A Look Back at Lucy and Desi’s Turbulent Love Story
Az év 1940-ben volt. Egy tüzes, vörös hajú színésznő és egy kacér kubai zenész tagadhatatlanul vonzódni kezdtek egymáshoz, és a kialakult kapcsolat nemcsak úttörő szórakozást, hanem a század egyik legszenvedélyesebb szerelmi történetét is megadta az amerikai közönségnek.
A 28 éves Lucille Ball és a 23 éves Desi Arnaz az RKO Studios Túl sok lány című filmjének forgatása közben találkoztak (ez a tény később iróniának bizonyult, amikor Arnaz nőügyei lejátszódtak). Desi, aki a film alapjául szolgáló Broadway-musicalben játszott, zenekarvezető volt, Lucy pedig a film egyik sztárja. A párosítás kezdettől fogva valószínűtlen volt: A nő általában magasabb, idősebb férfiakkal járt, a férfi pedig már jegyben járt valaki mással. Mégis egymásba szerettek.
A barátok szerint Lucy a kezdetektől fogva imádta Desit, mindenáron boldoggá akarta tenni. Ha a férfi akart valamit, ő megszerezte. Ha együtt ültek le, és a fiúnak több helyre volt szüksége, a lány arrébb húzódott. “Meglepőnek találtam, mert olyan erős, független nő volt, de amikor Desiről volt szó, nagyon régimódi volt” – mondta a barátnő és színésznő, Ruta Lee aClosernek.
A forgatás befejezése után Lucy promóciós turnéra indult, Desi pedig visszatért az éjszakai klubokban való fellépésekhez a zenekarával. A külön töltött idő alatt Lucy megtudta, hogy Desi találkozott egykori szeretőjével, Betty Grable-lel. A nő megjelent az elvált édesanyjával közös otthonában, szidalmazta és “kubai rohadéknak” nevezte. A veszekedésükre megoldást keresve Desi házasságot javasolt. 1940 novemberében, hat hónappal az első találkozásuk után, a pár megszökött.
Desi folytatta a turnézást, és a hosszú távollét kezdte megviselni az ifjú párt. Még ha a férfi nem is volt úton, a beosztása szerint hajnali 3 vagy 4 óráig volt kint, míg az övé azt követelte, hogy nagyjából ugyanekkor már a sminkszékben legyen. Lucy régi publicistája, Charles Pomerantz a People-nek elmondta: “Azt mondta: ‘Nem találkozhatunk folyton a Sepulveda-alagútban. És a stratégiája beválhatott, mert rögtön terhes lett. Azt mondta, hogy végre ott volt, ahol akarta… néhány napra”.
Lucy barátai szerint a színésznő több vetélést is elszenvedett, mielőtt a pár megfogant elsőszülöttjük. 1944-ben egy időre különváltak, miután Lucy beadta a válókeresetet, állítólag Desi hűtlensége és alkoholproblémái miatt. Később kibékültek, miután beszélgettek és megegyeztek abban, hogy több olyan projektet folytatnak, ahol a szakmai életük keresztezi egymást.
Az arany lehetőség akkor jött el, amikor a CBS úgy döntött, hogy a rádióműsort, amelyben Lucy szerepelt, tévéműsorrá alakítja. A vezetők nem voltak meggyőzve, amikor Lucy felajánlotta valódi férjét, hogy ő is játssza el a képernyőn a szerepet – attól tartva, hogy Desi nehéz kubai akcentusa nem fog tetszeni az amerikai nézőknek -, de Arnazék meggyőzték őket azzal, hogy 1951 nyarán vaudeville előadásként bejárták az országot. A közönség imádta, és Lucy végre megkapta az esélyt, hogy Desit egy helyben tartsa.
“Tudta, hogy ha útra kel a zenekarral, állandóan cicázni fog. Azt akarta, hogy otthon legyen, ahol úgy érezte, hogy a házasságuknak nagyobb esélye van a tartósságra, ami persze így is lett” – mondta Bob Weiskopf, aki Lucy és Desi egyik írója volt annak idején.
A sorozat előkészítésére a páros megalapította a Desilu-t, a legelső független televíziós produkciós céget. Desi, aki mindig is ügyes vállalkozó volt, meggyőzte a CBS-t, hogy a műsort filmre vegyék – ami szokatlan lépés volt abban az időben, amikor az ismétlésekről nem lehetett hallani -, és megalkudott az összes epizód tulajdonjogáért, hogy feltehetően megossza a pár leendő gyermekeivel. Később milliókért visszaadta őket a CBS-nek. Összességében a Desilu nyeresége 1961-re elérte az 5 millió dollárt.
Sikersorozatuk kezdete egybeesett a pár magánéletében is egy új fejezettel. A kis Lucie szülei lettek 1951. július 17-én, három hónappal a show premierje előtt. Lucy barátai később azt mondták, hogy a színésznő úgy gondolta, a gyermekvállalás erősíteni fogja a pár kötelékét. Így is lett, egy kis időre. “Desi némileg enyhült a nőzésben attól a pillanattól kezdve, hogy a kis Lucie megszületett” – mondta Bart Andrews életrajzíró, aki három könyvet írt a párról.
Az I Love Lucy 1951 októberében debütált. Nem telt el sok idő, és hetente 40 millió néző kapcsolta be, hogy lássa, mire készülnek Ricardóék. 1953-ban, amikor Lucy terhes lett a pár második gyermekével, Desi Jr.-ral, a műsor lett az első a történelemben, amely terhes nőt ábrázolt.
A rendező William Asher felidézte, hogy Desiből egy bizonyos gyengédséget látott ezekben az epizódokban. “Amikor szülték a babát, és a kis Ricky születéséről készítettük a műsort, Desi borzasztóan elérzékenyült miatta” – mesélte Asher 1991-ben a People-nek. “Tényleg megőrült érte. Érezni lehetett, hogy mit érez.”
A műsor sikerének azonban ára volt. Ahogy Desi később az emlékirataiban elárulta, a produkciós cég vezetésével járó nyomás, párosulva a lánya által később “Mr. Ball”-nak nevezett bizonytalansággal, az alkohol felé sodorta. Húsz év házasság után Lucy nem tudta tovább elviselni Desi ivási szokásait és hűtlenségeit, amelyek soha nem csillapodtak teljesen. 1960-ban elvált tőle.
Még azután is, hogy a házasság és a show véget ért, és mindketten máshoz mentek feleségül, Lucy és Desi közel maradtak egymáshoz. A barátok szerint egyikük sem tette túl magát a szakításon. “Olyan szeretettel beszéltek egymásról, hogy az ember szinte elfelejtette, hogy már nem voltak együtt” – mondta Lucy jó barátja, Carol Channing színésznő.
Az 1986-ban bekövetkezett halála előtt Desi utolsó szavai Lucynak ezek voltak: “Én is szeretlek, édesem. Sok szerencsét a műsorodhoz.”
Kövesd a Country Livinget a Pinteresten.
oldalon.