A légzésleállás áttekintése

A légzésleállás egyszerűen a légzés leállását jelenti. Az ACLS-ben a légzésleállás jellemzően azt jelenti, hogy a beteg légzése teljesen hiányzik vagy nem megfelelő az oxigénellátás fenntartásához, de pulzus van.

A légzésleállás kezelése a következő beavatkozásokat foglalja magában:
Oxygén adása
Légutak megnyitása
Bázislégzés biztosítása
Légzéstámogatás biztosítása mesterséges légutak (OPA és NPA) használatával
Szívás a tiszta légutak fenntartására
Légút fenntartása fejlett légutakkal

A légzésleállás során az ACLS-szolgáltatónak el kell kerülnie a beteg hiperventillációját. A hiperventilláció túl sok légzést jelent percenként vagy túl nagy légzési térfogatot légzésenként a lélegeztetés során. A hiperventilláció megnövekedett intrathoracalis nyomást, csökkent vénás visszaáramlást a szívhez, csökkent szívteljesítményt és fokozott gyomorfúvódást eredményezhet, amelyek mind csökkenthetik a pozitív kimenetel valószínűségét.

A perfúziós ritmusú betegeknél 5-6 másodpercenként 1 légzést adjunk.

Légutak megnyitása

A légúti elzáródás leggyakoribb oka a nem reagáló betegnél a torokizmok tónusvesztése. A torokizom tónusának elvesztésekor a nyelv hátraeshet és elzárhatja a légutakat.
Ez a fajta elzáródás könnyen megelőzhető egy alapvető légútnyitási technikával, az úgynevezett fejdöntés-állkapocsemeléssel. Abban az esetben, ha gerincsérülés gyanúja merül fel, az állkapocstoló manőver alkalmazható. Ez az állkapocstoló manőver lehetővé teszi a BLS/ACLS-szolgáltató számára, hogy stabilan tartsa a nyaki gerincet.

ACLS lélegeztetés

A beteg lélegeztetéséhez 5 alapvető légúti készség létezik. Az alapvető lélegeztetési készségeket a BLS-tanfolyamon tárgyaljuk, és itt nem tárgyaljuk részletesen. Az alábbiakban felsoroljuk az 5 alapvető légúti készséget: 1.) Fejdöntés-állkapocsemelés; 2.) Állkapocsnyújtás fejnyújtás nélkül a nyaki gerinc esetleges sérülése esetén; 3.) Szájból szájba lélegeztetés; 4.) Szájon át történő lélegeztetés (zsebmaszk használatával); és 5.) Bag-maszk lélegeztetés.

Bag-maszk lélegeztetés

A Bag-maszk lélegeztetés a pozitív nyomású lélegeztetés biztosításának leggyakoribb módszere. Mind az oropharyngeális légút, mind a nasopharyngeális légút kiegészítő eszközként használható a beteg lélegeztetésének hatékonysága javítására. Az oropharyngeális légút csak eszméletlen betegnél alkalmazható, mert az eszméleténél lévő betegnél öklendezést és hányást válthat ki. Az orrgarat-orr-gégészeti légút alkalmazható eszméletlen vagy félig eszméletlen betegnél, és akkor is javallott, ha a betegnek masszív traumája van a száj körül vagy az állkapocs huzalozása.

Szívás

Ha a légutat a fent felsorolt alapvető légúti készségekkel tartjuk fenn, az eszméletlen betegnél a vér, a váladék és a hányás lesz az elzáródott légutak elsődleges oka. Ha a légutakat ezek a testnedvek elzárják, szívást kell alkalmazni a légutak tisztítására.

A szájon át történő és endotracheális szívást legfeljebb 10 másodpercre kell korlátozni a hipoxémia kockázatának csökkentése érdekében. Figyelje a szívfrekvencia változását, mivel az oropharyngeális szívás vagális stimulációt okozhat, ami bradycardia kialakulásához vezethet.

Egészséges légutak

Az ACLS során használt fejlett légutak közé tartozik a Combitube, az LMA (Laryngeális maszkos légút), a gégecső és az ET-tubus (endotracheális tubus). Amint egy fejlett légút a helyén van, a mellkasi kompressziót már nem kell megszakítani a lélegeztetéshez. Minden 6 másodpercben 1 légzést kell adni (10 légzés percenként).

Az ACLS megakódvizsgálat előtt az ACLS képzés során megfelelő időt kell kapnia arra, hogy gyakorolhasson ezekkel az eszközökkel.