A befektetési alapok alapjai

A befektetési alap az egyéni befektetők, vállalatok és más szervezetek által biztosított pénzösszeget jelenti, és az egyik legegyszerűbb és legkevésbé stresszes módja a piaci befektetésnek. Az alapkezelőt a befektetők által biztosított készpénz befektetésére alkalmazzák, és az alapkezelő célja az alap típusától függ; egy fix kamatozású alapkezelő például arra törekszik, hogy a lehető legmagasabb hozamot biztosítsa a legkisebb kockázat mellett. Egy hosszú távú növekedési alapkezelőnek viszont arra kell törekednie, hogy egy üzleti év alatt megverje a Dow Jones ipari átlagát vagy az S&P 500-at, bár ez csak nagyon kevés alapnak sikerül.

Zárt kontra zárt. Nyíltvégű alapok

A befektetési alapokat zártvégű és nyíltvégű alapokra osztják, utóbbiakat pedig költséges és költségmentes alapokra. A zárt végű alapok meghatározott számú részvényt bocsátanak ki a nyilvánosság számára nyilvános kibocsátás keretében. Mivel ezekkel a részvényekkel a nyílt piacon kereskednek, és a zárt végű alapok nem váltanak vissza vagy bocsátanak ki új részvényeket, mint egy tipikus befektetési alap, az alaprészvények a kereslet és kínálat törvényei szerint működnek, és általában a nettó eszközértékhez képest árengedménnyel kereskednek.

A befektetési alapok többsége nyílt végű, ami azt jelenti, hogy az alapnak nincs meghatározott számú részvénye. Ehelyett az alap új részvényeket bocsát ki a befektetőnek az aktuális nettó eszközérték alapján, és visszaváltja a részvényeket, amikor a befektető úgy dönt, hogy eladja azokat. A nyílt végű alapok mindig az alap mögöttes befektetéseinek nettó eszközértékét tükrözik, mivel a befektetési jegyeket szükség szerint hozzák létre és semmisítik meg.

A befektetési alapokban használt kifejezéssel élve a befektetési díj egy értékesítési jutalék. Ha egy alap felárat számít fel, akkor a befektető az alap befektetési jegyeinek nettó eszközértékén felül az értékesítési jutalékot is megfizeti. A no-load alapok általában magasabb hozamot termelnek a befektetők számára a tulajdonlással járó alacsonyabb költségek miatt.

A befektetési alapba történő befektetés előnyei

A befektetési alapokat aktívan kezeli egy professzionális pénzkezelő, aki folyamatosan figyelemmel kíséri az alap portfóliójában lévő részvényeket és kötvényeket. Mivel ez az elsődleges foglalkozásuk, lényegesen több időt tudnak a befektetések kiválasztására fordítani, mint egy egyéni befektető. Ez biztosítja a megalapozott befektetéssel járó nyugalmat a pénzügyi kimutatások elemzésével vagy a pénzügyi mutatók kiszámításával járó stressz nélkül.

Az alap kiválasztása

Minden alapnak sajátos befektetési stratégiája, stílusa vagy célja van. Egyesek például csak blue-chip vállalatokba fektetnek, míg mások induló vállalkozásokba vagy meghatározott ágazatokba. Az Ön befektetési kritériumainak és stílusának megfelelő befektetési alap megtalálása létfontosságú; ha semmit sem tud a biotechnológiáról, akkor valószínűleg nem kellene biotechnológiai alapba fektetnie. Ismernie és értenie kell a befektetését.

Miután megállapodott egy alaptípus mellett, forduljon a Morningstarhoz vagy a Standard & Poor’s-hoz (S&P) további információkért. Mindkét cég a múltbeli eredmények alapján állítja össze az alapok rangsorát. Ezeket a rangsorokat azonban óvatosan kell kezelni; a múltbeli sikerek nem jelzik a jövőt, különösen akkor nem, ha az alapkezelő nemrégiben változott. Ha már rendelkezik brókerszámlával, akkor a befektetési alapok részvényeit úgy vásárolhatja meg, mintha részvényeket vásárolna. Ha még nincs, akkor látogasson el az alap weboldalára, vagy hívja fel az alapot, és kérjen tájékoztatást és jelentkezési lapot.

Míg egyes alapoknál nincs minimális kezdeti befektetés, a legtöbb alapnál van minimális kezdeti befektetés, amely lehet akár 25 dollár, de akár 100 000 dollár is. A minimális kezdeti befektetés jelentősen csökkenthető vagy teljes egészében eltekinthetünk tőle, ha a befektetés egy nyugdíjszámlára – például 401k, hagyományos IRA vagy Roth IRA – irányul, vagy ha a befektető beleegyezik, hogy egy folyószámláról vagy megtakarítási számláról automatikus, ismétlődő levonásokat eszközöljön az alapba történő befektetéshez.

A dollárköltség-átlagolás jelentősége

A dollárköltség-átlagolási stratégiát a piaci ingadozások negatív hatásainak ellensúlyozására használják, amikor a befektetési jegyek vásárlásakor intervallumokra osztva, minden alkalommal körülbelül ugyanannyit vásárol. Például ahelyett, hogy egyszerre 4000 dollárt tesz be egy befektetési alapba, dönthet úgy, hogy negyedévente 1000 dollárt tesz be.

Ez a stratégia segít abban, hogy ne dobjon nagy összegeket egy befektetési alapba, miközben az árfolyam magas vagy túlértékelt, és ugyanúgy alkalmazható a befektetési alapokra, mint a törzsrészvényekre. Egy ilyen terv kialakítása jelentősen csökkentheti a hosszú távú piaci kockázatot, és 10 vagy több év alatt magasabb nettó vagyont eredményezhet.