A farkasok testbeszéde

TESTNYELV

A testbeszéd folytatása A farkasok nyelvéből.

A farkasfalkában a rendet rendszeresen megerősítik a dominancia és az alávetettség megnyilvánulásával, a hangos és fizikai kommunikáció összetett keveréke révén. A farkasok a státuszuk kifejezésére és fenntartására a kommunikáció számos nem vokális formáját alkalmazzák, többek között a testtartásukra, arckifejezésükre, fülük és farkuk helyzetére támaszkodva közlik szándékukat. A testbeszédet hangadás is kísérheti és erősítheti.

Nagyon sok dominancia- és behódolási megnyilvánulás nem erőszakos vagy agresszív, mivel az alárendelt farkas gyorsan alárendelt testtartást vesz fel. Gyakran a finom üzenetek, mint például a domináns farkas tekintélyt parancsoló tekintete, és válaszul az alárendelt farkas elfordított pillantása, elegendőek ahhoz, hogy az egyes személyek státusza érthető maradjon. Alternatív megoldásként, különösen, ha nem mutatnak hajlandóságot a behódolásra, agresszióra is sor kerülhet. Az emberek tévesen túl gyakran értelmezik az asszertív dominanciamutatást rosszindulatúnak és túlzottan kegyetlennek, de a valóságban ez csupán egy a farkasok sokféle kommunikációs módja közül, és általában nem jár jelentős fizikai sérüléssel.

A farkas testtartása a falkatársakkal való érintkezés során sokat elárul a falkán belüli státuszáról. Az alárendeltek guggolva próbálnak minél kisebbnek tűnni, és gyakran nyalogatják a domináns farkas pofáját, mint egy kiskutya, míg az alfák könnyen felismerhetők, mivel magabiztosságot sugároznak magas testtartásukkal, merev lábú járásukkal és kiálló, enyhén felemelt farkukkal.

A farkasok gyakran használják a fül- és faroktartást, valamint az arckifejezést a kommunikációhoz. Például a hátracsapott fülek, a fejhez közel, a farok a lábak közé húzva, a testtartás pedig a behódolást jelzi. A felszegett vagy előrenyújtott fülek, a farok egyenesen kinyújtva és kissé felfelé tartva dominanciát jeleznek. Az egyenesen felfelé vagy alacsonyan és oldalra kinyúló fülek, kivillantott fogakkal és ráncos pofával egyértelműen nagyon keresztes és fenyegető üzenetet közvetítenek.

Néha az ajkak enyhén begörbülnek, és csak néhány fogat fednek fel első figyelmeztetésként, ami gyakran elegendő az egyértelmű üzenet elküldéséhez. Az alárendelt farkas viszonzott orrnyalása pedig segíthet a feszültség levezetésében és az eszkaláció elkerülésében.

A farkas, amikor játszani akar egy falkatársával, gyakran kinyújtja mellső lábait és a levegőbe emeli a hátsó negyedét, amit játékhajlongásnak nevezünk. A játék magában foglalhatja a kergetőzést is. Vagy magában foglalhat állkapocscsatát is, a nagy energiájú párbajoktól kezdve, amikor két farkas a hátsó lábaira támaszkodva felhúzza magát, és összefogja a mellső lábait és állkapcsát, egészen az alkalmi állkapocscsatákig, akár a földön fekve és hemperegve is. Az állkapocsharcot általában nyüszítés, nyögés és morgás hangadás kíséri. Mindez a kötelékeket és a státuszt erősíti, valamint a fizikai készségeket csiszolja.

A farkasok leggyakrabban nyugodtak. A fülük is elállhat, de a nyugodt test és a semleges vagy csóváló farok nyugodt kedélyállapotot közvetít. Nem meglepő, hogy ugyanezen összetett kommunikációs készségek nagy része a család társánál, a kutyánál is megfigyelhető.