A halálos igazság: A betegségek története Amerikában

Grob könyve az amerikai orvostörténet átfogó tanulmánya, amely nem csupán a klinikusok, sebészek, betegek és kórokozók történetét öleli fel. Olyan témákat vizsgál, mint az alultápláltsággal kapcsolatos megbetegedések és halálozások, a balesetek aránya, a környezetszennyezés, a homályos, de terhes fogyatékosságok és még sok más. Kiemeli a statisztikusok, valamint a laboratóriumi tudósok hozzájárulását veszélyeink felméréséhez. Tudós, nem ideológus, de nem hagyja figyelmen kívül az osztály és a faj befolyását a betegség- és halálozási arányokra. Ebben sérthet néhány politikai konzervatívot. Például az afroamerikaiak és az euroamerikaiak között a sárgalázzal szembeni ellenállóképességben mutatkozó genetikai különbségekre való hivatkozásai sérthetik a baloldaliakat. Legyen így: Grob olyan objektív, amennyire csak lehet. Kritikusan viszonyul az amerikai orvostörténet szokásos értelmezéseihez. A bevándorlók hozzáadásán túl gyorsan nőtt a népességünk. Miért? Az orvostudomány fejlődése miatt? De a növekedés már jóval azelőtt elkezdődött, hogy ezeket az előrelépéseket bevezették volna, sőt, még azelőtt is, hogy sokuk megvalósult volna. Talán az elsődleges okok a jobb táplálkozás, a jobb lakhatás, a jobb csecsemőgondozás, a jobb higiénia vagy a mocsárlecsapolás voltak. Ezeknek is közük lehetett a halálozás csökkenéséhez, különösen a városokban, de a kép nem egyértelmű. Grob kételkedik az Amerika orvosi jövőjéről szóló, égbe szökő elképzelésekben. Nem hisz abban, hogy a szív- és érrendszeri betegségek, valamint a rák gyógymódjai már a sarkon vannak. Nem hiszi, hogy egy olyan aranykor küszöbén állunk, amelyben az átlag amerikai 130 évig fog élni. Nem sugároz szenzációs rémálmokat a közelgő járványokról sem, hogy a tömegeket rémületbe ejtse, hogy megvegyék a könyvét. Egyszerűen csak kifejezi kételyeit. Már a harmadik oldalon közli velünk: “Az a hit, hogy a betegség természetellenes és legyőzhető, a biológiai világ alapvető félreértésén alapul. Ha a rák az ellenség, akkor mi magunk vagyunk az ellenség”. Hozzátéve ezt az érzést, megjegyzi: “Az orvosok, akárcsak a katonák, mindig arra vannak felszerelve, hogy az utolsó háborút vívják.”