A fájdalom-szorongás-depresszió kapcsolata
Mindenki tapasztal fájdalmat valamikor, de a depresszióban vagy szorongásban szenvedők számára a fájdalom különösen intenzívvé és nehezen kezelhetővé válhat. A depresszióban szenvedők például általában súlyosabb és tartósabb fájdalmat tapasztalnak, mint más emberek.
A szorongás, a depresszió és a fájdalom átfedése különösen jól látható az olyan krónikus és néha rokkantságot okozó fájdalomszindrómákban, mint a fibromyalgia, az irritábilis bél szindróma, a derékfájás, a fejfájás és az idegfájdalom. A pszichiátriai zavarok nemcsak a fájdalom intenzitásához, hanem a rokkantság fokozott kockázatához is hozzájárulnak.
A kutatók egykor úgy gondolták, hogy a fájdalom, a szorongás és a depresszió közötti kapcsolat elsősorban pszichológiai, nem pedig biológiai tényezőkből fakad. A krónikus fájdalom lehangoló, és hasonlóképpen a súlyos depresszió fizikailag is fájdalmasnak érezhető. De ahogy a kutatók egyre többet tudtak meg arról, hogyan működik az agy, és hogyan lép kölcsönhatásba az idegrendszer a test más részeivel, felfedezték, hogy a fájdalomnak vannak közös biológiai mechanizmusai a szorongással és a depresszióval.
A kezelés kihívást jelent, ha a fájdalom átfedésben van a szorongással vagy a depresszióval. A fájdalomra való összpontosítás elfedheti mind a klinikus, mind a beteg tudatát annak, hogy pszichiátriai zavar is jelen van. Még akkor is nehéz lehet a kezelésük, ha mindkét problématípust helyesen diagnosztizálják.
Kezelési lehetőségek, ha a fájdalom és a szorongás vagy depresszió keresztezi egymást
A depressziós vagy szorongásos betegeknél a különböző pszichoterápiák önmagukban is alkalmazhatók a fájdalom kezelésére, vagy gyógyszeres kezeléssel kombinálhatók.
Kognitív viselkedésterápia. A fájdalom demoralizáló és bántó is. A kognitív viselkedésterápia (CBT) nemcsak a szorongás és a depresszió bevált kezelési módja, hanem a fájdalom kezelésében is a legjobban vizsgált pszichoterápia. A CBT azon az előfeltevésen alapul, hogy a gondolatok, az érzések és az érzetek összefüggnek egymással. A terapeuták a CBT-t arra használják, hogy segítsék a pácienseket a megküzdési készségek elsajátításában, hogy kezelni tudják a fájdalmukat, és ne áldozatai legyenek annak.
Relaxációs tréning. Különböző technikák segíthetnek az embereknek ellazulni és csökkenteni a stresszreakciót. A stressz hajlamos súlyosbítani a fájdalmat, valamint a szorongás és a depresszió tüneteit. A technikák közé tartozik a progresszív izomrelaxáció, a jóga és a mindfulness tréning.
Hypnózis. E terápia során a klinikus segít a páciensnek transzszerű állapotba kerülni, majd pozitív szuggesztiókat ad – például, hogy a fájdalom javulni fog. Egyes betegek megtanulhatják az önhipnózist is. Egy tanulmány kimutatta, hogy a hipnózisképzés a vizsgáltak 71%-ánál csökkentette mind a gyomor- és bélpanaszokat, mind a depresszió és a szorongás szintjét.
Torna. Rengeteg kutatás szól arról, hogy a rendszeres testmozgás javítja a hangulatot és enyhíti a szorongást, de kevesebb bizonyíték van a fájdalomra gyakorolt hatásáról.
A Cochrane Collaboration 34 tanulmányt tekintett át, amelyek a fibromyalgia kezelésében végzett mozgásintervenciókat különböző kontrollkörülményekkel hasonlították össze. Az áttekintők arra a következtetésre jutottak, hogy a szív- és légzőszervi fittség fenntartásához ajánlott intenzitással végzett aerob testmozgás javítja a fibromyalgiás betegek általános közérzetét és fizikai funkcióit, és enyhítheti a fájdalmat. Korlátozottabb bizonyítékok arra utalnak, hogy az izomerő fejlesztésére irányuló gyakorlatok, például a súlyemelés, szintén javíthatják a fájdalmat, az általános működést és a hangulatot.
A szorongásos vagy depressziós betegek néha úgy találják, hogy a pszichoterápia és a gyógyszeres kezelés kombinációja nyújtja a legteljesebb enyhülést. Egy randomizált, kontrollált vizsgálat, a Stepped Care for Affective Disorders and Musculoskeletal Pain (SCAMP) tanulmány azt sugallja, hogy a kombinált megközelítés a pszichiátriai rendellenesség mellett fájdalomtól szenvedőknél is működhet.
Kettős hatású gyógyszerek
Néhány pszichiátriai gyógyszer fájdalomcsillapítóként is működik, így egyszerre két problémát kezel. Ne feledjük azonban, hogy a gyógyszergyártóknak anyagi érdeke fűződik ahhoz, hogy termékeik minél több felhasználási módját népszerűsítsék – ezért bölcs dolog ellenőrizni, hogy a gyógyszerek “off label” (az FDA által nem jóváhagyott) felhasználási módját bizonyítékok támasztják-e alá.
A páciensek esetleg inkább az egyik gyógyszert a pszichiátriai rendellenességre, a másikat pedig a fájdalomra szedik. Ebben az esetben fontos elkerülni a gyógyszerkölcsönhatásokat, amelyek növelhetik a mellékhatásokat vagy csökkenthetik bármelyik gyógyszer hatékonyságát. Beszéljen kezelőorvosával, ha több gyógyszert szed.
Antidepresszánsok. A különböző antidepresszánsokat szorongásra és depresszióra egyaránt felírják. Ezek közül néhány segít az idegfájdalom enyhítésében is. A kutatások leginkább a szerotonin- és noradrenalin-visszavétel-gátlók (SNRI-k) vagy a triciklikus antidepresszánsok (TCA-k) kettős hatású gyógyszerekként való alkalmazását támogatják, amelyek mind a pszichiátriai zavarok, mind a fájdalom kezelésére alkalmasak. A szelektív szerotonin-visszavétel-gátlók (SSRI-k) fájdalomcsillapító képességéről már vegyesebbek az eredmények.
Minden gyógyszer okozhat nem kívánt hatásokat. Az SSRI-k például növelhetik a gyomor-bélrendszeri vérzés kockázatát. A TCA-k szédülést, székrekedést, homályos látást és vizelési nehézségeket okozhatnak. Legsúlyosabb mellékhatásuk a veszélyesen abnormális szívritmuszavar, ezért ezek a gyógyszerek nem feltétlenül megfelelőek szívbetegek számára.
A hangulatstabilizátorok. Az antikonvulzánsokat néha a hangulat stabilizálására is használják. Ezek a gyógyszerek úgy fejtik ki hatásukat, hogy korlátozzák az agyban az aberrált elektromos aktivitást és a túlérzékenységet, ami hozzájárul a rohamokhoz. Mivel a krónikus fájdalom különösen az idegek túlérzékenységével jár, e gyógyszerek némelyike enyhülést hozhat.
Disclaimer:
A Harvard Health Publishing olvasóink számára nyújtott szolgáltatásként hozzáférést biztosít archivált tartalmaink könyvtárához. Kérjük, minden cikknél vegye figyelembe az utolsó felülvizsgálat vagy frissítés dátumát. Az ezen az oldalon található tartalom – függetlenül a dátumtól – soha nem helyettesítheti az orvosától vagy más szakképzett klinikustól kapott közvetlen orvosi tanácsot.