A háromirányú fali kapcsolók megértése
A mennyezeti lámpatestek vagy más lámpatestek vezérlésére használt fali kapcsolóknak három típusa létezik. A leggyakoribb az egypólusú kapcsoló, amely egy lámpatest egyetlen helyről történő vezérlésére szolgál. A következő leggyakoribb a háromutas kapcsoló. Egy másik kapcsolótípussal – a négyutas kapcsolóval – kombinálva a kapcsolókat úgy rendezheti el, hogy három vagy több helyről vezérelhesse a lámpatesteket
Mi a háromutas fali kapcsoló?
A háromutas kapcsolókat általában két különböző helyről vezérlik a lámpatesteket. Például egy hosszú folyosó vagy lépcsőház mindkét végén használhat egy pár háromirányú kapcsolót, hogy a folyosó vagy lépcsőház egyik végéhez közeledve a világítás bekapcsolható legyen, majd a másik végéről kikapcsolható legyen.
Amikor mindkét kapcsoló felfelé vagy lefelé áll, az áramkör teljes, és a lámpatest világítani fog. Amikor a kapcsolók ellentétes állásban vannak, az áramkör megszakad, és a lámpatest kikapcsol. Ez lehetővé teszi, hogy bármelyik kapcsoló bármikor vezérelhesse a lámpatest be- és kikapcsolási funkcióját.
A kapcsolót két egyértelmű ismertetőjel alapján lehet háromirányú kapcsolóként azonosítani:
- Nincsenek ON/OFF jelölések a kapcsolókapcsolón. Ilyen jelölésekre ennél a kapcsolótípusnál nincs szükség, mint az egypólusú kapcsolóknál.
- A kapcsoló testén a zöld földelőcsavaron kívül három csavaros csatlakozó található. Az egyik csavar, az úgynevezett közös, sötétebb színű, mint a többi. A másik két csavart, amelyek általában világosabb sárgaréz színűek, utazó termináloknak nevezik.
Nézze meg most: Az elektromos kapcsolók 5 fő típusának magyarázata
A háromutas kapcsoló részei
A háromutas kapcsoló testén négy különböző csavaros csatlakozó van:
A kapcsoló fémpántjához rögzített zöld csavar mindig a földelő vezetékhez tartozik (ez a csupasz réz vagy zöld szigetelt vezeték az áramkörön belül). A földelő csavarok a kapcsolókon nem mindig voltak szükségesek, ezért ha egy régi háromirányú kapcsolót cserél, előfordulhat, hogy földelő csavar nélkül találja meg.
A két világosabb, sárgaréz színű csavart utazócsavarnak nevezik. Az ezekhez a csavarokhoz csatlakoztatott utazóvezetékek két különböző utat kínálnak az áramnak az egyik kapcsolótól a másikig. Egyes kapcsolómárkáknál ez a csavarpár a kapcsolótest ellentétes oldalán helyezkedik el, de vannak olyan márkák is, amelyeknél az utazócsavarok a kapcsoló ugyanazon oldalán vannak.
Az utolsó csavar a közös csatlakozó. Ez sötétebb színű, mint az utazók, általában sötét sárgaréz, réz vagy fekete. Ez a csavar kétféle célt szolgál attól függően, hogy hol helyezkedik el az áramkör lefutásában: Vagy az áramforrásból érkező fekete (forró) vezetéket fogadja, vagy a lámpatesthez továbbvezető fekete (forró) vezetékhez csatlakozik.
A földelő csavaros csatlakozó
A biztonság érdekében mindig olyan háromirányú kapcsolót szereljünk be, amely rendelkezik földelő csavarral. Ez közvetlenül a kapcsoló fémpántjához csatlakozik, és lehet a kapcsoló alján, ahogy itt látható, de lehet az oldalán vagy más helyen is. Ha régebbi, földelőcsavar nélküli kapcsolóval találkozik, azt újabb, földelt kapcsolóra kell cserélni.
Háromutas kapcsoló bekötése
A háromutas kapcsolókat többféleképpen lehet bekötni, attól függően, hogy hol helyezkednek el a lámpatesthez képest az áramköri kábelfutamokban. Például úgy is elrendezhetők, hogy a tápkábel az első háromutas kapcsolóhoz, majd a lámpatest dobozához, majd a második háromutas kapcsolóhoz fut.
Vagy, ahogy itt látható, úgy is beköthetők, hogy a kábelek mindkét háromutas kapcsolón keresztül, majd a lámpatesthez futnak. Ez egy viszonylag gyakori konfiguráció, amelyben a kábelezési csatlakozások ilyen módon történnek:
- Az első kapcsoló helyén a tápforrásból érkező tápkábel egy kétvezetékes kábel földeléssel. Ez azt jelenti, hogy van egy fekete forró vezeték, egy fehér semleges vezeték és egy csupasz réz földelő vezeték. Ennél az első kapcsolónál a fekete tápkábel a kapcsoló közös csavarjához van csatlakoztatva. A földelő vezeték egy copfhuzal segítségével csatlakozik a kapcsolóhoz, valamint a következő kapcsolóhoz továbbhaladó második kábelfutamhoz. Ha a kapcsoló doboza fém, akkor azt is össze kell kötni a földelő vezetékekkel.
- A két kapcsolót összekötő kábelfutás háromvezetékes kábellel történik. A fekete és a piros huzalok “utazók”, és a két kapcsolón lévő utazó csavarkapcsokhoz vannak csatlakoztatva. Ez két váltakozó utat biztosít a forró áram áramlásához a kapcsolók között – ez teszi lehetővé, hogy a kapcsolók rugalmasan kapcsolják be és ki a lámpákat.
- Mivel a kapcsolók nem rendelkeznek fehér semleges vezeték csatlakozásokkal, a semleges vezetékeket a kapcsoló dobozoknál egyszerűen összekötik, így azok áthaladnak, tovább a lámpatest dobozához.
- A második kapcsolódoboz helyén a vezetékezés hasonló az első kapcsolóhoz, a vándorkapcsok az első kapcsolóból érkező vándorkábelekhez csatlakoznak. Azonban ennél a második kapcsolónál a közös csavarkapocs egy fekete forró vezetékhez van csatlakoztatva, amely tovább vezet a lámpatesthez. A fehér semleges vezetékek ismét egyszerűen össze vannak kötve, a földelő vezetékek pedig a kapcsolót és a dobozt összekötő copfokkal vannak összekötve, ha az fém.
- A lámpatesttől induló kábelfutáshoz kétvezetékes kábelre van szükség földeléssel. A lámpatestnél a vezetékezés befejezése egyszerűen a fekete és fehér áramköri vezetékek csatlakoztatása a lámpatest megfelelő vezetékvezetékeihez. A földkábelt a lámpatest vezetékéhez kell csatlakoztatni, és a dobozhoz kell csatlakoztatni, ha az fém.
Megjegyezzük, hogy a kábelezési konfigurációk nagyban változhatnak az áramkör elrendezésétől függően. De ha szem előtt tartja az elektromos áramlás útját, és nem feledkezik meg arról, hogy a két kapcsolót utazó vezetékeknek kell összekötniük, akkor elég egyszerűnek kell lennie a két háromirányú kapcsoló által vezérelt lámpatest helyes bekötésének.