A Lyme-kór szexuális úton terjed ?

A Lyme-borreliózis nem szexuális úton terjed

Kutatóként és különböző tudományos folyóiratok szerkesztőjeként szerzett tapasztalataim alapján nagyra értékelem, hogy a tudományos üléseken bemutatott absztraktok néha meglehetősen izgalmas – ugyanakkor még mindig nagyon előzetes, nem mindig reprodukálható – eredményekből állnak. Ezért az absztraktok nem kapnak ugyanolyan figyelmet, mint a lektorált publikációk, és nem hivatkoznak rájuk a lektorált tudományos cikkek bibliográfiájában. Következésképpen szkeptikusnak kell lenni a hitelességükkel kapcsolatban, különösen akkor, ha ellentmondanak a szigorúan felülvizsgált publikált kutatások eredményeinek. Itt konkrétan M.J. Middelveen és munkatársai (1) közelmúltbeli összefoglalójára utalok, amely azt sugallja, hogy a Lyme-kór szexuális úton terjedő fertőzés lehet, és ez a feltételezés kizárólag a Borrelia meg nem erősített kimutatásán alapul, amelyet mindössze három ember spermájában és hüvelyváladékában mutattak ki. Ezen előzetes és meg nem erősített megfigyeléseknél alig többre alapozva Stricker és Middleveen (2) azt javasolta, hogy eredményeik “paradigmaváltást hozhatnak létre, amely a Lyme-kórt kullancs által terjesztett betegségből szexuális úton terjedő fertőzéssé változtatja”.

Mivel a Borrelia burgdorferi a borreliózis számos jól jellemzett állatmodelljében általános disszeminált fertőzést vált ki, nem meglepő, hogy a spirochétákat a fertőzött állatok lépéből, szeméből, veséjéből, májából, heréiből és agyából izolálták néhány nappal a fertőzés után (3,4). Azt az elképzelést azonban, hogy a borreliózis közvetlen érintkezéssel vagy szexuális úton is átvihető, már évekkel ezelőtt megcáfolták Moody és Barthold (5), valamint Woodrum és Oliver (6), a Lyme-kór nemzetközileg ismert szakértői, jól megtervezett, lektorált, publikált tanulmányai. ezek a kutatók a borreliózis jól jellemzett állatmodelljeit használták, amelyekben a fertőzés sokkal jobban elterjedt és mélyrehatóbb, mint az emberben. Meg kell jegyezni, hogy az Egyesült Államokban a Lyme-borreliózist történelmileg a Borrelia burgdorferi sensulato(7) által okozott, kullancsfertőzésként definiálták.

Azért, hogy megállapítsák, hogy a borreliózis közvetlen érintkezéssel is átvihető-e, Moody és Barthold (5) háromnapos (vagy háromhetes), szándékosan B. burgdorferrel fertőzött Lewis-patkányokat tartott 30 napig normál, nem fertőzött patkányokkal. A várakozásoknak megfelelően az összes szándékosan fertőzött patkány 30 nappal később is aktívan fertőzött maradt; azonban a nem fertőzött patkányok egyike sem fertőződött meg 30 nappal a fertőzött ketrectársaikkal való bensőséges közvetlen érintkezés után.

Moodyés Barthold (5) más kísérletekben nem tudta kimutatni a borreliózis nemi úton történő átvitelét hét fertőzött nőstényről – vagy hat fertőzött hímről – az ellenkező nemű nem fertőzött patkányokra.
Woodrum és Oliver (6) munkájában hat B.burgdorferivel fertőzött nőstény szíriai hörcsögöt hat nem fertőzött hímmel párosítottak; fordítva, három fertőzött hímet hat nem fertőzött nősténnyel párosítottak. A nem fertőzött hörcsögök egyike sem fertőződött meg az ellenkező nemű fertőzött partnerrel való párosítás után, ami azt jelzi, hogy a borreliózis nem terjed szexuális úton.Nyilvánvaló, hogy a borrelia puszta jelenléte a genitális szövetekben nem jelenti azt, hogy a fertőzés szexuális úton terjedhet. Meg kell jegyezni, hogy a járványtani adatok nem támasztják alá azt a nézetet, hogy a Lyme-kór szexuális úton terjed. A CDC által gyűjtött kiterjedt adatok azt mutatják, hogy a Lyme-kór összes bejelentett esetének 96%-a 14 államban fordul elő (http://www.cdc.gov/lyme/stats/index.html ), ami feltűnően eltér a szexuális úton terjedő betegségek országos általános eloszlásától (www.cdc.gov/std/default.htm ). Woodrum és Oliver (6) hasonlóan bölcsen nem tudta bizonyítani a B. burgdorferi kontaktusos átvitelét a fertőzött nőstény- vagy hím hörcsögök és az ellenkező nemű nem fertőzött hörcsögök között. A fertőzött hörcsögök vizeletével vagy ürülékével nem lehetett a borreliózist nem fertőzött hörcsögökre átvinni.

Somorú, hogy Middleveen és munkatársai (1) megfigyelései máris túlzott félelmet és aggodalmat keltettek a laikus közösségben, mivel a kritikátlan – és gyakran naiv – sajtó szenzációhajhász módon számolt be meg nem erősített eredményeikről. Ez már eddig is sok kárt okozott, amit az a tény is bizonyít, hogy számos megkérdezést kaptam elkeseredett személyektől, akik azon gondolkodtak, hogy most már egyáltalán fontolóra vegyék-e a házasságkötést korábban diagnosztizált és kezelt leendő házastársukkal, mert attól tartanak, hogy Lyme-kórt kapnak és/vagy megkockáztatják, hogy fertőzött vagy veleszületetten deformált gyermeket szülnek.

A borreliózis méhen belüli átvitelének kérdését vizsgálandó Moody és Barthold (5) vemhes nőstény Lewis-patkányokat oltott be életképes B. burgdorferivel, a vemhesség négy napján. Minden beoltott vemhes nőstény a várakozásoknak megfelelően szeropozitív lett, és a vemhesség 20. napján a lépükből B. burgdorferit lehetett tenyészteni; a méhlepényük és a magzatuk azonban negatív volt, ami a méhen belüli átvitel hiányára utal. Moody és Barthold (5) két különböző kísérleti protokollt használt annak megállapítására, hogy előfordul-e a B. burgdorferi transzplacentáris átvitele. Az egyik protokollban hat nem vemhes fertőzött nőstényt vizsgáltak, amelyeket később párosítottak és vemhesek lettek. Három nőstényt hagytak kihordani, míg a maradék hármat közvetlenül az ellés előtt feláldozták. Valamennyi utód
és a leendő utódok kultúrája negatívnak bizonyult a B. burgdorferi-re, valamint szeronegatívnak a B. burgdorferi-re specifikus antitestre, ami azt jelzi, hogy a fertőzés transzplacentáris átvitele nem történik meg. A második protokollban hat nőstényt fertőzöttek meg viatick csípéssel, miután teherbe estek, és hagyták, hogy magzatukat a születésig kihordják; mindegyikük negatív volt a fertőzésre. Ezeknek a vizsgálatoknak az eredményei hasonlóan nem szolgáltattak bizonyítékot a természetes úton szerzett borreliózis transzplacentáris átvitelére.

Más kutatók a Lyme-kórban szenvedő embereknél a veleszületett születési rendellenességek lehetőségét vizsgálták egy meglehetősen nagy összehasonlító vizsgálatban, amelyben 5000 csecsemő vett részt, fele egy olyan területről, ahol a Lyme-kór endémiás volt, fele pedig kontrollként egy Lyme-kór nélküli területről (8). Nem találtak jelentős különbségeket a veleszületett rendellenességek általános előfordulási gyakoriságában a két csoport között.

Egy másik, 1500 alany, köztük kontrollok bevonásával végzett vizsgálatban nem észlelték a veleszületett szívhibás gyermek születésének megnövekedett kockázatát azoknál a nőknél, akiket vagy kullancs csípett meg, vagy akiket a terhesség alatt vagy azt megelőzően Lyme-kórral kezeltek (9). Végül a világirodalom széleskörű elemzése kimutatta, hogy “a terhesség során a B. burgdorferi-vel való anyai fertőzésből eredő káros kimenetel a terhesség bármely pontján az embernél legfeljebb rendkívül ritka” (10).

Phillip J. Baker, Ph.D.
ügyvezető igazgató
American Lyme Disease Foundation
[email protected]

1.Middleveen, MJ, Bandoski, C, Burke, J, Sapi, E, Mayne, PJ és Stricker, RB. A Borrelia burgdorferi izolálása és kimutatása emberi hüvelyi és ondóváladékból. Abstract #460, Western Regional Meeting of the American Federation for Medical research (January 2014).

2.Stricker, RB, and Middleveen, MJ. A Lyme-kór szexuális átvitele: a kullancs által terjesztett betegség paradigmájának megkérdőjelezése. Expert. Rev. Anti. Infect. Ther. 2015; 11: 1303-1306

3.Johnson, RC, Marek, N, and Kodner, C. Infection of Syrian hamsters with Lyme disease spirochetes. J. Clin. Microbiol. 1984; 20: 1099-1101.

4.Barthold, SW, Persing, DH, Armstrong, AL és Peeples, RA. A Borelia burgdorferi terjedésének kinetikája és a betegség értékelése egerek intradermális beoltását követően. Amer. J. Pathol 1991; 139, 263-273.

5. Moody, KD és Barthold, SW. A Borrelia burgdorferi relatív fertőzőképessége Lewis-patkányokban különböző oltási módokon. Amer. J. Trop. Med. Hyg. 1991; 44: 135-139.

6.Woodrum, JE és Oliver, JH Jr. A Lyme-kór spirochéta, a Borrelia burgdorferi nemi, transzplacentáris és kontakt átvitelének vizsgálata szíriai hörcsögökben.
J.Parasitol. 1999; 85: 426-430.

7.Wormser, GP és O’Connell, S. A Borrelia burgdorferi sensulato által okozott fertőzés kezelése. Expert. Rev. Anti. Infect. Ther. 9: 245-260, 2011.

8.Williams, CL, Strobino, B, Weinstein, A, et al. Maternal Lyme disease; congenitalis malformations and a cord blood serosurvey in endemic and control areas. Paediatr. Perinat. Epidemiol. 9: 320-330, 1995.

9. Strobino, B, Abid, S, és Gewitz, M. Maternal Lyme disease and congenital heart disease: a case control study in an endemic area. Amer. J. Obstet. Gynecol. 180: 711-716, 1999.

10.Elliot, DJ, Eppes, SC, and Klein, JD. Teratológiai frissítés: Lyme-kór. Teratológia 64: 276286, 2001.