“A hit magjai”
Nagyon sokunknak nehéz az életünket Isten kezébe helyezni és bízni benne. A legtöbben azt gondoljuk: “Biztos van valami, amit meg kell tennem ahhoz, hogy Isten megoldja a problémáimat”. Pedig Istennek nincs szüksége a mi segítségünkre. Isten kegyelme nem 50/50 arányú. Isten kegyelme az Ő ki nem érdemelt kegyelme.”
Akkor az Úr ezt mondta Ábrámnak: “Én vagyok az Úr, aki kihoztalak a káldeusok Urából, hogy ezt a földet neked adjam birtokodul”. Ábrám azonban így válaszolt: “Ó, szuverén Uram, hogyan lehetek biztos abban, hogy valóban birtokba veszem?”. Az Úr azt mondta neki: “Hozz nekem egy hároméves üszőt, egy hároméves nőstény kecskét, egy hároméves kost, egy teknősbékát és egy fiatal galambot”. Ábrám tehát mindezeket bemutatta neki, és megölte őket. Aztán mindegyik állatot középen kettévágta, és a feleket egymás mellé fektette. Amikor a nap lement, Ábrám mély álomba merült, és félelmetes sötétség borult rá. Ekkor az Úr ezt mondta Ábrámnak: “Biztos lehetsz benne, hogy leszármazottaid idegen földön idegenek lesznek, ahol 400 éven át rabszolgaként elnyomják őket. De meg fogom büntetni azt a népet, amely rabszolgasorba taszítja őket, és a végén nagy gazdagsággal távoznak. (Ami téged illet, békében fogsz meghalni, és érett öregkorodban temetnek el.) Négy nemzedék után leszármazottaid visszatérnek ide, erre a földre, mert az amoriták bűnei még nem indokolják pusztulásukat.”. Miután a nap lenyugodott és besötétedett, Ábrám látta, hogy egy füstölgő tűzcsóva és egy lángoló fáklya halad át a tetemek felei között. Az Úr tehát azon a napon szövetséget kötött Ábrámmal, és ezt mondta: “Ezt a földet utódaidnak adtam, egészen Egyiptom határától a nagy Eufrátesz folyóig. (1Mózes 15:7-18)
Mi volt ebben a szokatlan eseményben, ami reményt adott Ábrámnak?
Ábrám korában az volt a szokás, hogy akik szövetséget kötöttek, leöltek egy állatot, majd együtt sétáltak a darabok között. Miközben a két fél együtt sétált a levágott állatok között, elmondták a megállapodásuk feltételeit, jelezve mind a megállapodás komolyságát, mind a megszegésének büntetését. Sokan azt feltételezték, hogy ha valamelyik fél nem tartja be az alku rájuk eső részét, akkor valami olyan szörnyűség történik velük és mindenükkel, mint ami a levágott állatokkal történt.
Amikor azonban Isten megkötötte szövetségét Ábrámmal, valami egészen más történt. A Biblia azt mondja, hogy Isten egyedül ment át az áldozatokon, miközben Ábrám aludt. Miért tette ezt Isten? Isten kijelentette, hogy a szövetség teljesítésének felelőssége teljes mértékben az Ő vállára nehezedik, nem pedig Ábráméra. Isten nem ígért meg bizonyos dolgokat, ha Ábrám betartja az alku rá eső részét. Isten egyszerűen azt mondta: – Megteszem.
Amint végiggondolom ezt a történetet, ismét eszembe jut, hogy az Istennel való kapcsolatom nem az én jóságomon, hanem az Ő kegyelmén alapul. Semmi sincs bennem, ami megérdemelné, hogy Isten barátja legyek. Ugyanolyan tehetetlen vagyok, mint Ábrám, amint ott feküdt mélyen aludt. A Biblia azt mondja –
“Amikor teljesen tehetetlenek voltunk, Krisztus éppen a megfelelő időben jött, és meghalt értünk, bűnösökért. Nos, a legtöbb ember nem lenne hajlandó meghalni egy becsületes emberért, bár valaki talán hajlandó lenne meghalni egy különösen jó emberért. De Isten megmutatta irántunk való nagy szeretetét azzal, hogy elküldte Krisztust, hogy meghaljon értünk, amikor még bűnösök voltunk. És mivel Krisztus vére által Isten előtt jóvá lettünk téve, ő biztosan megment minket Isten kárhozatától. Mert mivel az Istennel való barátságunk helyreállt Fiának halála által, amikor még ellenségei voltunk, bizonyosan megmenekülünk Fiának élete által. Így most már örülhetünk az Istennel való csodálatos új kapcsolatunknak, mert a mi Urunk, Jézus Krisztus Isten barátaivá tett minket.” (Róma 5:6-11)
Ha nehezen bízol Istenben valamilyen ügyben, gondolj még egyszer az üdvösségedre. A Biblia azt mondja, hogy Krisztus még akkor is meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk és a legrosszabb állapotunkban voltunk. Ha Isten hajlandó volt ilyen kegyelmes lenni hozzánk, amikor még az ellenségei voltunk, akkor bizonyára most is hajlandó lesz még többet tenni, amikor mi arra törekszünk, hogy a barátai legyünk.