A homoszexualitás egy választás?
Kérdezd meg ezt a kérdést, és valószínűleg két válasz közül az egyiket fogod kapni:
Igen. Az emberek azt választják, hogy melegek legyenek. Erkölcstelen döntést hoznak, amit a kormánynak el kellene akadályoznia.
Vagy
Nem. A szexuális preferencia biológiailag meghatározott. A kormánynak meg kell védenie a melegeket a diszkriminációtól, mert a homoszexualitás identitásuk megváltoztathatatlan aspektusa.
Ez a két válasz közös: mindkettőnél a tudomány kényelmesen alátámasztja az erkölcsi döntést.
“Melegnek lenni rossz. Milyen csodálatos, hogy senkinek sem kell melegnek lennie!”
“A homoszexuális viselkedést meg kell engedni. Hát nem fantasztikus, hogy egy csodálatos véletlen folytán nem lehet megakadályozni?”
Mi van, ha egyik válasz sem helyes?
Talán a szexuális preferencia megváltoztatható – és az embereknek joguk van meleg szexet folytatni és homoszexuális kapcsolatot létesíteni, ha úgy döntenek. (A negyedik lehetőség, miszerint a meleg embereknek nincs más választásuk, mint hogy melegek legyenek, de mégis büntetni kellene őket érte, morálisan elképzelhetetlen.)
Mit mond a tudomány a szexuális preferenciáról?
Gének
Számos iker- és örökbefogadási tanulmányból tudjuk, hogy a szexuális preferenciának genetikai összetevője van.
Egy meleg férfi nagyobb valószínűséggel rendelkezik (biológiai) meleg testvérrel, mint egy hetero férfi; a leszbikusok nagyobb valószínűséggel rendelkeznek meleg testvérekkel, mint a hetero nők.
1993-ban a Science folyóiratban megjelent tanulmány kimutatta, hogy a két homoszexuális testvérrel rendelkező családok nagy valószínűséggel rendelkeznek bizonyos genetikai markerekkel az X kromoszóma Xq28 nevű régióján. Ez a média címlapjain a “meleg gén” létezésének lehetőségéről és a “meleg” magzatok abortálásának etikájáról szóló vitákhoz vezetett.
Az “alkoholizmus génről”, amely az embereket alkoholistává teszi, és a “harcos génről”, amely az embereket szokatlanul agresszívvá teszi, szintén voltak már címlapok.
A gének azonban nem képesek teljesen irányítani a viselkedést. A gének szabályozzák az aminosavak termelését, amelyek fehérjéket alkotnak. Egy fehérje megléte vagy hiánya hatással lehet olyan dolgokra, mint az alkoholtolerancia vagy a hangulat.
Az, hogy befolyásolunk valamit, nem ugyanaz, mintha teljesen irányítanánk azt.
A környezet, akárcsak a genetika, fontos szerepet játszik abban, hogyan alakul ki a viselkedésünk.
Az alkoholizmus nem csak azért terjed a családokban, mert az alkoholizmusnak van genetikai összetevője, hanem azért is, mert a gyerekek úgy tanulják meg, hogyan birkózzanak meg a stresszel, hogy figyelik, hogyan viselkednek a szüleik és idősebb testvéreik stresszhelyzetekben.
Ha olyan kultúrából származol, ahol tilos az alkoholfogyasztás, nehezen leszel alkoholista, függetlenül attól, hogy a szervezeted hogyan metabolizálja az alkoholt.
A “harcos gén” mellett más tényezők is hozzájárulnak az agresszióhoz. A gyerekek megtanulnak agresszívan viselkedni, ha azt látják, hogy az agressziót jutalmazzák.
Ha olyan családban vagy kultúra részeként nőttél fel, ahol az agresszió nem volt elfogadott, akkor kevésbé valószínű, hogy agresszív leszel. Már korán megtanulnád, hogyan kontrolláld az agresszív hajlamaidat.
A környezeted hatással van a szexuális és romantikus kapcsolataidra.
A történelem során a házasságokat a családi kapcsolatok és a gazdasági szükségletek befolyásolták.
Az emberek annak ellenére ragaszkodnak a monogámia kulturális korlátaihoz, hogy a házastársukon kívül más emberekhez is vonzódnak.
A kultúránk befolyásolja a homoszexualitással kapcsolatos nézeteinket.
Egyes társadalmakban a homoszexualitás elfogadott, másokban rossz szemmel nézik, de tolerálják, megint másokban pedig súlyos bűncselekménynek számít, esetleg halállal büntethető.
Az ókori Athénban a férfiak homoszexuális viselkedése elvárt volt. Ma Új-Guinea egyes kultúráiban a rituális férfi homoszexualitás fontos szerepet játszik.
A neveltetésed befolyásolhatja, hogy mit tartasz kívánatosnak és mit visszataszítónak. A legtöbb amerikai valószínűleg rosszul lenne, ha megtudná, hogy amikor azt hitte, hogy marhahúst eszik, valójában kutyát evett, pedig a kutyahúsban nincs semmi eredendően egészségtelen.
Az, amit felnőttként a homoszexualitásról tanultál, hatással lesz arra, hogy kívánatosnak vagy undorítónak tartod-e a homoszexuális aktusok véghezvitelét.
Néhányan azzal érvelhetnek, hogy ha “genetikailag meleg vagy”, de a homoszexualitás gondolata undorít, akkor egyszerűen nem fogadtad el a tényt, hogy valóban meleg vagy. Ez az érv azon a feltételezésen alapul, hogy a szexuális preferencia tisztán biológiai, ezért nincs helye a homoszexualitás lehetséges okairól szóló vitában.
Az agy
Az agy szerkezete befolyásolhatja a szexuális preferenciát.
A Science folyóiratban 1991-ben megjelent tanulmány azt látszott bizonyítani, hogy a hipotalamusz, amely a nemi hormonok hipofízisből való felszabadulását szabályozza, a meleg férfiaknál eltér a heteroszexuális férfiak hipotalamuszától. Az elülső hipotalamusz harmadik interstitialis magja (INAH3) több mint kétszer olyan nagynak bizonyult a heteroszexuális férfiaknál, mint a homoszexuális férfiaknál
Ezt a tanulmányt azért kritizálták, mert boncoláskor nyert agyszövetet használtak, és a vizsgálatban részt vevő valamennyi homoszexuális alanyról úgy vélték, hogy AIDS-ben halt meg.
Egy későbbi, 2001-ben végzett tanulmány kimutatta, hogy a HIV-státusznak nincs jelentős hatása az INAH3-ra. Ez a vizsgálat, amely szintén boncolásból származó agyszövetet használt, nem mutatott ki jelentős különbséget az INAH3 mérete között a meleg férfiak és a heteroszexuális férfiak esetében. Azt azonban kimutatta, hogy meleg férfiaknál az INAH3 neuronjai sűrűbben helyezkednek el egymás mellett, mint heteroszexuális férfiaknál.
A 2008-ban végzett PET- és MRI-vizsgálatok kimutatták, hogy az agy két fele homoszexuális férfiaknál és heteroszexuális nőknél szimmetrikusabb, mint heteroszexuális férfiaknál és homoszexuális nőknél. Ezek a vizsgálatok azt is kimutatták, hogy a meleg férfiak amigdalájában lévő kapcsolatok hasonlítanak a heteroszexuális nőkéhez; a meleg nőknél az amigdalában lévő kapcsolatok hasonlítanak a heteroszexuális férfiakéhoz. Az amygdala számos receptorral rendelkezik a nemi hormonok számára, és kapcsolatban áll az érzelmek feldolgozásával.
Egyes vizsgálatok kimutatták, hogy a corpus callosum – a két agyfélteke közötti fő kapcsolat – a meleg férfiaknál más szerkezetű, mint a heteroszexuális férfiaknál. Más tanulmányok azonban nem találtak különbséget.
A meleg nők és meleg férfiak több különböző tanulmány szerint nagyobb valószínűséggel balkezesek vagy kétkezesek, mint a hetero nők és hetero férfiak. Egyes kutatók azt feltételezik, hogy a kéztartás e különbsége – az egyik kéz előnyben részesítése a másikkal szemben már magzatoknál is megfigyelhető – a corpus callosumban lévő különbségekkel függ össze.
Egy 1992-es tanulmány kimutatta, hogy az anterior commissura, az agy két féltekéje közötti kisebb kapcsolat a homoszexuális férfiaknál nagyobb, mint a heteroszexuális férfiaknál. Egy tíz évvel később elvégzett vizsgálat szerint azonban az elülső harántcsík méretét nem befolyásolja a szexuális irányultság.
A patkányok tanulmányozásából tudjuk, hogy a nemi hormonoknak való kitettség az anyaméhben az agy fejlődésének egy kritikus időszakában befolyásolja a későbbi szexuális irányultságot. A hormonszintek manipulálásával ebben az időszakban a tudósok rávehetik a patkányokat, hogy később homoszexuális viselkedést tanúsítsanak.
Az agyad tehát már a születésed előtt is befolyásolta a szexuális preferenciádat.
Ez megmagyarázhatja, hogy sok meleg ember miért érzi úgy, hogy mindig is meleg volt.
Az agy fejlődése azonban nem áll meg a születéssel.
Az agy fejlődésének nagy része a gyermekkorban zajlik, amikor sok új dolgot tanulsz – többek között azt, hogy a családod és a körülötted lévő felnőttek szerint hogyan kellene érezned a dolgokkal kapcsolatban, és mit tartanak elfogadható viselkedésnek.
A gyermekkorodban kapott oktatás erősen befolyásolja, hogyan fog fejlődni az agyad, amikor felnősz. Például azok a gyerekek, akik zenei képzésben részesülnek, változásokat tapasztalnak az agy hallással és motoros irányítással kapcsolatos területein.
A megfelelő tapasztalatokkal az agyad még felnőttkorod elérése után is változhat.
A londoni taxisofőrök és a hivatásos zongorahangolók egyaránt a szürkeállomány növekedését mutatják az agy azon területein, amelyek a szakmájukhoz szükséges készségekkel kapcsolatosak. A szürkeállomány növekedésének mértéke korrelál az eltöltött évek számával.
Egy kísérletben az idősebb alanyok agyuk bizonyos részein a szürkeállomány növekedését mutatták ki, miután megtanították őket zsonglőrködni.
A megfelelő rehabilitációval az agyvérzés következtében agykárosodást szenvedett emberek új idegi kapcsolatokat alakíthatnak ki, és visszanyerhetik régi képességeik egy részét.
Nagyon fontos kiemelni, hogy az agy azon régiói, amelyekről kimutatták, hogy az edzés és a tapasztalat miatt változnak, nem azok az agyrészek, amelyeket a szexuális preferenciával hoztak összefüggésbe.
A nőknél azonban a menstruációs ciklus során a hipotalamusz szerkezetében – amelyről úgy gondolják, hogy összefüggésbe hozható a szexuális irányultsággal – változások következnek be.”
A homoszexualitás agyműtéttel történő “gyógyítására” tett kísérletek – a homoszexuálisoknak egykor lobotómiát végeztek – eddig nem váltak be.”
(A homoszexualitás hormonterápiával történő megszüntetésére tett kísérletek sem voltak eredményesek. Míg az anyaméhben a hormonszintek változása egy nagyon meghatározott időszakban hatással lehet a későbbi szexuális preferenciákra, addig a hormonszintek nem befolyásolják a későbbi szexuális preferenciákat. A meleg férfiak és a heteroszexuális férfiak nemi hormonszintje azonos; a nemi hormonok szintje a meleg nők és a heteroszexuális nők esetében is azonos.)
Most azonban sokkal többet tudunk az agyról, mint akkor, amikor a homoszexualitást kezelést igénylő betegségnek tekintették, és az agyról szerzett ismereteink mennyisége egyre nő.
Egy nap talán képesek leszünk arra, hogy a szexuális preferenciát műtéttel – az agynak a szexuális preferenciával összefüggő egyes régióira összpontosítva – vagy neurális implantátumokkal vagy tréninggel megváltoztassuk.
Ha a szexuális preferencia megváltoztatható
Még ha a melegek soha nem is tudnak leszokni az azonos neműekhez való vonzódásról, megtanulhatják, hogy ne éljenek a vágyaiknak megfelelően.
Az emberek már megtanultak leszokni a dohányzásról, lemondani bizonyos ételekről, és nem csalják meg a férjüket vagy feleségüket.
Ha a melegséget úgy határozzuk meg, hogy homoszexuális viselkedést folytatunk (a “meleg” mint identitás fogalma nyugati kulturális fogalom – a férfiakkal és nőkkel egyaránt szexelő emberek a kultúrájuk vagy szubkultúrájuk szabályaitól függően nevezhetik magukat melegnek, heterónak vagy biszexuálisnak), akkor az emberek megszűnnek melegnek lenni, amint nem folytatnak ilyen viselkedést.
Meg kellene hagyniuk?
Ha megtehetnék, meg kellene változtatniuk az agyukat (vagy meg kellene változtatniuk az agyukat), hogy heteróvá váljanak?
Hiszem, hogy az embereknek joguk van bármilyen viselkedést folytatni, amit csak akarnak, amíg a tetteik nem ártanak másoknak, és úgy gondolom, hogy a meleg szex és a meleg kapcsolatok nem okoznak kárt senkinek. Ezért azoknak az embereknek, akik önszántukból melegek, joguk van ahhoz, hogy azok is maradjanak
(Természetesen vannak bántalmazó és egészségtelen meleg kapcsolatok, amelyeket nem szabad tolerálni, ahogyan vannak egészségtelen heteroszexuális kapcsolatok is, amelyeket nem szabad tolerálni.)
Ha a szexuális preferencia megváltoztatható, akkor a melegek jogait támogató emberek nem hivatkozhatnak arra az érvre, hogy a melegeket meg kell védeni a diszkriminációtól, mert a melegeknek nincs más választásuk, mint hogy melegek legyenek – ez az érv olyan, mintha a homoszexualitást mentegetné, mintha a homoszexualitás olyan betegség lenne, amelyre nincs gyógymód.
Ez az érv homofób elemet tartalmaz – azt sugallja, hogy a melegek heterók lennének, ha csak tehetnék. A melegházasság támogatása egyenértékűvé válik a kerekesszékes rámpák építésének támogatásával. A “melegek nem tehetnek arról, hogy ilyenek” megközelítés emlékeztet a homoszexualitást pszichiátriai betegségnek tekintő régi nézetre.
A Slate blogjában J. Bryan Lowder kommentálja Cynthia Nixon állítását, miszerint a leszbikussága egy választás. Lowder egyetért Nixonnal abban, hogy a biológia hibáztatása “nagyfokú kontrollt enged át a bigott embereknek.”
Nem kell egy ellentmondásos cselekedetet azzal védeni, hogy azzal érvelsz, hogy nincs kontroll a viselkedésed felett. Sőt, ha ezt tesszük, azzal azt a meggyőződést erősítjük, hogy a viselkedésünk nem kívánatos.
Senkinek nem kell bizonyítania, hogy a biológia kényszeríti arra, hogy egy bizonyos politikai pártra szavazzon, egy bizonyos vallást gyakoroljon vagy egy bizonyos étrendet kövessen.
Ahogyan a melegeket, akik úgy boldogok, ahogy vannak, nem szabad arra kényszeríteni, hogy megváltoztassák szexuális irányultságukat, a melegeknek, akik heterók szeretnének lenni, joguk van változtatni, ha tudnak – és a helyes szó a “változtatás”, nem a “gyógyítás”.
Blogbejegyzésében Lowder kijelenti: “Sok kritikus azzal fog érvelni, hogy a biológiára való hivatkozás az egyetlen módja annak, hogy megvédjük magunkat a vallási jobboldal támadásaival szemben.”
Ezek a kritikusok talán nem örülnek majd ennek, de a tudomány nem így működik.
A tudomány nem azért változik, hogy politikai véleményeket támogasson.
A tudományos meggyőződések az új információk megszerzésével változnak, és néha a tudomány olyan dolgokat mond nekünk, amelyeket inkább nem szeretnénk hallani.
SZokjunk hozzá.
Bailey, J.M. & Pillard, R.C. (1991). A férfi szexuális orientáció genetikai vizsgálata. Archives of General Psychiatry, 48(12): 1089-1096.
Balthazart, J. (2012). Az agy fejlődése és a szexuális irányultság. Colloquium Series on the Developing Brain, Morgan & Claypool Publishers.
Baroncini, M. et al. (2010). Sex steroid hormones-related structural plasticity in the human hypothalamus, NeuroImage, 50(2): 428-43.
Boyke, J., Driemeyer, J., Gaser, C., Büchel, C. & May, A. (2008). Edzés okozta agyszerkezeti változások időseknél. Journal of Neuroscience, 28(28): 7031-7035.
Burri, A., Cherkas, L., Spector, T. & Rahman, Q. (2011). Genetic and environmental influences on female sexual orientation, childhood gender typicality and adult gender identity, PLOS ONE 6(7): e21982.
Hamer, D.H., Hu, S., Magnuson, V.L., Hu, N. & Pattatucci, A.M. (1993). Az X-kromoszómán található DNS-markerek és a férfi szexuális orientáció közötti kapcsolat. Science, 261(5119): 321-327.
Hyde, K.L. et al. (2009). A zenei képzés hatása az agy strukturális fejlődésére: longitudinális vizsgálat. Annals of the New York Academy of Sciences, 1169: 182-186.
Johannson, B.B. (2011). A stroke rehabilitáció jelenlegi trendjei: Áttekintés az agyi plaszticitásra összpontosítva. Acta Neurologica Scandinavica, 123(3): 147-159.
LeVay, S. (1991). Különbség a hipotalamusz szerkezetében a heteroszexuális és homoszexuális férfiak között. Science, 253(5023): 1034-1037.
Maguire, E.A. et al. (2000). Navigációval kapcsolatos strukturális változások taxisok hippocampijában. Proceedings of the National Academy of Sciences USA, 97(8): 4398-4403.
Prinz, J. (2012). Beyond human nature: How culture and experience shape our lives New York: Penguin Group USA.
Teki, S. et al. (2012). Navigálás a hallási színtéren: a hippokampusz szakértői szerepe. Journal of Neuroscience, 32(35): 12251-12257.
Whitam, F.L., Diamond, M. & Martin J. (1993). Homoszexuális orientáció ikrekben: Jelentés 61 párról és három hármas ikerszettről. Archives of Sexual Behavior, 22(3): 187-206.
Fotóhitelesítés: Vö: Vancouver Gay Pride Parade 2008 by ecodallaluna on Wikimedia Commons; DNA by ynse on Wikimedia Commons; Brain fMRI by NASA.