A banán halálra van ítélve?

Az emberek évente 100 milliárd banánt fogyasztanak. Sokunk számára ez volt az egyik első szilárd étel, amit megettünk. Annyira szerelmesek vagyunk a banánba, hogy már dalokat is írtunk róla: Bizarr módon a banánt többször említik a zenében, mint bármely más gyümölcsöt.

Mi lenne tehát, ha felfedeznénk, hogy egy napon a nem túl távoli jövőben ez a jól ismert alapanyag eltűnik a reggelizőasztalról? A legelterjedtebb banán alcsoportot – a Cavendish-t, amely a világpiac nagy részét teszi ki – a rovarfertőzés, a talaj csökkenő termékenysége és az éghajlatváltozás támadja. A legnagyobb veszélyt azonban messze két növénykórokozó jelenti, amelyek világszerte a gyümölcs hatalmas monokultúrás (nagyméretű, egyetlen termesztésből álló) ültetvényein fosztogatják magukat. “Veszélyben vagyunk, mivel a piac nagy részét ez az egy alcsoport foglalja el” – mondta Nicolas Roux, a franciaországi Bioversity International vezető tudósa, a szervezet banángenetikai forrásainak csoportvezetője.

Szóval, a banán halálra van ítélve – vagy még megmenthetjük?

Banánfajták ezrei léteznek világszerte, de az idők során csak néhányat nemesítettünk szelektíven a kereskedelmi forgalomba hozatal érdekében. A ma széles körben fogyasztott Cavendish fajtát megelőzően ez a nemesítési folyamat vezetett a Gros Michel nevű, kivételesen nagy, krémes és édes banánhoz. A gyümölcsöt az egész világon szerették. Az 1950-es években azonban, amikor a banánültetvények a növekvő globális étvágy kielégítése érdekében terjeszkedtek, a talajban terjedő fuzáriumos hervadás nevű gomba egy törzse – az úgynevezett Tropical Race 1 – elkezdte kihasználni a bőséget, és elterjedt a termőterületeken. Erre válaszul a nemesítők egy ellenállóbb növényt fejlesztettek ki, amely fel tudta váltani a gyengélkedő Gros Michel-t. Így született meg a robusztus Cavendish banán.

A Cavendish úgy gyarmatosította a globális piacot, mint előtte egyetlen banán sem. Annak ellenére, hogy világszerte több száz banánfajta létezik – némelyik nem nagyobb, mint egy ujj, mások nagy, ropogós magvakkal vagy piros héjjal -, a világ számos részén csak a tökéletes Cavendish-t ismerjük. “A nyugati országokban az általunk fogyasztott banánok túlnyomó többsége ugyanabból a Cavendish alcsoportból származik” – mondta Roux a Live Science-nek. Globálisan ez a fajta teszi ki a termelés közel 50%-át.

Amikor tehát az 1990-es években a fuzáriumos hervadás új törzse kialakult és fertőzni kezdte a Cavendish-farmokat, az emberek aggódni kezdtek, hogy ennek a banánnak az uralma is rövid életű lehet. A Tropical Race 4 nevű törzs bejut a szárba, elzárja a növény vízellátását, és végül elpusztítja azt. A kórokozót nem lehet gombaölő szerekkel kezelni – így tovább él a talajban.

A banántermesztés módja bűnrészes ezekben a veszélyekben – mondta Angelina Sanderson Bellamy, az Egyesült Királyságban, a walesi Cardiffi Egyetem ökológusa, aki a fenntartható mezőgazdasági rendszereket, köztük a banánültetvényeket tanulmányozza. “Ha monokultúrát folytatunk, a kártevők számára végtelen mennyiségű élelem áll rendelkezésre – olyan, mint egy 24 órás büfé” – mondta. A kórokozók ezeken a termőterületeken lappanganak, és a hatalmas farmok elősegítik elterjedésüket a vidéki területeken.

A Cavendish banán másik gyenge pontja, hogy aszexuálisan nemesítik – így minden növény egyszerűen az előző generáció klónja. Ez azt jelenti, hogy a kórokozók futótűzként terjednek: A genetikai változatosság nélkül a populáció nem képes ellenállni a fenyegetéseknek.

Ezeket a problémákat súlyosbítja egy másik gombás betegség, a fekete sigatoka terjedése, amelynek spórái a levegőben terjednek, megfertőzik a növényeket és csökkentik a terméshozamot. Az éghajlatváltozás szintén elősegíti e gomba terjedését. A fekete sigatoka számára kedvező időjárási körülmények javulása 1960 óta a világ egyes részein csaknem 50%-kal növelte a fertőzés kockázatát. És bár ez a fertőzés gombaölő szerrel kezelhető, a gazdáknak évente akár 60 alkalommal is alkalmazniuk kell azt – mondta Roux. “Ez szörnyű az ott dolgozóknak, és szörnyű a környezetnek”.

A fuzáriumos hervadás különösen a banánültetvényeket sújtotta Ázsia-szerte – többek között Kínában, Indiában és Tajvanon -, Ausztrália egyes részein és Kelet-Afrikában. Most sokan attól tartanak, hogy a betegség átterjed Dél-Amerika főbb exportországaira, például Ecuadorra – ami gyakorlatilag a Cavendish termés végét jelentheti. “Nagy a veszélye annak, hogy oda is eljuthat, ahol sok nagy Cavendish-ültetvényt monokultúrában termesztenek a nyugati országokba irányuló exportra” – mondta Roux.

Banán a szakadék szélén

Ezzel a szörnyű előrejelzéssel szemben vajon vissza tudjuk-e hozni a banánt a szakadék széléről? Nos, nem igazán a banán az, amit meg kell menteni. Ennek a gyümölcsnek több száz fajtája virágzik sikeresen szerte a világon, és némelyikük még a fuzáriumos hervadással szemben is ellenálló. Csak az ismert Cavendish fajtát fenyegeti komoly veszély – és fennáll annak a valós lehetősége, hogy ha a fuzáriumos fonnyadás eléri Dél-Amerikát, a Cavendish a Gros Michel útjára léphet. Ezért Roux és kollégái munkájának középpontjában az áll, hogy felhívják a figyelmet a különböző országok helyi banánfajtáinak fontosságára.

“Most leltárt készítünk a helyi piacon fellelhető összes banánfajtáról, elsősorban az ízminőségük miatt, hogy meggyőzzük a nemesítőket, hogy ezekre összpontosítsanak” – mondta Roux.

A sokféleség védelme azért is fontos, mert néhány ilyen vadabb fajta akár olyan genetikai tulajdonságokat is tartalmazhat, amelyek kulcsfontosságúak a Cavendish túlélése szempontjából. A banán genomjának feltérképezése terén a közelmúltban elért eredmények némileg megkönnyítették ezt a folyamatot, és segítik a kutatókat a betegségek és az egyes tulajdonságok közötti kölcsönhatás tanulmányozásában, valamint a vadabb banántörzsek szűrésében több olyan genetikai tulajdonságra, amelyek ellenállóvá tehetik őket az olyan kórokozókkal szemben, mint a fuzáriumos hervadás. Ezeknek a tulajdonságoknak az izolálásával aztán hagyományos módon nemesíthetők, vagy genetikailag módosíthatók a kereskedelmi banántörzsek, hogy ellenállóbbá tegyék őket.

Sanderson Bellamy viszont úgy véli, hogy ha hosszú távú változást akarunk elérni, akkor a gazdálkodás módját kell megváltoztatnunk. “70 év telt el, és még mindig nem álltunk elő egy olyan új fajtával, amely kipipálhatná mindezt” – mondta. “A probléma gyökere abban rejlik, ahogyan a banánt termesztjük.”

A probléma megoldása azt jelentené, hogy a monokultúrát kisebb gazdaságokra kellene cserélni, amelyekben többféle növényt termesztenek. Ezek a gazdagabb mezőgazdasági faliszőnyegek ellenállóbbak lennének a kórokozókkal szemben, amelyek egyetlen növényt részesítenek előnyben a terjedésükhöz, és kevesebb növényvédő szert igényelnének. Úgy véli, hogy a Cavendish-katasztrófából tanulságot lehet levonni az egyre kevésbé fenntartható mezőgazdasági rendszerünk egészére nézve. “Szerintem válság van az élelmiszerrendszerünkben, és szerintem a banán jó példa arra, hogy ez a válság hogyan nyilvánul meg” – mondta Sanderson Bellamy.

A banántermesztés módjának megváltoztatása elkerülhetetlenül azt jelentené, hogy kevesebbet termesztenénk belőle, és valószínűleg drágább lenne – tette hozzá. De talán éppen ebben rejlik a megoldás egy része: rávezetni a fogyasztókat, hogy ennek a kedvelt gyümölcsnek a mindenütt jelenléte és megfizethetősége valójában csak egy hibás rendszer terméke – és hogy talán alkalmazkodnunk kell egy olyan jövőhöz, ahol egy fenntarthatóbb termékért fizetünk. “Nem hiszem, hogy a banán ára tükrözi, hogy mennyibe kerül a termesztésük” – mondta Sanderson Bellamy.

A következő lépések fogják eldönteni, hogy megmenthető-e az ikonikus Cavendish banán. Bár Ella Fitzgerald és Louis Armstrong azt dúdolta, hogy “I like bananas and you like banahnahs”, valójában ne mondjuk le az egészet: túlságosan is szeretjük ezt az édes, sárga gyümölcsöt.

• Mi a különbség egy gyümölcs és egy zöldség között?
• What If You Ate Only One Type of Food?
• Is It Safe to Cut Off the Mold and Eat the Rest?

Originally published on Live Science.