A baptista lehet-e katolikus?
Baptista tudósok egy csoportja ír a kialakuló katolicitásról, az összes egyházi közösség közötti egység szent vágyáról. A hagyományt mint a teológiai építkezés forrását komolyabban véve ezek a baptisták az egész egyház apostoli örökségét képező ősi hitvallások használatát sürgetik a Szentírás olvasásának kiegészítésére. A mozgalom egyik vezető teológusa, Steven Harmon azt állítja: “A baptistáknak sajátos egyházi ajándékaik vannak, amelyeket a katolikus egyháznak felajánlhatnak, és amelyek nélkül még a jelenleg a római püspökkel közösségben lévő egyházak is valamivel kevesebbek, mint maguk a teljes katolicitás.”
Mint meggyőződéses baptista, én is vágyom a katolicitásra. A kereszténység jövője sok tekintetben a nagyobb ökumenicitáson múlik. A bencésekkel való rendszeres együtt imádkozás égő vágyat ébresztett bennem, hogy Krisztus egyháza egy legyen. Amikor ezekkel a keresztény testvérekkel együtt imádkozom, élesen érzem az elválasztottságot, amikor az Eucharisztiát ünnepeljük. Bár megértem az étkezésnek a római katolikus egyház nagyobb szentségi rendszeréhez való kapcsolódását, ez arra emlékeztet, hogy az egység, amelyért Jézus a János 17-ben imádkozott, még nem valósult meg. Lelki barátom, Gergely apát a Fogantatás apátságból (egy közeli kolostor) osztja ezt a vágyakozást, “hogy egyek legyenek.”
A hétvégén tudtam meg, hogy őt választották meg a bencések apátprímásává. Ő fogja képviselni ezt a konföderációt a Vatikánban, valamint elősegíti a kolostoraik közötti együttműködést. Rómába költözik, és iskolánknak hiányozni fog egy szerető barát, aki olyan vendégszeretetet tanúsított tanáraink és diákjaink iránt.”
Gregory apát szolgálati ideje a Fogantatás Apátságban, 20 év, nagyjából párhuzamos azzal az idővel, amikor én vittem oda a diákokat lelki képzést szolgáló lelkigyakorlatokra és elmélyítő kurzusokra. Hivatala sokrétű igénybevétele közepette mindig talált időt arra, hogy találkozzon a csoportjainkkal, és kifejezze személyes üdvözletét. Gyakran egyszerűen meghívta a diákokat, hogy tegyék fel kérdéseiket a bencés szerzetesi életről, és ők előálltak néhány döbbenetes kérdéssel! Mindig türelemmel és jó humorral válaszolt. Hiszem, hogy ez a közös idő a katolicitás irányába hatott.”
Távozását különös veszteségnek érzem, mert bizalmas barátokká váltunk. Emlékszem, amikor 1996-ban apáttá választották; örömteli kitörés volt az apátságban, amikor ez a “fiatalos” szerzetes lett a lelki vezetőjük. Már korábban is különböző szerepkörökben szolgált az iskolájukban és a közösségükben, és így jól felkészült arra, hogy “Krisztust képviselje”, ahogyan Szent Benedek Regulája parancsolja.
Amikor 2004 novemberében elnökké választottak, egy rövid zarándoklatot tettem az apátságba, hogy beszéljek vele az új vezetői pozíciómról. Megkérdeztem tőle, hogy miért imádkozik minden reggel. A válasza vezérfonal volt számomra. Azt mondta: “Három dologért imádkozom: bölcsességért, együttérzésért és türelemért”. A bölcsesség elengedhetetlen; mert felülről jövő bölcsesség nélkül senki sem felel meg a felelősségnek. Az együttérzés nélkülözhetetlen; mert az ember más hibás emberekkel dolgozik együtt. A türelem elengedhetetlen; mert a változás mindig tovább tart, mint azt a vezető gondolná.”
Az apátra sokan emlékeznek a 2002 nyarán az apátságban történt lövöldözés idején tanúsított kivételes vezetése miatt. Egy válása miatt feldúlt férfi ámokfutásba kezdett az apátságban, megölt két szerzetest és súlyosan megsebesített még kettőt. Az apát ebben a traumában stabilan vezette közösségét a megbocsátáshoz és a nagyobb lelki egészséghez.
Egy eset különösen eszembe jut. Amikor eljött az ideje a szerzetesek és a bazilikában öngyilkosságot elkövetett lövöldöző holttestének elszállításának, a rendőr megkérdezte, hogy az elhunytaknak ugyanabban a járműben kell-e utazniuk, az apát egyszerűen így válaszolt: “Miért ne? Ők mind Isten gyermekei”. A zsoltár imádkozásával töltött évek annyira formálták elméjét és szívét, hogy nem tudott másképp válaszolni. Ilyen keresztény akarok lenni.
A baptista lehet-e katolikus? Valószínűleg nem abban az értelemben, hogy valaki teljes közösségben lehet a római katolikus egyházzal a jelenlegi rend szerint, és mégis baptista maradhat; azonban a baptisták bizonyára megerősíthetik katolicitásukat azáltal, hogy ugyanabból az apostoli keresztény örökség kútjából merítenek, és fenntartják “a szentháromságos hitet, a hagyomány funkcióját a tekintély mintáiban, a keresztség helyét a keresztény életben és az egyház életében, az eucharisztikus teológiát és gyakorlatot, valamint a gyülekezeti felügyeletet mint az egyházi rend mintáját”, ahogy Harmon írja a Baptist Identity and the Ecumenical Future című remek szövegében. Ezt a fajta katolicitást érdemes követni.”
A benediktusi hagyomány és lelkiség táplálta hitemet, és baptista identitásomat, a másként gondolkodást könnyebben tartom, amikor Krisztus Testének e tiszteletre méltó kifejezésével találkozom. We have distinctive charisms, which I believe need each other.