helyzetét, és hajlandóak vele együtt dolgozni. Ha már vannak jó kapcsolatai és hálózatai, amelyek segítenek bejutni egy PhD-programba, akkor érdemes most jelentkeznie. Én vártam egy évet, tekintettel a korlátozott kutatási tapasztalatomra. Meg kell győződnöd arról, hogy megértetted, milyen is valójában egy PhD-hallgató élete, mielőtt legalább 4 évre elköteleznéd magad. Érdemes lehet egy-két évig kutatói munkát vállalni, hogy pénzt keress, és megnézni, hogy élvezed-e ezt, mielőtt eldöntenéd, hogy tényleg folytatni akarod-e a PhD megszerzését. Végül is ez egy nagyon személyes döntés, amit csak te tudsz meghozni.
A sok szerencsét kívánok neked.
Andy

Hi Karen,
Örülök, hogy segíthettem. A rugalmas időbeosztás jó, bár ezt ellensúlyozhatja az a szükségszerűség, hogy néha minden furcsa órában dolgozzunk, hogy a dolgokat elvégezzük. Elképzelem, hogy egy üzleti PhD meglehetősen különbözik a tudománytól, különösen annyiban, hogy nem leszel kötve a laboratóriumi időbeosztáshoz.
Good luck!
Andy

Hi Erik,
Szóval, ez attól függ, hogy hol választod a doktori iskolát és milyen területen vagy. Meg kell kérdezned a professzorokat és az adminisztrációt az egyes iskolákban. Gyakran a honlapon is megadják ezt az információt.
A Harvardon például az első év végéig nem kellett kutatócsoportot választanom. A kurzusaimat azonban a tágabb kutatási érdeklődési köröm alakította, így ha úgy döntöttem volna, hogy jelentősen területet váltok, valószínűleg további kurzusokra lett volna szükségem a háttérhez. De ismerek olyan egyetemeket, ahol az első trimeszter első félévének végére csatlakozol egy csoporthoz, így nincs sok időd felfedezni, ha már ott vagy.
Jobb, ha van egy általános elképzelésed a kutatási területedről, ami tágabb értelemben érdekel – minél messzebbre szeretnél területet váltani, annál nehezebb lesz, ha már elkezdted. Bár ismerek olyanokat, akiknek sikerült, ez azt jelentheti, hogy a kutatásodat a nulláról kell újra kezdened.
Remélem, ez segít.
Best,
Andy

Hi S,
Nem vagyok benne biztos, hogy mire gondolsz. Tudnál pontosabban fogalmazni?

Hello. Az egyes egyetemek egyes PhD-programjainak kapcsolattartóitól kellene e-mailt küldened, és megkérdezned őket. Az elérhetőségeknek minden program honlapján elérhetőnek kell lenniük. Nem kell újra MS-t csinálnod, ha ugyanazokat a kötelező kurzusokat, amelyeket a PhD-program megkövetel, bár lehet, hogy még néhány kurzust kell felvenned. Néhány program nem engedi meg túl sok kurzus átvitelét kreditért. Ez egy eseti kérdés.
Hope that helps.
Best,
Andy