A ló lábának anatómiája – forma és funkció

Az alkat és a ló lábai

A jó alkatú lónak jól formált, szimmetrikus lábai lesznek. Ha a lovat elölről nézzük, a megfigyelő a mellkas magasságában lévő láb felső középpontjától az alkaron, a térden, az ágyékon és a lábszáron keresztül a pata középső aljáig le tud ejteni egy képzeletbeli vonalat. Oldalról nézve a középvonal a lábat a lábszár szintjéig hasítja, majd a földre esik, közvetlenül a sarok mögé.

A ló lábának alakja döntő fontosságú a teljesítmény és a túlélés szempontjából

A vadonban a ló élete attól függ, hogy képes-e lehagyni a ragadozókat. A jó tenyésztők minden egyes tenyésztéssel a láb alakjára összpontosítanak, hogy javuljon.

Hátulról nézve a hátsó lábat, a képzeletbeli vonal a hátsó negyed hátsó részétől a gaskin, a csánk, az ágyék, az ágyékcsont, a lábszár és a lábszárcsontok hátsó részén a sarokcsontok gumójáig fut. Oldalról nézve az egyenes vonal a farizom hátsó részétől lefelé halad, és a csánk, az ágyú és a lábszár hátsó részét érinti.

A megfelelő lábszöggel rendelkező lónak kisebb terhelés éri az ízületeit, és a lábak jobban képesek elnyelni az egyes paták földet éréséből származó ütődést.

A ló elülső lábai a ló súlyának körülbelül 60 százalékát hordozzák, és állandóan ki vannak téve a sántaságnak, a sántaságok körülbelül 95 százaléka térdtől lefelé jelentkezik, a legtöbb probléma a lábfejnél jelentkezik.

A hátsó végtagok az esetek körülbelül 20 százalékában érintettek, a csánk és a lábszárízületek a fő problémás területek.

Mivel a ló lábai csontok és ízületek, szalagok és inak, izmok és kötőszövetek finomra hangolt rendszeréből állnak, amelyet arra terveztek, hogy egy viszonylag nehéz testet hordozzon, a megfelelő működéshez rendkívül fontos az egészséges végtagokkal párosuló jó tartás.

A ló mellső végtagjainak fontos részei

A lónak nincs kulcscsontja, így a mellső lábak nem ízületekkel, hanem inkább egy izmokból és szalagokból álló hevederrel vannak összekötve, amely a ló és a lovas súlyát hordozza. A lapocka, vagy lapockacsont izom és szalagok segítségével kapcsolódik a gerinchez, és lehetővé teszi a mozgás szabadságát és az ütődések elnyelését.

A felkarcsont a váll felső végformája, és összeköti a lapockát az elülső végtagokkal. Az elülső lábszár felső része a singcsontból, egy rövid csontból, amely a könyökcsont pontját alkotja, és az orsócsontból, amely egy hosszú csont, amely a térdízületig nyúlik.

A térdízület, vagy carpus, a kézközépcsontokból áll, és lehetővé teszi az elülső lábszár mozgását. Az ágyékcsont az alsó lábszár teherviselő csontja, és a térdízülettől a lábszárízületig húzódik. Az ágyúcsont mindkét oldalán a térdízület karpuszcsontjait megtámasztó síncsontok találhatók.

A lábszárízület mögött két csont található, amelyeket szezámcsontoknak nevezünk. Ezek a csontok egy barázdát biztosítanak a láb inainak megtartására, amelyek az alsó lábszár mozgatásához csigarendszerként működnek.

A lábszárízület felett és alatt a lábszárcsontok fordulnak elő, a hosszú lábszárcsont felül, a lábszár és az ízület között, a rövid lábszárcsont pedig az ízület alatt, a koponyaízülethez csatlakozva.

A pedálcsont egy pata alakú szerkezet a lábon, amely az inak és szalagok rögzítésére szolgál az alkar izmaiból. A pedálcsont, más néven koponyacsont vagy P3, a lábfej fő csontja.

A lábszárcsont a pedálcsont mögött elhelyezkedő kis csont. A visszercsont a visszercsont körül tekeredő és a pedálcsonthoz rögzített mélyhajlító ín húzócsontjaként funkcionál.

A ló hátsó végtagjai

A hátsó végtagok felső része három összenőtt csontból, az úgynevezett csípőcsontból, ülőcsontból és szeméremcsontból áll. Az ülőcsont alkotja a farizom csúcsát. A keresztcsonti ízületeken keresztül kapcsolódnak a gerinchez, és lehetővé teszik a meghajtás átvitelét a hátsó lábakra.

A ló hátsó lábai

A ló hátsó lábai az erőhajtási rendszer és a fő védekező eszköz, a ló hátsó lábai funkcionálisak és szépNew ablak.

A medence vagy medenceöv a belső szervek, köztük a méh védelmére szolgál. A combcsont, amely egy nagy csont, a csípőízületnél kapcsolódik a medencéhez, a hátsó lábhoz pedig a lábszárízületnél. A sípcsont alkotja a hátsó végtag felső részét a lábszárcsonttól a csánkig. A szárkapocscsont egy kisebb csont, amely a sípcsont hosszának felét teszi ki, és azzal párhuzamosan helyezkedik el.

A térdkalács a szárkapocscsont és a sípcsont fölött található csont a lábszárízületben. A csülökízület lehetővé teszi a hátsó láb mozgását, és a tarsolycsontokból, a gumóból és a hátulsó sarokcsontból áll, amely a csülök csúcsát alkotja. A csánkízület alatt található a hátsó ágyék a síncsontokkal, a hosszú és a rövid lábszárcsont, a koponyaízület és a koponyacsont, a szezámcsontok, valamint a pedál- és a navikuláris csontok, hasonlóan a mellső végtagéhoz.

A ló lába mint “apparátus”

A ló lábai különböző apparátusok rendszeréből állnak, amelyek izmokból, szalagokból, inakból és kötőszövetekből állnak, és amelyek együtt dolgoznak, hogy a lovat állás közben megtartsák, és mozgás közben csökkentsék a kompressziót, ezáltal védve a lovat a végtagjait ért sérülésektől.

Az egyik fő apparátus az úgynevezett maradó apparátus, amely több összetevőből áll: az ellenőrző apparátusból, a hátsó végtag reciprok apparátusából, a lábszár függesztő apparátusából és a függesztőszalagból.

Az ellenőrző apparátus lehetővé teszi, hogy a ló állva aludjon a lábán azáltal, hogy az alsó lábszárakat különösebb izommunka nélkül rögzíti.

A hátsó végtag reciprok apparátusa segíti a fáradás megelőzését, amikor a ló áll, és biztosítja, hogy a csánkízület reciprok hajlítása megtörténjen, amikor a lábszárízület behajlik, vagy hogy a csánk kinyúljon, amikor a lábszár kinyúlik, ezáltal megelőzve a sérüléseket.

A lábszár függesztőszerkezete elnyeli a rázkódás okozta ütéseket, és megtámasztja a lábszárat, amely a legnagyobb igénybevételnek kitett ízület. A felfüggesztő apparátus a felfüggesztő szalagból, a páros szezámcsontokból és szalagokból, valamint a felszíni és mély hajlító inakból áll.

A felfüggesztő szalag az ütés tompítására és a lábszárízület extrém túlnyújtásának megakadályozására szolgál. Ez a szalag egy széles, rugalmas, ínszerű szalag, amely az ágyúcsont hátuljától indul és a hosszú lábszárcsont felső harmadának hátuljához csatlakozik. Ez a szalag két ágra oszlik, amelyek körülveszik és részben beburkolják a két proximális szezámcsontot. Ott, ahol a két ág a hosszú lábszárcsonthoz csatlakozik, a közös lábujjnyújtó ínhoz is csatlakozik.

A szalagokon kívül az inak, amelyek kemény, nem rugalmas rostszalagok, összekötik az izmokat a csontokkal. Az inak hajlító vagy nyújtó ínként szolgálnak, attól függően, hogy hajlítják vagy kiegyenesítik a végtagot.

A digitális nyújtóín az a nagy ín, amely a ló lábának elülső részén fut végig. Kiegyenesíti a lábat, és kinyújtja a lábszárat, a lábszárcsontot és a koponyaízületet. A felületes digitális hajlító ín a lábak hátsó részén fut végig, és a láb hátsó körvonalát alkotja. A felületes ín alatt található a mély digitális hajlító ín. Ez a két ín együttesen hajlítja a térdet és az alatta lévő összes ízületet. A hátsó végtagokban a hajlítók a csánkot is kiegyenesítik.

A szerkezetileg egészséges lovat vizsgálva fontos megjegyezni, hogy a ló lábában a térd és a csánk alatt nincsenek izmok. A láb alsó részét csont, ín, szalagok, porc, bőr és szőr alkotja. Ezért nagy figyelmet kell fordítani arra, hogy a ló lábait rendszeresen megvizsgálják, hogy az esetleges egészségtelenségre való hajlamot vagy sérüléseket megfelelően lehessen kezelni, ezáltal megelőzve a sántaságot.

Mivel a ló lábainak formája szorosan összefügg a funkcióval, nem túlzás hangsúlyozni a ló lábainak fontosságát a ló általános jólétében.

Mindent egybevetve, a ló lábaiban a forma találkozik a funkcióval, egyesítve a célt, az erőt és a szépséget.

Mélyebbre ásniTM

A ló anatómiai kifejezéseit a Lovak anatómiája projektben tanulhatod meg.