A csuklórándulás műtétje

Míg sok csuklórándulás nem sebészeti kezelési módszerekkel kezelhető, más esetekben sebészeti beavatkozásra lehet szükség.

A csuklórándulás kezelésére többféle műtét létezik. A sérüléstől függően a csuklóműtétet artroszkópos úton, egy kis bemetszésen keresztül, vagy nyílt műtéti eljárással lehet elvégezni. Az artroszkópos megközelítés során egy lencsével és fénnyel ellátott kis csövet vezetnek be a csuklóízületbe. A lencse egy monitorhoz van csatlakoztatva, így a sebész megtekintheti a belső struktúrákat és szöveteket. Előfordulhat, hogy egy műtét során egynél több beavatkozást is végeznek.

• Zárt reponálás és tűzés. Ennél az artroszkópos eljárásnál az orvos stabilizálja a sérült szalagot a kéztőcsontok újraegyenesítésével, ezt a folyamatot nevezik redukciónak. Miután a redukció megtörtént, speciális hardvereket – K-drótokat vagy csapokat – használnak a kéztőcsontok stabilizálására. Ezeket a drótokat át lehet fúrni a csonton, hogy két csontot a helyén tartsanak. Ez a hardver lehet a bőr alatt vagy a bőrön keresztül, és általában eltávolítják, amint a gyógyulás befejeződött.
• Termikus zsugorodás. A termikus zsugorítás egy speciális rádiófrekvenciás szondát foglal magában, amely hő segítségével zsugorítja és feszesíti a sérült szalagot. Ez a kezelés jobb stabilitást eredményez.

• Capsulodesis. A capsulodesis egy olyan eljárás, amelynek során egy lebenyt hoznak létre a csukló ízületi tokjában. A lebenyt a sérült szalag fölé helyezik annak rögzítése és a gyógyulás elősegítése érdekében. Ennek a technikának számos változata létezik, amelyek mindegyike más típusú szalagsérülésre alkalmas.
• Tenodézis. A tenodézis egy olyan eljárás, amelyet az ízület stabilizálására használnak az inaknak az ízülethez közeli lehorgonyzásával. A stabilitást az ínnak az ízület köré varratok vagy drótok segítségével történő hurkolásával érik el. Ez a technika alkalmazható a szalagszakadás miatt esetleg elferdült kéztőcsontok stabilizálására. A megfelelő stabilitás elérése érdekében egynél több tenodézis eljárást lehet végezni különböző inakon. A rögzítő drótokat általában 8 héttel a műtét után eltávolítják.1
• Szalagrekonstrukció. Jelentős szalagszakadással járó esetekben a csuklószalagok íngraftok felhasználásával rekonstruálhatók. Az ínszalagokat vagy rögzítik, vagy átfúrják a kéztőcsontokon a kéztő stabilitásának elérése érdekében.
• Proximalis soros carpectomia, arthrodesis és arthroplastica. Ezeket az eljárásokat csak akkor alkalmazzák, ha a szalagsérülések nem gyógyulnak, és több év alatt ízületi gyulladás alakul ki.

A scapholunate szalag, a lunotriquetralis szalag és ritkábban az instabil háromszögletű fibrocartilage komplex (TFCC) szakadásait súlyos csuklórándulások esetén sebészeti eljárásokkal kezelik.

A csuklószalagműtét utáni felépülés és kockázatok

A csuklóműtét utáni felépülés az adott műtéti eljárástól függ. Míg egyes műtétek néhány hét alatt gyógyulnak, sok esetben a teljes felépüléshez néhány hónapra van szükség. Egyes műtéteknél több hétig gipszet vagy kivehető merevítőt kell viselni.

A műtét után általában fizikoterápiás programot követnek a csuklóízület erejének és rugalmasságának javítása érdekében. A csekély mértékű csökkent rugalmasság és az enyhe hegszövet kialakulása minden csuklóműtétnél gyakori, és nem tekinthető szövődménynek vagy kockázatnak.2

A csuklószalagműtét után az erő és a funkció helyreállítását befolyásoló tényezők közé tartozik az alábbiak közül egy vagy több:

• A sérülés súlyossága (a szalagsérülés a csont vagy a porc sérülésével párosul-e)
• A csuklóműtét típusa
• A műtéti kezelés előtt eltelt idő
• A műtét után a csuklóval szemben támasztott követelmények (például sportolás)

A csuklószalagműtétek általában biztonságosnak tekinthetők. Azonban, mint minden műtétnél, bizonyos szövődmények előfordulhatnak. A szalaggyógyulás sikertelensége, a szalagok és a csontok összehangolásának elvesztése, fertőzés, mozgásvesztés, gyengeség és/vagy ízületi gyulladás kialakulása a csuklóműtétek lehetséges kockázatai. Ilyen esetekben további műtétre lehet szükség.