A halláskárosodás tesztelése

Az emberi fület még a legkifinomultabb akusztikai mérnök is megirigyelheti. Egy pillanatnyi gondolkodás vagy a legkisebb szünet nélkül hallja a különbséget egy hegedű és egy klarinét között; meg tudja állapítani, hogy egy hang balról vagy jobbról jön-e, és hogy távoli vagy közeli; és különbséget tud tenni olyan hasonló szavak között, mint hallani és félni, hang és ütés.

Majdnem mindenki tapasztal időről időre hallásproblémákat. Gyakori okok közé tartozik a fülzsír vagy folyadék felhalmozódása a fülben, a fülfertőzések vagy a repülőgépen való felszálláskor fellépő légnyomásváltozás. Az enyhe fokú, tartós halláscsökkenés az öregedési folyamat elkerülhetetlen velejárója. Sajnos az életkor előrehaladtával, különösen 65 éves kor után egyre gyakoribbá válik a kommunikációt megnehezítő nagyobb mértékű halláscsökkenés is.

Tesztelés – 1, 2, 3

Honnan tudja, hogy szüksége van-e hallásvizsgálatra? Ha az alábbi kérdések bármelyikére igennel válaszol, beszéljen orvosával a hallásvizsgálat elvégzéséről:

• Mindig felhangosítja a tévét vagy a rádiót?
• Szokott visszariadni a társas helyzetektől vagy az új emberekkel való találkozástól, mert aggódik, hogy megérti őket?
• Szokott összezavarodni vagy “kívülállónak” érezni magát éttermekben vagy vacsorapartikon?
• Megkéri az embereket, hogy ismételjék meg magukat?
• Lekésik a telefonhívásokat – vagy nehezen hall a telefonban, amikor felveszi a kagylót?
• A környezetében élő emberek panaszkodnak, hogy sosem figyel rájuk (még akkor sem, ha nagyon igyekszik)?

Egy barátját is megkérheti, hogy suttogva tesztelje Önt egy szó- vagy számsorozattal. Mindezek után, ha úgy gondolja, hogy hallásproblémája van, érdemes elvégeztetnie egy vizsgálatot.

Miből áll egy hallásvizsgálat?

Az alapos hallásvizsgálat a kórtörténet felvétele és a fülek, az orr és a torok vizsgálata után néhány egyszerű irodai hallásvizsgálattal kezdődik. Az audiogram a következő lépés.

Az audiogramhoz Ön egy hangszigetelt fülkében ül, fülhallgatót visel, amely lehetővé teszi mindkét fül külön-külön történő vizsgálatát. Egy sor különböző frekvenciájú hangot vezetnek a fülébe. Az audiológus megkéri Önt, hogy jelezze a leghalkabb hangot, amelyet a mély-, közép- és magas frekvenciatartományban hall. A kiváló hallású emberek általában 20 decibel (dB) vagy annál is halkabb hangokat hallanak. Ha 45-60 dB-nél halkabb hangokat nem hall, akkor közepes fokú halláskárosodásban szenved, ha pedig 76-90 dB-ig nem hallja a hangot, akkor súlyos halláskárosodásban szenved.

A hangok hallása szép dolog, de a szavak hallása és megértése is kulcsfontosságú. Ezért az audiológus magnóra rögzített szavakat is lejátszik különböző hangerővel, hogy megtalálja az Ön beszédfelvételi küszöbét, vagyis azt a legalacsonyabb dB-szintet, amelyen Ön a szavak felét hallja és meg tudja ismételni. Végül egy sor hasonló hangzású szóval tesztelik Önt, hogy értékeljék a beszéddiszkriminációját.

A halláskárosodás diagnosztizálásáról és kezeléséről bővebben a Coping with Hearing Loss: A guide to prevention and treatment, a Harvard Medical School speciális egészségügyi jelentésében olvashat.

Image: monkeybusinessimages/Getty Images

Disclaimer:
A Harvard Health Publishing olvasóink számára nyújtott szolgáltatásként hozzáférést biztosít archivált tartalmaink könyvtárához. Kérjük, minden cikknél vegye figyelembe az utolsó felülvizsgálat vagy frissítés dátumát. Az oldalon található tartalmak – függetlenül a dátumtól – soha nem helyettesíthetik az orvosától vagy más szakképzett klinikustól kapott közvetlen orvosi tanácsot.