A GMO-vita

A géntechnológiával módosított szervezetek (GMO-k) kérdése az élelmiszer-ellátás szempontjából folyamatos, árnyalt és rendkívül vitatott kérdés.

A tudományos és orvosi területek egyedei a vita mindkét oldalára tartoznak: egyesek azt állítják, hogy a genetikailag módosított növények segítenek megoldani az éhezéssel, a környezeti fenntarthatósággal és a növekvő globális népességgel kapcsolatos problémákat, míg mások úgy vélik, hogy többet ártanak, mint használnak.

Mivel a tanulmányok mindkét oldalt alátámasztják, sokan elgondolkodnak: Kinek higgyünk? Hogy világosabb képet kapjunk a GMO-kat övező kérdésekről és érvekről, Dr. Sarah Evanega növénybiológus és Dr. David Perlmutter neurológus ellentétes oldalról mérlegelnek. Íme, mit mondtak:

Milyen álláspontot képvisel a GMO élelmiszerekről?

Dr. Sarah Evanega:A genetikailag módosított szervezetek (GMO) által előállított élelmiszerek biztonságosak. Ebben a tekintetben az én álláspontom tükrözi a Nemzeti Tudományos Akadémiák és a világ tudományos közösségének többsége által képviselt álláspontot.

Én és három kisgyermekem is azért eszik GMO élelmiszereket, mert bízom ezeknek a termékeknek a biztonságosságában. Támogatom a GMO-élelmiszereket, mert meg vagyok győződve arról, hogy a GMO-növények segíthetnek csökkenteni a fejlődő országok kisbirtokos gazdáinak szegénységét és éhezését. A géntechnológia egy olyan eszköz, amely segíthet olyan növényeket nemesíteni, amelyek ellenállnak a szárazságnak, a betegségeknek és a rovarkártevőknek, ami azt jelenti, hogy a gazdák nagyobb hozamot érnek el a termesztett növényekből, amelyekkel táplálhatják családjukat és extra jövedelmet szerezhetnek. Újra és újra láthattuk, hogy azok a gazdák, akik GMO-növényeket termesztenek Afrikában, Dél- és Kelet-Ázsiában, többletpénzhez jutnak, ami segít nekik olyan dolgokban, amelyeket mi nyugatiak természetesnek veszünk – például iskolába járatni a gyerekeiket, vagy propángáztűzhelyet vásárolni, hogy ne kelljen többé tehéntrágyával fűtött tűzön főzniük.

A fejlődő országokban a gyomlálás nagy részét a nők és a gyerekek végzik. A herbicideket jól tűrő növények termesztésével a gyerekek felszabadulnak, hogy iskolába járhassanak, a nőknek pedig marad idejük arra, hogy jövedelemre tegyenek szert a családjuk eltartása érdekében.

Sok tudóst ismerek, akik a géntechnológiát használják a jobb növények nemesítésére, és tanúja voltam annak, hogy elkötelezetten dolgoznak azon, hogy jobbá tegyék a világot. Támogatom a GMO-élelmiszereket, mert első kézből láttam, hogyan javíthatják az emberek életét. A gazdálkodók számára a GMO-khoz való hozzáférés társadalmi és környezeti igazságosság kérdése.

Dr. David Perlmutter: Permutter: A mezőgazdasági vetőmagok genetikai módosítása nem szolgálja a bolygó vagy annak lakói érdekeit. A genetikailag módosított (GM) növények a környezetre és az emberekre mérgező vegyi anyagok, például a glifozát fokozott használatával járnak együtt. Ezek a vegyi anyagok nemcsak az élelmiszer- és vízkészleteinket szennyezik, hanem a talaj minőségét is veszélyeztetik, és valójában a növények fokozott betegségérzékenységével hozhatók összefüggésbe.

Ez végső soron a növényvédő szerek használatának növekedéséhez vezet, és tovább zavarja az ökoszisztémákat. És mégis, e hátrányok ellenére nem tapasztaltuk a GM-növények megnövekedett terméspotenciálját, pedig ez mindig is a GM-vetőmagok egyik ígérete volt.

Szerencsére az élelmezési bizonytalanság kérdésére vannak olyan innovatív alternatívák, amelyek nem függnek a GM-növények használatától.

A GMO valóban kevésbé egészséges, mint a nem GMO élelmiszerek? Miért vagy miért nem?

SE:Egészségügyi szempontból a GMO élelmiszerek nem különböznek a nem GMO élelmiszerekétől. Sőt, még egészségesebbek is lehetnek. Képzeljük el a földimogyorót, amelyet géntechnológiával lehet úgy módosítani, hogy csökkentse az aflatoxin szintjét, és a gluténmentes búzát, amely a cöliákiában szenvedőknek egészséges és ízletes kenyérválasztékot biztosítana. A géntechnológiával módosított kukorica egyharmadával csökkentette a természetben előforduló mikotoxin – egy olyan toxin, amely egészségügyi problémákat és gazdasági veszteségeket is okoz – szintjét.

Más GMO élelmiszerek, mint például az A-vitaminnal dúsított arany rizs, vitaminokkal és ásványi anyagokkal dúsítottak, hogy egészségesebb alapélelmiszereket hozzanak létre, és segítsenek megelőzni az alultápláltságot.

Általában azonban a növények bizonyos tulajdonságok – például a kártevő-ellenállás vagy a szárazságtűrés – kifejlesztése nem befolyásolja az élelmiszerek tápanyagminőségét. A rovaroknak ellenálló Bacillus thuringiensis (Bt) növények valójában csökkentik vagy megszüntetik a peszticidek alkalmazásának szükségességét, ami tovább javítja az egészségességet és a biztonságot.

Ezt már láttuk Bangladesben, ahol a gazdák egészen a betakarításig peszticidekkel permetezték hagyományos padlizsánnövényeiket – ami azt jelentette, hogy a gazdák sok peszticidnek voltak kitéve, a fogyasztók pedig sok peszticidmaradványt kaptak. Amióta azonban a kártevőknek ellenálló Bt padlizsánt termesztenek, nagymértékben csökkenteni tudták a növényvédőszer-használatot. Ez pedig azt jelenti, hogy a GMO-növények nemcsak a gazdálkodók, hanem a fogyasztók számára is egészségesebbek.

Hasonlóképpen, tanulmányok kimutatták, hogy egy új, betegségeknek ellenálló GMO burgonya akár 90 százalékkal is csökkentheti a gombaölő szerek használatát. Ez minden bizonnyal egészségesebb burgonyát eredményezne – különösen azért, mert még a biogazdák is használnak növényvédő szereket.

Megértem, hogy az embereknek jogos aggodalmaik vannak a nagymértékben feldolgozott élelmiszerekkel, például a pékárukkal, a reggeli gabonapelyhekkel, a chipsekkel és más snackekkel és készételekkel kapcsolatban, amelyeket gyakran kukoricából, szójából, cukorrépából és más, géntechnológiával módosított növényekből állítanak elő. A gyártási folyamat az, ami miatt ezek a termékek kevésbé egészségesek, mint a teljes értékű élelmiszerek, például a gyümölcsök, zöldségek és gabonafélék. Az összetevők eredete lényegtelen.

DP:Kétségtelen, hogy a különböző mérgező gyomirtó szerek, amelyeket bőkezűen alkalmaznak a génmódosított növényekre, pusztító hatással vannak. Ami a hagyományos és a GM élelmiszerek tápanyagtartalmát illeti, fontos megérteni, hogy az ásványianyag-tartalom jelentős mértékben függ a különböző talajban élő mikroorganizmusoktól. Ha a talajt glifozáttal kezelik, mint ahogyan az oly gyakran történik a GM-növények esetében, az alapvetően sterilizációt okoz, és megfosztja a növényt az ásványi anyagok felszívódási képességétől.

De hogy igazságosak legyünk, a tudományos szakirodalom nem mutat drámai különbséget a hagyományos és GM mezőgazdasági termékek tápértékének összehasonlításában a vitaminok és ásványi anyagok tekintetében.

Mára azonban jól alátámasztott tény, hogy a glifozátnak való kitettség egészségügyi kockázatokkal jár. Az Egészségügyi Világszervezet a glifozátot “valószínűsíthetően emberi rákkeltő anyagnak” minősítette. Ez az a mocskos igazság, amit a nagy agrárbiznisz nem akar, hogy megértsünk vagy akár csak tudomásul vegyünk. Eközben becslések szerint több mint 1,6 milliárd kilogrammot alkalmaztak ebből a rendkívül mérgező vegyszerből a világ minden táján a növényekre. És hogy egyértelmű legyen, a GM gyomirtószer-rezisztens növények ma már a globális glifozát-felhasználás több mint 50 százalékát teszik ki.

A GM-növények és a vegyszerhasználat közötti kapcsolat jelentős veszélyt jelent az emberek és környezetünk egészségére.

A GMO élelmiszerek hatással vannak a környezet egészségére? Miért vagy miért nem?

SE: A GMO-k pozitív hatással vannak a környezet egészségére. Nemrégiben egy 20 év adatainak metaanalízise megállapította, hogy a genetikailag módosított rovarrezisztens kukorica termesztése az Egyesült Államokban drámaian csökkentette a rovarölő szerek használatát. A káros rovarkártevők populációjának visszaszorítása olyan “glóriahatást” is eredményezett, amely a nem génmódosított és biogazdálkodással termesztett zöldségnövényeket termesztő gazdák számára is előnyös, mivel így ők is csökkenthetik a növényvédő szerek használatát.

A géntechnológiát olyan növények nemesítésére is használják, amelyek képesek saját nitrogént termelni, száraz körülmények között is megélnek, és ellenállnak a kártevőknek. Ezek a növények közvetlenül a környezet egészségének javát szolgálják, mivel csökkentik a műtrágyák, a növényvédő szerek és a víz felhasználását. Más kutatók a fotoszintézis sebességének felgyorsításán dolgoznak, ami azt jelenti, hogy a növények gyorsabban érnek be, így javul a terméshozam, csökken az új földterületek megművelésének szükségessége, és a földterületet meg lehet kímélni a természetvédelem vagy más célokra.

A géntechnológia felhasználható az élelmiszer-pazarlás és az ezzel járó környezeti hatások csökkentésére is. Ilyen például a nem barnuló gomba, az alma és a burgonya, de kiterjeszthető lenne több romlandó gyümölcsre is. A géntechnológiával módosított állatok, például a kevesebb foszforanyagot termelő sertések tekintetében is óriási lehetőségek rejlenek.

Összefoglalva, a GMO-növényeknek figyelemre méltó környezeti előnyei lehetnek. Lehetővé teszik a gazdák számára, hogy kevesebb ráfordítással több élelmiszert állítsanak elő. Segítenek megkímélni a földterületet, csökkenteni az erdőirtást, és elősegítik és csökkentik a vegyszerhasználatot.

DP:Kétségtelenül. Az ökoszisztémáink úgy fejlődtek ki, hogy egyensúlyban működjenek. Amikor a glifozáthoz hasonló káros vegyi anyagok kerülnek az ökoszisztémába, az megzavarja a környezetünket egészségesen tartó természetes folyamatokat.”

Az USDA Pesticide Data Program 2015-ben arról számolt be, hogy a termények 85 százalékában volt növényvédőszer-maradék. Más tanulmányok, amelyek a felszín alatti vizek peszticidszintjét vizsgálták, arról számoltak be, hogy a mintavételi helyek 53 százaléka tartalmazott egy vagy több peszticidet. Ezek a vegyi anyagok nemcsak a víz- és élelmiszer-ellátásunkat szennyezik, hanem a környezetünkben élő más élőlények ellátását is. Így az a tény, hogy a génmódosított vetőmagok ma már a globális glifozát-felhasználás több mint 50 százalékát teszik ki, mindenképpen aggasztó.

Talán még ennél is fontosabb azonban, hogy ezek a vegyi anyagok károsítják a talaj mikrobiomját. Csak most kezdjük felismerni, hogy a talajban élő különböző organizmusok védik a növényeket, és ellenállóbbá teszik őket a betegségekkel szemben. Ezeknek a védő organizmusoknak a vegyi anyagok használatával történő elpusztítása gyengíti a növények természetes védekező mechanizmusait, és ezért még több növényvédőszer és más vegyi anyag használatára lesz szükség.

Már felismertük, hogy a növények, akárcsak az állatok, nem önállóak, hanem szimbiózisban élnek a különböző mikroorganizmusokkal. A növények egészségük és betegségekkel szembeni ellenálló képességük szempontjából életbevágóan függenek a talajmikrobáktól.

Összefoglalva, a génmódosított növényekhez használt növényvédő szerek használata felborítja az ökoszisztémákat, szennyezi a környezet élőlényeinek víz- és élelmiszerellátását, és károsítja a talajmikrobiomot.

Szükséges-e a GMO élelmiszer a világ teljes lakosságának táplálásához? Miért vagy miért nem?

SE: Mivel a világ népessége 2050-re várhatóan eléri a 9,7 milliárd főt, a gazdáknak most több élelmiszert kell előállítaniuk, mint amennyit a mezőgazdaság egész 10 000 éves történelme során termeltek. Ugyanakkor olyan szélsőséges klímaváltozási eseményekkel kell szembenéznünk, mint a hosszan tartó aszályok és súlyos viharok, amelyek nagyban befolyásolják a mezőgazdasági termelést.

Mindeközben csökkentenünk kell a szén-dioxid-kibocsátást, a vízszennyezést, az eróziót és a mezőgazdasággal kapcsolatos egyéb környezeti hatásokat, és el kell kerülnünk az élelmiszertermelés kiterjesztését olyan vadon élő területekre, amelyekre más fajoknak élőhelyként van szükségük.

Azzal nem számolhatunk, hogy a régi növénytermesztési módszerekkel meg tudunk felelni ezeknek a hatalmas kihívásoknak. A géntechnológia egy eszközt kínál számunkra a hozamok növelésére és a mezőgazdaság környezeti lábnyomának csökkentésére. Ez nem egy csodafegyver – de fontos eszköz a növénynemesítők eszköztárában, mert lehetővé teszi, hogy gyorsabban fejlesszünk jobb növényeket, mint a hagyományos módszerekkel. Segítségével olyan fontos élelmiszernövényekkel is dolgozhatunk, mint a banán, amelyeket nagyon nehéz a hagyományos nemesítési módszerekkel javítani.

Az élelmiszer-pazarlás csökkentésével és az élelmiszer-elosztási és -tárolási rendszerek javításával bizonyosan több embert tudunk táplálni világszerte. De nem engedhetjük meg magunknak, hogy figyelmen kívül hagyjuk az olyan fontos eszközöket, mint a géntechnológia, amely sokat tehet a termesztett növények és az állatállomány termelékenységének és minőségének javításáért.

A társadalmi és környezeti problémák, amelyekkel ma szembe kell néznünk, példátlan méretűek és kiterjedésűek. Minden rendelkezésre álló eszközt fel kell használnunk ahhoz, hogy megoldjuk a világ élelmezésének kihívását, miközben vigyázunk a környezetre. A GMO-k is szerepet játszhatnak ebben.

DP: Az az érv, hogy a világ teljes népességének élelmezéséhez GMO-élelmiszerekre van szükségünk, abszurd. A valóság az, hogy a GM-növények valójában nem növelték a terméshozamot egyetlen jelentős kereskedelmi forgalomba hozott élelmiszerforrás esetében sem. Sőt, a szója – a legszélesebb körben termesztett genetikailag módosított növény – terméshozama valójában csökkent. A GM-növények által megnövelt hozamlehetőségek ígéretét nem váltottuk valóra.

A másik fontos szempont az élelmiszerbiztonság szempontjából a pazarlás csökkentése. Becslések szerint az Egyesült Államokban az élelmiszerpazarlás megközelíti az elképesztő 40 százalékot. Vezető egészségügyi kommentátorok, mint például Dr. Sanjay Gupta, hangot adtak ennek a kérdésnek, és kiemelték az élelmiszer-pazarlást, mint az élelmiszer-biztonság problémájának kezelésének kulcsfontosságú elemét. Tehát határozottan nagy lehetőség van arra, hogy az ellátási láncból való kivonással csökkentsük az összességében megtermelt élelmiszer mennyiségét.

Létezik-e életképes alternatíva a GMO-élelmiszerekkel szemben? Ha igen, mi az?

SE: Sem tudományos, sem környezetvédelmi, sem egészségügyi szempontból nincs okunk a GMO-élelmiszerek alternatívájának keresésére. De ha az emberek el akarják kerülni a GMO-élelmiszereket, vásárolhatnak biotermékeket. A bio minősítés nem teszi lehetővé a géntechnológia alkalmazását. A fogyasztóknak azonban tisztában kell lenniük azzal, hogy a bioélelmiszerek meglehetősen magas környezeti és gazdasági költségekkel járnak.

Az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériumának nemrégiben készült tanulmánya szerint a bioélelmiszerek legalább 20 százalékkal kerülnek többe, mint a nem bioélelmiszerek – ez a szám bizonyos termékeknél és különböző földrajzi régiókban még magasabb is lehet. Ez jelentős különbség a költségvetési keretek között élő családok számára, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a bioélelmiszerek nem egészségesebbek, mint a nem bioélelmiszerek, és mindkét típusú élelmiszer jellemzően olyan növényvédőszer-maradványokat tartalmaz, amelyek jóval a szövetségi biztonsági irányelvek alatt maradnak.

A bioélelmiszerek környezeti költségekkel is járnak, mivel általában kevésbé termelékenyek és több földmunkát igényelnek, mint a hagyományos és génmódosított növények. Emellett állatokból származó műtrágyát használnak, amelyek takarmányt és vizet fogyasztanak, és hulladékukban metángázt termelnek. Egyes esetekben – vegyük például az almát – a biotermesztők által használt “természetes” növényvédő szerek sokkal mérgezőbbek az emberekre és a környezetre, mint a hagyományos termesztők által használtak.

A növénynemesítés tekintetében a géntechnológiával elérhető fejlesztések egy része egyszerűen nem valósítható meg hagyományos módszerekkel. A géntechnológia ismét fontos eszközt kínál a növénynemesítőknek, amely a mezőgazdaság egészséges, környezetbarát megközelítését eredményezheti. Egyszerűen nincs tudományos ok arra, hogy elkerüljük ezt a technológiát a világ növekvő népessége számára történő élelmiszertermelésben.

DP: Teljesen. Számos újító dolgozik olyan megoldásokon, amelyek fenntartható módon oldják meg az élelmiszerhiány problémáját. Az egyik fókuszterület az ellátási láncban keletkező pazarlás csökkentése. Például az Apeel Sciences nevű vállalat, amely a Bill és Melinda Gates Alapítványtól kapott támogatást, olyan természetes bevonatot fejlesztett ki, amely maradék növényi héjakból és szárakból készül. Ez a termékre permetezve lassítja az érési folyamatot és meghosszabbítja az eltarthatósági időt, ami segít a fogyasztóknak és a szupermarketeknek egyaránt csökkenteni az élelmiszer-pazarlást.

Az előremutató kutatók ezen túlmenően ma már mélyen foglalkoznak a növényeken és a növények közelében élő mikroorganizmusok tanulmányozásával abból a szempontból, hogy azok hogyan működnek a növények egészségének, de az általuk termelt tápanyagok minőségének és mennyiségének javításában is. Davide Bulgarelli brit agrárkutató a The Scientist című folyóiratban nemrég megjelent cikkében így fogalmaz: “A tudósok a talajmikrobák manipulálását keresik a növénytermesztés fenntartható növelése érdekében – és a növényi mikrobiomra vonatkozó újszerű meglátások most megkönnyítik az ilyen mezőgazdasági taktikák kidolgozását.”

A kutatások, amelyek azt vizsgálják, hogy a mikrobák hogyan tesznek jót a növényeknek, összhangban vannak a mikroorganizmusok emberi egészséggel kapcsolatos hasonló kutatásokkal. Egy másik alternatíva tehát a mikroorganizmusok és a növények közötti jótékony kölcsönhatás kihasználása és teljes körű kihasználása az egészségesebb és termelékenyebb mezőgazdaság megteremtése érdekében.”

Dr. Sarah Evanega növénybiológus, aki a Cornell Egyetemen szerzett doktori fokozatot, ahol egy globális projekt vezetésében is részt vett, amelynek célja a világ búzájának védelme volt a búzaszárrozsdától. Jelenleg a Cornell Alliance for Science igazgatója, amely egy olyan globális kommunikációs kezdeményezés, amely a tudományt igyekszik visszaállítani a géntechnológiával módosított növényekkel kapcsolatos politikákba és vitákba.

Dr. Perlmutter okleveles neurológus és négyszeres New York Times bestseller szerző. Orvosi diplomáját a Miami Egyetem orvosi karán szerezte, ahol elnyerte a Leonard G. Rowntree kutatási díjat. Dr. Perlmutter gyakori előadója olyan intézmények által szponzorált szimpóziumoknak, mint a Világbank és az IMF, a Yale Egyetem, a Columbia Egyetem, a Scripps Intézet, a New York Egyetem és a Harvard Egyetem, és a Miami Egyetem Miller Orvosi Iskolájának docense. Emellett az American College of Nutrition igazgatótanácsának tagja és az American College of Nutrition ösztöndíjasa.

Ez a cikk először a Healthline-on jelent meg.

Kategóriák

• GMO-k