A felkarcsont trochleája
Az embernél és a majmoknál trochleáris (vagy trochleiform), ellentétben a legtöbb majomnál található hengeres és néhány félmajomnál található kúpos csontokkal. Két jól kirajzolódó határ között mély mélyedést mutat; elölről hátrafelé domború, oldalról homorú, és a végtag elülső, alsó és hátsó részét foglalja el.
A trochlea laterális oldalán található a capitulum, medialis oldalán pedig a medialis epicondylus. Közvetlenül a coronoid fossa elülső részénél, az olecranon fossa hátsó részénél helyezkedik el. Emberben ez a két fossa, a felkarcsont legmarkánsabbja, időnként egy lyukba, a foramen supratrochlearisba alakul át, amely például a kutyáknál rendszeresen jelen van.
HordozószögBeszerkesztés
A trochlea elölről vagy hátulról nézve nagyjából hengeresnek tűnik, de alulról nézve nyilvánvalóvá válik a valódi ferde alakja és a barázda spirális jellege. A trochlea barázda spirális jellege eredményezi a könyökízület eltérő keresztirányú tengelyeit.
A leggyakrabban a barázda az elülső oldalon függőleges, de a hátsó oldalon oldalirányban lefelé fut. Könyökhajlításkor a trochlea elülső függőleges része tartja a felkar és az alkar egy vonalban (elölről nézve). Könyöknyújtáskor azonban a ferde hátsó rész érintkezik a singcsont trochlea bevágásával, így ez a ferdeség arra kényszeríti az alkar főtengelyét, hogy kis szöget zárjon be a felkar főtengelyével. Ezt a szöget hordozószögnek nevezzük, és nőknél jobban kirajzolódik, mint férfiaknál.
Ritkábban az elülső rész is ferde, de a hátsó oldallal ellentétes irányban. Következésképpen teljes könyökhajlításkor a kéz hajlamos a vállon kívül pihenni. Nagyon ritkán az elülső rész ellenkező irányban ferde, aminek következtében a kéz hajlítás közben a mellkason nyugszik.