A komparatív előny

Adam Smith 1776-ban, A nemzetek gazdagsága című művében utalt először az abszolút előny fogalmára, mint a nemzetközi kereskedelem alapjára:

Ha egy külföldi ország olcsóbban tud nekünk egy árut szállítani, mint ahogy mi magunk elő tudjuk állítani, jobb, ha megvesszük tőle a saját iparunk termékeinek egy részével, amelyet olyan módon használunk fel, amelyben nekünk van némi előnyünk. Az ország általános ipara, amely mindig arányban áll az azt alkalmazó tőkével, ezáltal nem csökken, hanem csak azt a módot találja meg, ahogyan a legnagyobb előnnyel lehet alkalmazni.

Mivel több évtizeddel Smith után, 1808-ban Robert Torrens megfogalmazta a komparatív előny előzetes definícióját, amely a kereskedelem lezárásából származó veszteséget jelenti:

Ha tudni akarom, mekkora az az előny, amely Angliának abból származik, hogy száz font szélesvászonruhát ad Franciaországnak száz font csipkéért cserébe, akkor veszem a csipke mennyiségét, amelyet Anglia ezzel az ügylettel szerzett, és összehasonlítom azzal a mennyiséggel, amelyet ugyanolyan munka- és tőkeköltséggel megszerezhetett volna, ha otthon gyártja. Az a csipke, amely azon túl, amit a ruhára fordított munkaerő és tőke otthon is előállíthatott volna, megmarad, az az előny, amelyet Anglia a cseréből nyer.

David Ricardo

1817-ben David Ricardo A politikai gazdaságtan és az adózás elveiről című könyvében közzétette azt, ami azóta a komparatív előnyök elméleteként vált ismertté.

Ricardo példájaSzerkesztés

Ricardo példáját szemléltető ábra:
Az I. esetben (gyémántok) minden ország 3600 órát fordít a ruha és a bor keverékének előállítására.
A II. esetben (négyzetek) minden ország a komparatív előnyére specializálódik, ami nagyobb összkibocsátást eredményez.

A híres példában Ricardo egy olyan világgazdaságot tekint, amely két országból, Portugáliából és Angliából áll, és mindkettő két azonos minőségű árut állít elő. Portugáliában, az a priori hatékonyabb országban kevesebb munkaerővel lehet bort és ruhát előállítani, mint amennyire Angliában ugyanezen mennyiségek előállításához szükség lenne. A két áru előállításának relatív költségei vagy költségrangsorolása azonban különbözik az országok között.

In this illustration, England could commit 100 hours of labor to produce one unit of cloth, or produce 5/6 units of wine. Meanwhile, in comparison, Portugal could commit 100 hours of labor to produce 10/9 units of cloth, or produce 10/8 units of wine. So, Portugal possesses an absolute advantage in producing cloth due to more produced per hour (since 10/9 > 1), but England has a comparative advantage in producing cloth due to lower opportunity cost.

Más szóval, ha egy országnak olcsóbb egy árut előállítani egy másikhoz képest, akkor komparatív előnye és ösztönzője van arra, hogy többet termeljen abból az áruból, amelynek előállítása viszonylag olcsóbb számára, mint a másiké – feltéve, hogy előnyös lehetősége van arra, hogy a piacon kereskedjen a másik, nehezebben előállítható áruval. Hasonlóképpen, a legtöbb embernek meg kell ragadnia a lehetőséget, hogy a piacon olyan árut kínáljon, amelynek előállításában relatív előnye van.

Kereskedelem hiányában Anglia 220 munkaórát igényel egy-egy egység ruha és bor előállításához és elfogyasztásához, míg Portugália 170 munkaórát igényel ugyanezen mennyiség előállításához és elfogyasztásához. Anglia hatékonyabban termel ruhát, mint bort, Portugália pedig hatékonyabban termel bort, mint ruhát. Ha tehát minden ország arra a jószágra specializálódik, amelyben komparatív előnye van, akkor mindkét jószág globális termelése növekszik, mivel Anglia 220 munkaórát tud fordítani 2,2 egység ruha előállítására, míg Portugália 170 munkaórát tud fordítani 2,125 egység bor előállítására. Továbbá, ha mindkét ország a fenti módon specializálódik, és Anglia a portugál bor 5/6-9/8 egységéért cserél egy egységnyi ruhát, akkor mindkét ország legalább egy-egy egységnyi ruhát és bort tud fogyasztani, és 0-0,2 egységnyi ruha és 0-0,125 egységnyi bor marad az egyes országokban fogyasztásra vagy exportra. Következésképpen Anglia és Portugália is több bort és ruhát tud fogyasztani szabadkereskedelemben, mint autarkia esetén.

Ricardiánus modellSzerkesztés

A Ricardiánus modell a nemzetközi kereskedelem általános egyensúlyi matematikai modellje. Bár a Ricardo-modell gondolatát először David Ricardo mutatta be az Essay on Profits (egy áruféleségre vonatkozó változat), majd az Principles (több áruféleségre vonatkozó változat) című művében, az első matematikai Ricardo-modellt William Whewell publikálta 1833-ban. A ricardiánus modell legkorábbi tesztjét G. D. A. MacDougall végezte el, amely az Economic Journal 1951-es és 1952-es számában jelent meg. A ricardiánus modellben a kereskedelmi minták a termelékenységi különbségektől függenek.

A klasszikus ricardiánus modell tipikus modern értelmezése a következő. Az egyszerűség kedvéért olyan jelöléseket és definíciókat használ, mint például az alternatív költség, amelyek Ricardo számára nem álltak rendelkezésre.

A világgazdaság két országból áll, Hazai és Külföldi, amelyek bort és ruhát termelnek. A munkaerő, az egyetlen termelési tényező, belföldön mobil, de nemzetközileg nem; az ágazatok között lehet migráció, de országok között nem. A hazai munkaerőt jelöljük L {\displaystyle \textstyle L}

, az egy egység bor előállításához szükséges munkaerő mennyiségét a Hazában L W {\displaystyle \textstyle a_{LW}}

, és az egy egységnyi ruha előállításához szükséges munka mennyisége otthon egy L C {\displaystyle \textstyle a_{LC}}}

. Az Otthonban termelt bor és ruha összmennyisége Q W {\displaystyle Q_{W}}

és Q C {\displaystyle Q_{C}}

illetve. Ugyanezeket a változókat a külföldiek esetében egy prímszám hozzáadásával jelöljük. Például a L W ′ {\displaystyle \textstyle a’_{LW}}

a Foreignben egy egység bor előállításához szükséges munkaerő mennyisége.

Nem tudjuk, hogy Hazai kevesebb munkaórával tud-e ruhát előállítani, mint Külföldi. Vagyis nem tudjuk, hogy a L C < a L C ′ {\displaystyle a_{LC}<a’_{LC}}

. Hasonlóképpen nem tudjuk, hogy Home kevesebb munkaórával tud-e bort előállítani. Feltételezzük azonban, hogy az Otthon viszonylag termelékenyebb, mint a Külföld a ruhakészítésben a borral szemben: a L C / a L C ′ < a L W / a L W ′ . {\displaystyle a_{LC}/a’_{LC}<a_{LW}/a’_{LW}.}

Ekvivalens módon feltételezhetjük, hogy Hazánknak komparatív előnye van a ruházkodásban abban az értelemben, hogy a borban kifejezve alacsonyabb a ruházkodás alternatív költsége, mint a Külföldé:

a L C / a L W < a L C ′ / a L W ′ . {\displaystyle a_{LC}/a_{LW}<a’_{LC}/a’_{LW}.}

Kereskedelem hiányában az egyes országokban a szövet és a bor relatív árát kizárólag az áruk relatív munkaerőköltsége határozza meg. Ezért a szövet relatív autarkia ára a L C / a L W {\displaystyle a_{LC}/a_{LW}}

otthon és a L C ′ / a L W ′ {\displaystyle a’_{LC}/a’_{LW}}}

az Idegenben. Szabad kereskedelem esetén a ruha vagy a bor ára bármelyik országban a világpiaci ár P C {\displaystyle P_{C}}

vagy P W {\displaystyle P_{W}}

.

Ahelyett, hogy a ruha és a bor világszintű keresletét (vagy kínálatát) vizsgálnánk, a ruha és a bor világszintű relatív kereslete (vagy relatív kínálata) érdekel bennünket, amelyet úgy határozunk meg, mint a ruha világszintű keresletének (vagy kínálatának) és a bor világszintű keresletének (vagy kínálatának) arányát. In general equilibrium, the world relative price P C / P W {\displaystyle \textstyle P_{C}/P_{W}}

will be determined uniquely by the intersection of world relative demand R D {\displaystyle \textstyle RD}

and world relative supply R S {\displaystyle \textstyle RS}

curves.

The demand for cloth relative to wine decreases with the relative price of cloth in terms of wine; the supply R S {\displaystyle RS}

of cloth relative to wine increases with relative price. Two relative demand curves R D 1 {\displaystyle RD_{1}}

and R D 2 {\displaystyle RD_{2}}

a szemléltetés kedvéért rajzoljuk.

Feltételezzük, hogy a relatív keresleti görbe tükrözi a helyettesítési hatásokat, és csökkenő a relatív ár tekintetében. A relatív kínálati görbe viselkedése azonban alaposabb vizsgálatot igényel. Emlékeztetve eredeti feltételezésünkre, miszerint hazánknak komparatív előnye van a szövetek terén, öt lehetőséget vizsgálunk meg az adott áron szállított szövetek relatív mennyiségére vonatkozóan.

• Ha P C / P W = a L C / a L W < a L C ′ / a L W ′ {\displaystyle \textstyle P_{C}/P_{W}=a_{LC}/a_{LW}<a’_{LC}/a’_{LW}}
  

  , akkor Külföld a borra specializálódik, a bér P W ′ / a L W ′ {\displaystyle P’_{W}/a’_{LW}}}

  

  a borágazatban nagyobb, mint a bér P C ′ / a L C ′ {\displaystyle P’_{C}/a’_{LC}}}

  

  in the cloth sector. However, Home workers are indifferent between working in either sector. As a result, the quantity of cloth supplied can take any value.

• If P C / P W < a L C / a L W < a L C ′ / a L W ′ {\displaystyle \textstyle P_{C}/P_{W}<a_{LC}/a_{LW}<a’_{LC}/a’_{LW}}
  

  , then both Home and Foreign specialize in wine, for similar reasons as above, and so the quantity of cloth supplied is zero.

• If a L C / a L W < P C / P W < a L C ′ / a L W ′ {\displaystyle \textstyle a_{LC}/a_{LW}<P_{C}/P_{W}<a’_{LC}/a’_{LW}}
  

  , akkor a Home a ruhákra, míg a Foreign a borokra specializálódott. A szállított ruhamennyiséget az L / a L C L ′ / a L W ′ arány {\displaystyle \textstyle {\frac {L/a_{LC}}{L’/a’_{LW}}}}

  

  a világ ruhatermelésének és a világ bortermelésének aránya.

• Ha a L C / a L W < a L C ′ / a L W ′ < P C / P W {\displaystyle \textstyle a_{LC}/a_{LW}<a’_{LC}/a’_{LW}<P_{C}/P_{W}}}
  

  , akkor a hazai és a külföldi egyaránt a ruhára specializálódik. A szállított ruha mennyisége a végtelen felé tendál, ahogy a szállított bor mennyisége a nullához közelít.

• Ha a L C / a L W < a L C ′ / a L W ′ = P C / P W {\displaystyle \textstyle a_{LC}/a_{LW}<a’_{LC}/a’_{LW} = P_{C}/P_{W}}
  

  , akkor a Hazai a ruházati termékekre specializálódik, míg a Külföldi munkavállalók közömbösek az ágazatok között. Ismétlem, a szállított ruha relatív mennyisége bármilyen értéket felvehet.

A kék háromszög az Otthon eredeti termelési (és fogyasztási) lehetőségeit ábrázolja. Kereskedés révén Otthon a rózsaszín háromszögben szereplő csomagokat is fogyaszthatja, annak ellenére, hogy ugyanazzal a termelési lehetőségek határával áll szemben.

Míg a relatív kereslet véges, a relatív árat mindig korlátozza az egyenlőtlenség

a L C / a L W ≤ P C / P W ≤ a L C ′ / a L W ′ . {\displaystyle a_{LC}/a_{LW}\leq {P_{C}/P_{W}}\leq {a’_{LC}/a’_{LW}}.}

Autarkiában a Haza a következő formájú termelési kényszerrel szembesül

a L C Q C + a L W Q W ≤ L , {\displaystyle a_{LC}Q_{C}+a_{LW}Q_{W}\leq L,}

amiből következik, hogy Home ruhafogyasztása a termelési lehetőségek határán

Q C = L / a L C – ( a L W / a L C ) Q W {\displaystyle Q_{C}=L/a_{LC}-(a_{LW}/a_{LC})Q_{W}}}

.

Szabad kereskedelem esetén Haza kizárólag ruhát termel, amiből egy bizonyos mennyiséget exportál a mindenkori árfolyamon borért cserébe. Így az Otthon teljes fogyasztása most a következő kényszernek van alávetve

a L C Q C + a L C ( P W / P C ) Q W ≤ L {\displaystyle a_{LC}Q_{C}+a_{LC}(P_{W}/P_{C})Q_{W}\leq L}

míg a ruhafogyasztása a fogyasztásnál lehetőségek határán a

Q C = L / a L C – ( P W / P C ) Q W ≥ L / a L C – ( a L W / a L C ) Q W {\displaystyle Q_{C}=L/a_{LC}-(P_{W}/P_{C})Q_{W}\geq L/a_{LC}-(a_{LW}/a_{LC})Q_{W}}

.

A külföldiekre szimmetrikus érv érvényes. Ezért a kereskedelemmel és egy olyan árura való szakosodással, amelyben komparatív előnnyel rendelkezik, minden ország bővítheti fogyasztási lehetőségeit. A fogyasztók olyan bor- és ruhakötegek közül választhatnak, amelyeket zárt gazdaságokban nem tudtak volna maguk előállítani.

A komparatív előnyök elméletének bizonyítására van egy másik mód is, amely kevesebb feltételezést igényel, mint a fent részletezett bizonyítás, és különösen nem követeli meg, hogy az órabérek mindkét iparágban azonosak legyenek, és nem igényel egyensúlyt a piaci kínálat és kereslet között. Egy ilyen bizonyítás kiterjeszthető olyan helyzetekre, amelyekben sok áru és sok ország, nem állandó hozam és egynél több termelési tényező van.

Kereskedelmi feltételekSzerkesztés

A kereskedelmi feltételek az az árfolyam, amelyen egy árut egy másikért el lehet cserélni. Ha mindkét ország arra a jószágra specializálódik, amelyben komparatív előnye van, akkor a kereskedelem, a kereskedelmi feltételek egy (mindkét fél számára előnyös) jószág esetében az egyes felek alternatív költségei közé esnek. A fenti példában egy egység ruhával 5 6 {\displaystyle {\frac {\frac {5}{6}}} között lehetne kereskedni.

egység bor és 9 8 {\displaystyle {\frac {\frac {9}{8}}}}

egységnyi bor.