A feminizmus harmadik hullámának rövid összefoglalója
7 perc olvasás
Az első rész itt olvasható: A Feminizmus első hullámának rövid összefoglalója és a második részt itt: A Feminizmus második hullámának rövid összefoglalása.
A feminizmus fejlődése során a diskurzus különböző területeire ágazott szét. Nehezebbé vált egy hullám meghatározása és egy olyan időszak behatárolása, amelyen belül a tevékenység zajlik.
A feminista gondolkodás és kultúra egyre inkább jelen van szerte a világon, és a legkülönbözőbb körülményekhez alkalmazkodik. Könnyebb elmesélni a választójogért folytatott küzdelmet és a második hullámnak az ERA-ért folytatott nyomulását, mint meghatározni a harmadik hullámot, a feminista tevékenység újabb és szélesebb körű fellendülését.
A harmadik hullám megértéséhez először is meg kell értenünk a második hullám utáni USA “szexháborúit”. A “szexháborúk” a feminizmuson belüli csoportok közötti nyílt vitát nevezték így a pornográfiáról és a szexuális tevékenységről. A pornóellenes feministák korlátozni akarták a pornóipart, mert úgy vélték, hogy az csak a férfiaknak kedvez, és bátorítja a nőkkel szembeni erőszakot. Véget akartak vetni a prostitúciónak, és minden nő számára a legrosszabb forgatókönyvnek tekintették.
A szexpozitív feministák ezzel szemben azzal érveltek, hogy a szexuális felszabadulás a nők egyenlőségének létfontosságú eleme, a pornó betiltása pedig elnyomó és antidemokratikus. Úgy vélték, hogy vannak olyan nők, akik a szexmunkát választják, akikkel számolni kell.
A feminizmus harmadik hulláma egy olyan generációval kezdődött, amely a feminizmuson nőtt fel, és mint ilyen, természetesnek vette az első és második hullám nehezen megszerzett eredményeit. A harmadik hullám feministái gyorsan kritizálták a korábbi feministákat, és rámutattak a mozgalmak hibáira.
Egy gyakran hangoztatott érv volt a mozgalmak kizárólagos jellege, és a kisebbségek marginalizálása a mainstreamben. A harmadik hullám tehát elsősorban a feminista célokból korábban kimaradt közösségeket próbálta bevonni, és felismerni az elnyomás interszekcionalitását. A faji és nemi kérdésekre összpontosított, és a második hullám szexpozitív vitáiból nőtt ki.
Azt gyakran úgy határolják el, hogy 1991-ben kezdődött, amikor Anita Hill szexuális zaklatással vádolta meg a Legfelsőbb Bíróság jelöltjét, Clarence Thomast. Mindkét fél afroamerikai volt, és Thomast népszerű jelöltnek tekintették a jelölésre, mivel szükség volt afroamerikai jelenlétre a Legfelsőbb Bíróságon. Hill a kizárólag fehér férfiakból álló szenátus előtt állt elő, Thomas pedig azzal vágott vissza, hogy mindent tagadott, és azt állította, hogy egy “high-tech lincselés” áldozata lett.
Hill óriási visszhanggal szembesült, és ahelyett, hogy elhitték volna a vallomását, a személyiségét támadták. A tárgyalását a televízió közvetítette, és a látvány, hogy egy fekete nő jelentette a zaklatást a nyilvánvalóan korántsem befogadó szenátusnak, egész Amerikában hatással volt a nőkre.
Hill vádjai ellenére Thomast megerősítették. Erre válaszul Rebecca Walker a Gloria Steinem által alapított Ms Magazine-ban megjelentetett egy cikket, amelyben támogatta Hillt, és meghirdette a harmadik hullám kezdetét. Híresen azt írta: “Nem vagyok posztfeminista feminista. Én vagyok a harmadik hullám.”
A 90-es években sokat javult a nők politikai képviselete és egyenlősége. 1993-ra 5 nő került be az amerikai szenátusba, 1991-et pedig gyakran nevezték a “nő évének”.
Az első női igazságügyi miniszter és az első női külügyminiszter lépett hivatalba. Hilary Clinton 1995-ben tartotta híres “A nők jogai emberi jogok” című beszédét az ENSZ-ben, Ruth Bader Ginsburg pedig 1993-ban a második nő lett a Legfelsőbb Bíróságban.
A családi egészségügyi szabadságról szóló törvény, amely lehetővé tette a munkavállalók számára, hogy fizetés nélküli szabadságot vegyenek ki családi és egészségügyi vészhelyzetek miatt, 1993-ban törvényerőre emelkedett. 1995-ben fogadták el a nők elleni erőszakról szóló törvényt, amely javította a bántalmazással szembesülő nők igazságszolgáltatását. Ezek jelentős eredmények voltak a harmadik hullám számára, és mérföldkőnek számító döntések az USA történelmében.
A feminizmus harmadik hulláma nagy hangsúlyt fektetett a nők reproduktív jogaira. A feministák kiálltak a nők azon joga mellett, hogy maguk dönthessenek a testükről, és kijelentették, hogy alapvető jog a születésszabályozáshoz és az abortuszhoz való hozzáférés.
Amikor a Legfelsőbb Bíróság helybenhagyta a részleges abortusztilalomról szóló törvényt és az abortusz korlátozását, 2004-ben Washingtonban hatalmas tiltakozó felvonulást tartottak “Menet a nők életéért” néven. Az aktivisták, a második és harmadik hullám feministái és hírességek részvételével zajló felvonulás megmutatta, hogy a reproduktív jogok kérdése mennyire fontos a harmadik hullám számára. A törvényt nem helyezték hatályon kívül, és az abortuszhoz való hozzáférés korlátozásának módszerei, mint például a szülői vagy házastársi beleegyezés, továbbra is fennmaradtak.
A harmadik hullám abban különbözik az első és második hullámtól, hogy jobban elterjedt a popkultúrában és a médiában, és hangsúlyt fektetett a fiatalok hangjára. Az olyan lánybandák, mint a Riot Grrrl, a punk rockon keresztül a női felhatalmazás üzeneteit terjesztették, és a zenéjüket hallgató tinédzserek körében vitákat indítottak a patriarchátusról és a testképről.
Az Eve Ensler által írt Vagina Monológok országos sikert és vitát váltott ki, és kiterjesztette a nők elleni erőszakról szóló párbeszédet. A BUST magazin 1993-ban kezdett el megjelenni, és növelte a feminista jelenlétet a sajtóban.
A harmadik hullám narratívájára olyan filmek és tévéműsorok voltak hatással, mint a Thelma és Louise, a Buffy the Vampire Slayer, a 30 Rock és a Parks and Recreation. Az erős női feminista karakterek akkor váltak gyakoribbá, amikor a serdülő lányok erőteljes demográfiai csoporttá váltak a médiában, és a lányok egy generációja teljesen más feminista környezetben nőtt fel, mint az anyjuk.
A harmadik hullám azzal foglalkozott, hogy a patriarchátus által a nők elnyomására vagy megbélyegzésére használt kifejezéseket visszaszerezze, és a felszabadítás eszközeként használja őket. Az olyan kifejezéseket, mint a “ribanc”, “ribanc”, “pina”, a feministák felkarolták és magukévá tették. A Bitch: In Praise of Difficult Women című, 1999-ben Elizabeth Wurtzel által kiadott könyv csak egy példa erre.
A másik a “ribanc” szó visszaszerzése a SlutWalks elindításával. Az ötlet az volt, hogy a nők ruházatára és megjelenésére, valamint a nemi erőszak kultúrájának egészére utalva üzenetet küldjenek a nemi erőszak igazolására.
Ezek a séták széles körű támogatást, de kritikát is kaptak, mivel kontraproduktívak és károsak a feminista ügyre nézve. Bár vonzónak tűnik, hogy megfosztjuk ezeket a szavakat a nők feletti hatalmuktól, eközben nem szabad elbagatellizálni erőszakos és becsmérlő konnotációik hosszú történetét.
A transzfeminizmus a harmadik hullámban került inkább a főáramba. A transz személyek jogai egészen a közelmúltig nem szerepeltek a feminizmusban, és sürgető volt az igény arra, hogy elismerjék aggodalmaik legitimitását. A feminizmus harmadik hullámát meghatározó, a nemekről, a testképről és a szexualitásról szóló viták a transzfeministák számára befogadóbbá tették azt. A társadalom nagy része még ma is tudatlanságban van a transzneműek identitásával kapcsolatban, de a harmadik hullám fontos volt az első lépések megtételében a mások felvilágosítása felé.
Indiában a nők jogainak megadására és a törvény általi egyenlőségre a függetlenségkor került sor. A mélyen gyökerező kulturális és vallási hiedelmek azonban megakadályozták a nemek közötti egyenlőségről szóló álmok megvalósulását a brit uralom után. A törvény végrehajtása gyenge volt, és a társadalmi rossz és igazságtalanságok még mindig nagyrészt szabályozatlanok voltak.
A 80-as és 90-es éveket a nemi erőszak elleni országos tiltakozások jellemezték, amelyek polarizálták a társadalmat, és szembesítettek a sok indiai gondolkodásában meggyökerezett képmutatással. Gyakoriak voltak a viták a nők saját nemi erőszakban való bűnösségéről és a nemi erőszak megelőzéséről a nők mozgásának korlátozásával. Az olyan esetek, mint Hetal Parekh, Bhanwari Devi és Pratibha Murthy országszerte tüntetéseket váltottak ki, amelyek az indiai női csoportok jogi győzelmeit eredményezték.
A nők politikai képviselete javult: 1995-ben Mayawati lett az első kasztok szerinti miniszterelnök, 1999-ben pedig Sonia Gandhi az első női ellenzéki vezető. Pratibha Patil 2007-ben India első női elnöke lett, Meira Kumar pedig 2009-ben a Lok Sabha első női elnöke.
Ezek ellenére a nőknek Indiában még mindig számos problémával kellett szembenézniük, mint például az oktatás hozzáférhetetlensége, a tulajdonhoz való kevés jog, a családon belüli erőszak és a szexuális zaklatás, hogy csak néhányat említsünk. Az indiai jogban és politikában döntő változások történtek, de a különböző hátterű nők problémái még mindig megoldásra várnak.
Míg a “feminizmus” fogalma nyugatról származik, addig Indiában a női mozgalmaknak hosszú története van a történelem során. A mai indiai feminizmus csak akkor lehet hatékony, ha az indiai nők egyedi történelmi és földrajzi tapasztalataiból merít, és nem másolja a Nyugat tevékenységét.”
A feminizmus harmadik hulláma a túl radikálistól az elődök munkájának semmibe vételéig számos kritikával találkozott. Kevésbé volt egységes, mint az első és a második hullám. Céljai kevésbé egyértelműek és okai vitatottabbak. Magának a feminizmusnak a 21. századi szükségességét is megkérdőjelezték.
A társadalmi felfogásra és a nőkkel szembeni elvárásokra gyakorolt hatása azonban döntő jelentőségű volt abban, hogy a nők minden eddiginél több területen kerültek közelebb az egyenlőséghez. A hullám állítólag 2012-ben ért véget, amikor elkezdődött a közösségi média központú “negyedik hullám”.
Most még nehezebb nyomon követni a feminizmus narratíváját, ahogyan az a különböző körülmények kezelésére fejlődik. A mai feministáknak kötelességük megismerni azokat, akik alakították a világot, amelyben élnek, valamint elismerni azokat, akiket a múltban marginalizáltak, mert az ő munkájuk még mindig alapvető fontosságú, és a feminizmusnak még hosszú út áll előttük.
- Wikipedia
- Sense Publishers
- Being Feminist
- Feministing
- Colorado University
A szerző megjegyzése: Ez a mű a feminizmus harmadik hullámára összpontosít az Egyesült Államokban. A szerző elismeri a feministák kivételes hozzájárulásait és eredményeit szerte a világon, és tudatosan korlátozta a cikk terjedelmét.
Featured Image Credit: Vice