A gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító gyógyszerek alkalmazása kutyák és macskák esetében

Az 5054 ausztrál állatorvos körében végzett felmérésből 486 válasz érkezett a gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító gyógyszerek kutyák és macskák esetében történő alkalmazásáról. Majdnem minden válaszadó glükokortikoidokat (általában prednizolon) alkalmazott kutyák allergiás, viszkető bőrbetegségeinek kezelésére, míg kétharmaduk zsírsavpótlást is adott, és a válaszadók fele antihisztaminokat alkalmazott. A válaszadók közel 60%-a kezdetben glükokortikoidot (gyakran hosszú hatású készítményt) adott be kutyák gyulladásos bőrbetegségeinek kezelésére. A válaszadók több mint 90%-a alkalmazott glükokortikoidokat immunmediált hemolitikus vérszegénység vagy trombocitopénia kezelésére, és körülbelül egyharmaduk adott citotoxikus gyógyszereket is. A hosszú távú enterális szteroidterápia esetében általában a prednizolon váltakozó napokon történő adagolását részesítették előnyben. A kutyák fájdalmas vagy gyulladásos mozgásszervi megbetegedései esetén a fenilbutazon volt a legkedveltebb kezelés, de az aszpirint és a pentozán-poliszulfátot is széles körben alkalmazták. Ami a fájdalomcsillapító gyógyszerek általános használatát illeti, mind a narkotikus fájdalomcsillapítókat, mind a nem-szteroid gyulladáscsökkentőket (NSAID) szélesebb körben használták kutyáknál, mint macskáknál, de az alfa-2 agonistákat mindkét fajban hasonlóan alkalmazták. A leggyakrabban használt narkotikus fájdalomcsillapítók mindkét fajban a petidin és a buprenorfin voltak, míg a leggyakrabban használt NSAID-ok a kutyáknál a flunixin és a dipiron, a macskáknál pedig a ketoprofen voltak. A válaszadók több mint 80%-a általában fájdalomcsillapító gyógyszereket alkalmazott potenciálisan fájdalmas műtéti beavatkozásoknál, és az adagokat általában az altatásból való felépülés előtt adták be. A fájdalomcsillapítók használatának aránya az állapottól függően változott, az akut súlyos traumában szenvedő betegek esetében 94%-tól a keresztszalag-javításnál 60%-on és a gátizomsérv-eltávolításnál 29%-on át a petefészek-eltávolításnál és a kutyák kasztrálásánál körülbelül 5%-ig. A kutyák és macskák esetében a fájdalom jeleként leggyakrabban említett három klinikai tünet (csökkenő sorrendben) a hangoskodás, az érintett terület kezelésére vagy tapintására adott válaszreakció és a mentális depresszió volt. További gyakran említett jelek voltak a viselkedésbeli változások és a mozdulatlanság (mindkét fajnál), a macskáknál az étvágytalanság/anorexia, a kutyáknál pedig a megváltozott légzés.