A Hófehérke története [Grimm változat és modern feldolgozások]

Tél hercegnőt a holdi nép csodálja kecsessége és kedvessége miatt, és az arcát elcsúfító hegek ellenére szépségéről azt mondják, hogy még mostohaanyjánál, Levana királynőnél is lélegzetelállítóbb.

Tél megveti mostohaanyját, és tudja, hogy Levana nem helyeselné a gyermekkori barátja – a jóképű palotaőr, Jacin – iránti érzéseit. De Winter nem olyan gyenge, mint Levana hiszi, és évek óta aláássa a mostohaanyja kívánságait. A kiborg szerelővel, Cinderrel és szövetségeseivel együtt Winternek talán még arra is van ereje, hogy forradalmat indítson, és megnyerje a túl régóta dúló háborút.

FIA, HÓ, MADÁR

By Helen Oyeyemi

1953 telén, Boy Novak véletlenül érkezik egy massachusettsi kisvárosba, ahol – úgy véli – a szépséget keresi – a New Yorkban hátrahagyott életének az ellentétét. Hozzámegy Arturo Whitmanhoz, a helyi özvegyemberhez, és mostohaanyja lesz annak megnyerő lányának, Snownak.

A gonosz mostohaanya olyan teremtmény, amilyenné Boy sosem gondolta volna, hogy válik, de az esztétikai megszállottságról szóló ismert mese elemei akkor kezdenek kibontakozni, amikor Boy lánya, a sötét bőrű Bird születése leleplezi Whitmanékat, mint fehérnek hitt, világos bőrű afroamerikaiakat. És bár Boy, Snow és Bird megosztottak, elidegenedésüket bonyolítja az egymás iránti kitartó kíváncsiság. Egy olyan megértést keresve, amely elkülönül attól a képtől, amelyet mindegyikük a világnak mutat, Boy, Snow és Bird szembesül a tükör zsarnokságával, hogy megkérdezzék, mennyi hatalom van valójában a felszíneken.

NÉMETLEN

A Lili St. Crow

Amikor Camille hatéves volt, egyedül talált rá a hóban Enrico Vultusino, a Hetesek keresztapja – a mágiával teli New Havent uraló hatalmas családok keresztapja. Vultusino papa örökbe fogadta a néma, sebhelyes gyermeket, halott felesége után nevezte el, és saját fia, Nico mellett luxusban nevelte Haven Hillen.

Most Cami tizenhat éves lesz. Már nem néma, bár elhalványult hegeit az iskolai egyenruha alatt rejtegeti, és bár csak két legjobb barátnője, Ruby és Ellie előtt nyílik meg, valamint Nico előtt, aki több lett neki, mint testvére. De még ha Cami elkényeztetett Vultusino-örökösnő is, tudja, hogy valójában nem Család. Velük ellentétben ő halandó, akinek múltja traumákba temetkezik. And it’s not until she meets the mysterious Tor, who reveals scars of his own, that Cami begins to uncover the secrets of her birth…to find out where she comes from and why her past is threatening her now.

SNOW WHITE AND THE HUNTSMAN

By NBC Universal

The legendary tale is now an action-adventure epic filled with intense battles and spectacular visual effects.

Starring Charlize Theron, Kristen Stewart, and Chris Hemsworth.

MIRROR MIRROR

By Relativity Media, LLC

One of the most beloved tales of all time comes to life in the spectacular Mirror Mirror, starring Lily Collins as Snow White and Julia Roberts as the evil Queen.

A klasszikus tündérmese friss és vicces újragondolásában Armie Hammer, Sean Bean és Nathan Lane is szerepel.

. Grimm meséi

A Grimm mesék Jakob & Wilhelm Grimm meséinek gyűjteménye. Az eredeti, 1812-ben megjelent kiadvány 86 mesét tartalmazott. Az 1857-ben megjelent hetedik kiadás 211 egyedi mesét tartalmazott.

A KIS HÓVÉGE meséje

Egyszer volt, hol nem volt, tél közepén, amikor a hópelyhek úgy hullottak, mint tollak az égből, egy királynő ült és varrt az ablakánál, amelynek kerete fekete ébenfából volt. Varrás közben felnézett a hóra, és a tűvel megszúrta az ujját. Három csepp vér hullott a hóba. A piros a fehéren olyan gyönyörűen festett, hogy azt gondolta magában: “Bárcsak lenne egy olyan gyermekem, aki olyan fehér, mint a hó, olyan piros, mint a vér, és olyan fekete, mint a fa ebben a keretben.”
Nem sokkal később született egy kislánya, aki olyan fehér volt, mint a hó, olyan piros, mint a vér, és olyan fekete, mint az ébenfa, ezért kis Hófehérkének nevezték el. Amint megszületett a gyermek, a királyné meghalt.”
Egy évvel később a király új feleséget vett magának. Gyönyörű asszony volt, de büszke és gőgös, és nem bírta elviselni, ha valaki felülmúlja őt szépségben. Volt egy varázstükre. Minden reggel megállt előtte, megnézte magát, és azt mondta:
Tükör, tükör, a falon,
Ki a legszebb ebben az országban?
A tükör erre azt válaszolta:
Te, királynőm, vagy a legszebb mind közül.
Akkor elégedett volt, mert tudta, hogy a tükör igazat mond.
Hófehérke felnőtt, és egyre szebb lett. Amikor hétéves lett, olyan szép volt, mint a napfény, még szebb, mint maga a királynő.
Egy nap, amikor a királynő megkérdezte a tükrét:
Tükör, tükör, a falon,
Ki a legszebb ebben az országban?
A tükör így válaszolt:
Te, királynőm, szép vagy, ez igaz.
De Hófehérke ezerszer szebb nálad.
A királynő megijedt, sárga lett és zöld az irigységtől. Attól az órától kezdve valahányszor Hófehérkére nézett, a szíve felfordult a testében, olyan nagy volt a gyűlölete a lány iránt. Az irigység és a büszkeség egyre csak nőtt, mint a gaz a szívében, míg végül éjjel-nappal nem volt nyugta.

Ekkor a királynő hívott egy vadászt, és azt mondta neki: “Vidd ki Hófehérkét az erdőbe. Soha többé nem akarom látni őt. Öld meg, és bizonyítékul, hogy meghalt, hozd vissza nekem a tüdejét és a máját.”
A vadász engedelmeskedett, és kivitte Hófehérkét az erdőbe. Elővette a vadászkését, és éppen az ártatlan szívébe akarta szúrni, amikor Hófehérke sírni kezdett, és így szólt: “Ó, kedves vadász, hagyj életben. Elszaladok a vadonba, és soha többé nem jövök vissza.”
Mert olyan szép volt, a vadász megsajnálta, és azt mondta: “Fuss el, te szegény gyermek.”
A vadász arra gondolt: “A vadállatok úgyis hamarosan felfalnak téged.” De mégis, mintha kő esett volna le a szívéről, mert nem kellett volna megölnie a lányt.
Akkor éppen egy fiatal vaddisznó futott arra. Megölte, kivágta a tüdejét és a máját, és visszavitte a királynőnek Hófehérke halálának bizonyítékául. A szakácsnőnek meg kellett főznie őket sóval, és a gonosz asszony megette, mert azt hitte, hogy Hófehérke tüdejét és máját ette meg.
A szegény gyermek most már teljesen egyedül volt a nagy erdőben, és annyira félt, hogy csak nézte a fák összes levelét, és nem tudta, mit tegyen. Aztán futni kezdett. Éles köveken és töviseken futott át, és vadállatok ugrottak rá, de nem bántották. Futott, ameddig csak a lába bírta, és amikor már éppen beesteledett, meglátott egy kis házat, és bement, hogy megpihenjen.
A házban minden kicsi volt, de olyan rendezett és tiszta, hogy senki sem mondhatott mást. Volt egy kis asztal, fehér terítővel és hét kis tányérral, és minden tányérhoz tartozott egy kanál, és volt hét kés és villa és hét bögre is. A fallal szemben hét kis ágy volt, amelyek mind egy sorban álltak, és hófehér lepedővel voltak letakarva.
Mert olyan éhes és szomjas volt Hófehérke minden kis tányérból evett egy kis zöldséget és egy kis kenyeret, és minden bögréből ivott egy-egy csepp bort. Utána, mert annyira fáradt volt, lefeküdt egy-egy ágyra, de egyiket sem érezte jónak – az egyik túl hosszú volt, a másik túl rövid -, míg végül a hetedik éppen megfelelő volt. Fekve maradt benne, Istenre bízta magát, és elaludt.
Sötétedés után a ház urai hazatértek. Ők voltak a hét törpe, akik ércet szedtek és ástak a hegyekben. Meggyújtották a hét gyertyát, és amint világos lett a házukban, látták, hogy valaki járt ott, mert nem volt minden ugyanabban a rendben, ahogyan ők hagyták.
Az első így szólt: “Ki ült a székemben?”
A második: “Ki evett a tányéromból?”
A harmadik: “Ki ette meg a kenyeremet?”
A negyedik: “Ki ette meg a zöldségeimet?”
Az ötödik: “Ki ragadta meg a villámat?”
Az ötödik: “Ki szurkált a villámmal?”
A hatodik: “Ki vágott a késemmel?”
A hetedik: “Ki ivott a bögrémből?”
Akkor az első meglátta, hogy egy kis lenyomat van az ágyán, és így szólt: “Ki lépett az ágyamra?”
A többiek odarohantak, és azt kiabálták: “Valaki az én ágyamba is belefeküdt.”
De a hetedik megnézte az ágyát, és Hófehérkét találta ott feküdni, amint alszik. A hét törpe mind odaszaladt, és felkiáltottak a csodálkozástól. Elhozták a hét gyertyát, és rávilágítottak Hófehérkére. “Ó, te jó ég! Ó, jó ég!” – kiáltották. “Olyan szép ez a gyermek!”
Akkora boldogok voltak, hogy nem ébresztették fel, hanem hagyták, hogy ott aludjon tovább az ágyban. A hetedik törpének is aludnia kellett a társaival, egy-egy órát mindegyikükkel, és akkor vége volt az éjszakának.
Másnap reggel Hófehérke felébredt, és amikor meglátta a hét törpét, megijedt. De azok barátságosak voltak, és megkérdezték: “Mi a neved?”
“A nevem Hófehérke” – válaszolta.”
“Hogy találtál a házunkba?” – kérdezték tovább a törpék.”
Aztán elmondta nekik, hogy a mostohaanyja meg akarta ölni, a vadász megkímélte az életét, és hogy egész nap futott, míg végül eljutott a házukhoz.
A törpék azt mondták: “Ha háziasítasz nekünk, és főzöl, ágyat vetsz, mosol, varrsz, kötögetsz, és mindent tisztán és rendben tartasz, akkor nálunk maradhatsz, és mindent megkapsz, amit csak akarsz.”
“Igen – mondta Hófehérke -, teljes szívemből.”
Hát háziasított nekik. Minden reggel elmentek a hegyekbe ércet és aranyat keresni, és este, amikor hazaértek, el kellett készíteni az ételt. Napközben a lány egyedül volt.”
A jó törpék figyelmeztették: “Vigyázz a mostohaanyádra. Hamarosan megtudja, hogy itt vagy. Ne engedj be senkit.”
A királynő most már azt hitte, hogy megette Hófehérke tüdejét és máját, és csak arra tudott gondolni, hogy megint ő az első és a legszebb nő az összes közül. Odalépett a tükre elé, és így szólt:
Tükör, tükör, a falon,
Ki a legszebb ebben az országban?
Az így válaszolt:
Te, királynőm, szép vagy, ez igaz.
De Hófehérke, a hegyeken túl
A hét törpével,
még ezerszer szebb nálad.
Ez megdöbbentette a királynőt, mert tudta, hogy a tükör nem hazudik, és rájött, hogy a vadász becsapta őt, és hogy Hófehérke még él. Aztán gondolkodott, és megint gondolkodott, hogyan ölhetné meg Hófehérkét, mert amíg nem ő a legszebb nő az egész országban, addig az irigysége nem hagy neki nyugtot.
Erre végre kitalált valamit. Kiszínezte az arcát, és öreg házaló asszonynak álcázta magát, hogy senki ne ismerje fel. Ebben az álruhában elment a hét törpe házába. Bekopogtatott az ajtón, és így kiáltott: “Szép áru eladó, eladó!”
Hófehérke kikukucskált az ablakon, és így szólt: “Jó napot, kedves asszony, mi eladó?”
“Jó áru, szép áru” – felelte az asszony. “Melltartó csipkék minden színben.” És kivett egyet, ami színes selyemből volt fonva. “Szeretnéd ezt?”
“Beengedhetem ezt a becsületes asszonyt” – gondolta Hófehérke, aztán kinyitotta az ajtót, és megvette a szépséges fűzős csipkét.
“Gyermekem – mondta az öregasszony -, hogy nézel ki! Gyere, hadd fűzzelek fel rendesen.”
A gyanútlan Hófehérke elé állt, és hagyta, hogy felvarrja az új csipkét, de az öregasszony olyan gyorsan és erősen húzta, hogy Hófehérke levegőt sem kapott.
“Régen te voltál a legszebb” – mondta az öregasszony, és elsietett.
Nem sokkal később, az esti órákban hazajött a hét törpe. Mennyire megrémültek, amikor meglátták az ő drága Hófehérkéjüket a földön feküdni, meg sem mozdult, mintha meghalt volna. Felemelték, és amikor látták, hogy túl szoros a csipkéje, kettévágták a csipkét. Akkor egy kicsit lélegezni kezdett, és apránként visszatért az életbe.
Amikor a törpék meghallották, mi történt, azt mondták: “Az öreg házaló asszony nem volt más, mint az istentelen királynő. Vigyázzatok, és ne engedjetek be senkit, amikor nem vagyunk veletek.”
Amikor a gonosz asszony hazatért, odament a tükréhez, és megkérdezte:
Tükör, tükör, a falon,
Ki a legszebb ebben az országban?
A tükör ismét azt válaszolta:
Te, királynőm, szép vagy, ez igaz.
De Hófehérke, a hegyeken túl
A hét törpével,
még mindig ezerszer szebb nálad.
Amikor ezt hallotta, minden vére a szívébe szaladt, mert tudta, hogy Hófehérke visszatért az életbe.
“Ezúttal – mondta – kitalálok valamit, ami téged elpusztít.”
Akkor a boszorkányság művészetével, amihez értett, mérgezett fésűt készített. Aztán álruhát öltött, és egy másik öregasszony alakját vette fel. Így ment át a hét hegyen a hét törpéhez, bekopogott az ajtón, és így kiáltott: “Jó áru eladó, eladó!”
Hófehérke kinézett, és így szólt: “Menj csak tovább. Nem engedhetek be senkit.”
“Bizonyára megnézheted” – mondta az öregasszony, elővette a mérgezett fésűt, és felemelte. A gyereknek annyira megtetszett, hogy hagyta magát becsapni, és kinyitotta az ajtót.
Miután megegyeztek a vásárlásban, az öregasszony azt mondta: “Most hadd fésüljem meg rendesen a hajadat.”
Alig dugta a fésűt Hófehérke hajába, amikor a méreg hatott, és a lány eszméletlenül összeesett.
“Te szépségpéldány – mondta a gonosz asszony -, most már véged van.” És elsétált.
Szerencsére már majdnem este lett, és a hét törpe hazajött. Amikor meglátták Hófehérkét a földön feküdni, mintha halott lenne, azonnal a mostohaanyjára gyanakodtak. Megvizsgálták, és megtalálták a mérgezett fésűt. Alighogy kihúzták, Hófehérke újra magához tért, és elmondta nekik, mi történt. Ismét figyelmeztették, hogy legyen résen, és ne nyisson ajtót senkinek.
A hazatérve a királynő a tükre elé lépett, és így szólt:
Tükör, tükör, a falon,
Ki a legszebb ebben az országban?
A tükör így válaszolt:
Te, királynőm, szép vagy, ez igaz.
De Hófehérke, a hegyeken túl
A hét törpével,
még ezerszer szebb nálad.
Amikor a királynő meghallotta, hogy a tükör ezt mondja, reszketett és remegett a haragtól: “Hófehérke haljon meg – kiáltotta -, ha az életembe kerül!”
Aztán bement a legtitkosabb szobájába – senki más nem mehetett be -, és készített egy mérgezett, mérgezett almát. Kívülről gyönyörű volt, fehér, piros pofával, és bárki, aki meglátta, megkívánta. De aki csak egy kis darabot is evett belőle, meghalt. Aztán kiszínezte az arcát, parasztasszonynak álcázta magát, és így ment át a hét hegyen a hét törpéhez. Bekopogott az ajtón.
Hófehérke kidugta a fejét az ablakon, és azt mondta: – Nem engedhetek be senkit. A törpék megtiltották nekem.”
“Nekem megfelel” – felelte a parasztasszony. “Könnyen megszabadulok az almáimtól. Tessék, adok neked egyet.”
“Nem – mondta Hófehérke -, nem fogadhatok el semmit.”
“Félsz a méregtől?” – kérdezte az öregasszony. “Nézd, kettévágom az almát. Te megeszed a piros felét, én pedig megeszem a fehér felét.”
Most az alma olyan ügyesen volt elkészítve, hogy csak a piros fele volt mérgezett. Hófehérke nagyon vágyott a szép almára, és amikor látta, hogy a parasztasszony egy részét megeszi, már nem tudott ellenállni, kinyújtotta a kezét, és elvette a mérgezett felét. Alig volt egy falat a szájában, amikor holtan esett a földre.
A királynő borzalmasan nézett rá, hangosan felnevetett, és így szólt: “Fehér, mint a hó, piros, mint a vér, fekete, mint az ébenfa! Ezúttal a törpék nem tudnak felébreszteni téged.”
A hazatérve megkérdezte a tükrét:
Tükör, tükör, a falon,
Ki a legszebb ezen a földön?
Az végül így válaszolt:
Te, királynőm, vagy a legszebb mind közül.
Akkor az irigy szíve megnyugodott, már amennyire egy irigy szív megnyugodhat.
Amikor a törpék aznap este hazaértek, Hófehérkét a földön fekve találták. Egyáltalán nem lélegzett. Halott volt. Felemelték, és kerestek valami mérgezőt. Kikapcsolták a fűzőjét. Kifésülték a haját. Megmosták vízzel és borral. De semmi sem segített. A drága gyermek meghalt, és halott maradt. Egy koporsóra fektették, és mind a heten ott ültek mellette, és három napig gyászolták és sírtak. El akarták temetni, de még mindig olyan frissnek látszott, mint egy élő ember, és még mindig megvolt a szép piros arca.
Azt mondták: “Nem temethetjük el a fekete földbe”, és csináltattak egy átlátszó üvegkoporsót, hogy minden oldalról látni lehessen. Belefektették, és arany betűkkel ráírták a nevét, és hogy hercegnő. Aztán kitették a koporsót egy hegyre, és egyikük mindig ott maradt vele, és vigyázott rá. Az állatok is eljöttek, és gyászolták Hófehérkét, először egy bagoly, aztán egy holló, végül egy galamb.
Hófehérke sokáig, sokáig feküdt ott a koporsóban, és nem bomlott el, hanem mintha aludt volna, mert még mindig olyan fehér volt, mint a hó, és olyan piros, mint a vér, és olyan fekete hajú, mint az ébenfa.
Ezután történt, hogy egy királyfi bement ebbe az erdőbe, és véletlenül a törpék házába ért, ahol menedéket keresett éjszakára. Meglátta a koporsót a hegyen, benne a szépséges Hófehérkével, és elolvasta, mi volt ráírva arany betűkkel.
Akkor így szólt a törpékhez: “Adjátok ide nekem a koporsót. Bármit adok érte, amit csak akartok.”
De a törpék így feleltek: “A világ összes aranyáért sem adjuk el.”
Erre azt mondta: “Akkor add ide nekem, mert nem tudok úgy élni, hogy ne láthassam Hófehérkét. Tisztelni és tisztelni fogom őt, mint a legkedvesebbemet.”
Amikor így beszélt, a jó törpék megsajnálták őt, és odaadták neki a koporsót. A herceg elvitette a szolgáival a vállukon. De ekkor történt, hogy egyikük megbotlott valami bozótban, és ez kimozdította Hófehérke torkából a mérgezett alma darabkáját, amit leharapott. Nem sokkal később kinyitotta a szemét, leemelte a koporsójának a fedelét, felült, és újra élt.
“Te jó ég, hol vagyok?” – kiáltott fel.
A herceg örömmel felelte: “Velem vagy.” Elmondta neki, mi történt, majd így szólt:
“Jobban szeretlek, mint bármi mást a világon. Gyere velem apám várába. A feleségem leszel.” Hófehérke szerette őt, és elment vele. Az esküvőjüket nagy pompával és fenséggel tervezték.
Hófehérke istentelen mostohaanyját is meghívták a lakomára. Miután felvette gyönyörű ruháit, a tükör elé lépett, és így szólt:
Tükör, tükör, a falon,
Ki a legszebb ebben az országban?
A tükör így válaszolt:
Te, királynőm, szép vagy, ez igaz.
De az ifjú királynő ezerszer szebb nálad.
A gonosz asszony káromkodott, és úgy megijedt, úgy megijedt, hogy nem tudta, mit tegyen. Először nem akart elmenni az esküvőre, de nem talált nyugalmat. El kellett mennie az ifjú királynéhoz. Amikor megérkezett, felismerte Hófehérkét, és rémülten csak állt ott mozdulatlanul.
Akkor egy pár vascipőt tettek égő parázsba. Csipesszel kihozták, és eléje tették. Arra kényszerítették, hogy lépjen bele a vörösen izzó cipőbe, és addig táncoljon, amíg holtan össze nem esett.

Inspirálódtál?

FollowFollowFollowFollowFollowFollowFollowFollowFollowFollow