A ‘Hello, World’

A leghíresebb program története. Szinte minden programozási nyelvben minden programozó számára az első példaként ismert, de vajon honnan származik ez az üzenet?

A számítógépes program függvényként egyszerűen azt mondja a számítógépnek, hogy jelenítse meg a “Hello, World!” szavakat. Hagyományosan ez az első program, amelyet a fejlesztők a rendszerek tesztelésére használnak. A programozók számára a két szó megjelenése a képernyőn azt jelenti, hogy a kódjuk lefordítható, betölthető, futtatható, és láthatják a kimenetet.

Ez egy teszt, amely egy program kezdetét jelzi. Az elmúlt évtizedek során ez egy időtálló hagyománnyá nőtte ki magát. Minden programozó, aki előtted járt, valamikor ugyanazt az adrenalinlöketet érezte, miután rájött, hogy sikeresen kommunikáltak a számítógépen keresztül. Íme, hogyan kezdődött a programozás történetének két leghíresebb szava:

Honnan származik a “Hello World”?

Brian Kernighan, az egyik legolvasottabb programozási könyv, a “C programozási nyelv” szerzője alkotta meg a “Hello, World”-t is. A ‘Hello World’-re először a C programozási nyelv című könyv elődjében hivatkozott: A Tutorial Introduction to the Programming Language B című, 1973-ban megjelent könyvében.

main( ) {
extrn a, b, c;
putchar(a); putchar(b); putchar(c); putchar(‘!*n’);
} 1 ‘hell’;
b ‘o, w’;
c ‘orld’;

Maga a legenda sajnos nem tudja biztosan meghatározni, hogy mikor és miért választotta a “Hello, World” szavakat. Amikor a Forbes Indiának adott interjújában arról kérdezték, hogy mi adta az ötletet a “Hello, World” névhez, azt mondta, hogy az emlékei homályosak.”

“Amire emlékszem, hogy láttam egy rajzfilmet, amelyen egy tojás és egy fióka volt látható, és a fióka azt mondta: “Hello, World.”

Akkor még sem Kernighan, sem kollégája, Dennis Ritchie, a C nyelv néhai szerzője nem tudta elképzelni, hogy a nyelv és az oktatókönyv milyen monumentális szerepet fog betölteni a programozás területén napjainkban. Ezek az ötletek nem voltak mások, mint egy kutatási projekt a Bell Labs-en belül, az AT&T kutatás-fejlesztési részlegénél. Bár tudományosan senki sem tudja megmagyarázni, hogy a “Hello, World” miért vált rendkívül népszerűvé, a “Hello, World” program jelentős változást jelent a programozás történelmi retorikájában. Nézzük meg a történelmi kontextusát.

Még a héjában

Ma már nehéz elképzelni, de mielőtt a “Hello World” megjelent Kernighan könyvében, a számítógépek az 1970-es évek előtt negatív felhangot hordoztak a közvéleményben. Hatalmas nagyszámítógépek voltak, hihetetlenül lassúak, egy egész szobát töltöttek meg, és karbantartásukhoz egy teljes tudós vagy kutatói személyzetre volt szükség. Sőt, a 70-es évek vége előtt a számítógépes tudósok lyukkártyák halmával programoztak!

Az emberek általában úgy tekintettek a számítógépekre, mint érinthetetlen, bonyolult és nevetségesen drága eszközökre, amelyeket csak az akadémiai, védelmi vagy kormányzati elit számára tartottak fenn. Valójában azok az ipari titánok, akik életüket a számítástechnika világának szentelték, keményen dolgoztak azon, hogy leküzdjék ezt a megbélyegzést. Elképesztő belegondolni, mire jutottunk azóta. Ma egyesek valóban szoronganak, ha nincs náluk a személyes eszközük.

A számítógépek egyik első híres felhasználása az Egyesült Államokban még 1890-ben történt, amikor az Automatic Electrical Tabulating Machine több mint 60 millió amerikai adatait számolta ki. Az 1940-es években a Bombes és a Colossus számítógépek a második világháború alatt német kódokat fejtették meg.

Az 1950-es években megjelentek az első kereskedelmi számítógépek, mint például a Zuse 3 és az UNIVAC, számtani műveletekre. De több millió dollárra volt szükséged ahhoz, hogy ténylegesen vásárolj egyet.

Az oktatás szempontjából a legtöbb programozási nyelvkönyv, amely a korábbi programozási nyelvekről, például a FORTRAN-ról vagy a BASIC-ről szólt, egy pont bizonyításával indult: A számítógépek valójában hasznosak. Ezt állítja John Mount algoritmikus és kutató. Mount szerint a “Hello, World” robbanásszerű népszerűsége megszabadította az informatikusokat attól a tehertől, hogy a társadalom többi része számára megindokolják, miért jók a számítógépek.

A My Computer Likes Me When I Speak Basic című 1964-es könyv bevezetője például a programozási nyelvek céljáról szól általában. Ráadásul az első példa kimeneti: “AZ EMBEREM MEGÉRZ ENGEM.”

Ezzel a példával azt a népszerűtlen gondolatot akarja megerősíteni, hogy az emberek valóban képesek beszélni a számítógépekkel. Az 1956-os Dinamikus programozás olyan példákkal indít, amelyek a hétköznapi számtanra is alkalmazhatók.
A “Hello World” csak A C programozási nyelvben indult be igazán.

“Hello World:” A programozás megérkezett

A “Hello World” elterjedésének egyik fő katalizátora a mikroszámítógépek egyik első kereskedelmi sikerének számító PDP-11 párhuzamos bevezetése volt. A Digital Equipment Corporation (DEC) összesen több mint 600 000 darabot adott el a PDP-11-ből, darabonként körülbelül 10 000 dollárért. Ez az ár drasztikusan alacsonyabb volt, mint a számítógépek jellemzően több millió dolláros ára.

Plusz a PDP-11 16 bites szériája nem igényelt lyukkártyát. Ez volt az első alkalom, amikor programozási nyelvvel közvetlenül lehetett beszélni egy számítógéppel. A DEC azonban a közvélemény elfogadottságának növelése érdekében nem számítógépként hivatkozott rá. “Programozott adatfeldolgozó” néven forgalmazta, hogy a terméket elhatárolja a korábbi nagyszámítógépektől. Ahogy egyre többen vásároltak programozható számítógépeket, egyre többen olvasták a C programozási nyelvet, és emberek ezrei ismerték meg újra a “Hello World”-t.”

Szinte minden programozó, aki a 80-as és 90-es években asztali szoftvereken dolgozott, rendelkezett a könyv egy példányával, vagy hivatkozott rá. Több millió példányt adtak el belőle a mai napig.

Vélhetően sokféle alapprogrammal lehetett kezdeni. De a ‘Hello World’ ma már messze a leghíresebb. Minden programozó rítusként emlékszik az első ‘Hello World’-re. Sokan talán észre sem veszik, de minden egyes alkalommal, amikor egy programozó a ‘Hello World’ szavakkal a programozás első akadályának leküzdésével a diadal édes érzését érzi, olyan pillanatot él át, amely túlmutat a történelmen.