A maffia eredete

A maffia, az Olaszországban és Amerikában működő szervezett bűnözői csoportok hálózata évszázadok alatt alakult ki Szicíliában, egy olyan szigeten, amelyet a 19. század közepéig idegen megszállók hosszú sora uralt. A szicíliaiak csoportokba tömörültek, hogy megvédjék magukat és igazságot szolgáltassanak. Szicíliában a “maffiózó” vagy maffiatag kifejezés kezdetben nem bűnözői jelentéssel bírt, és olyan személyre vonatkozott, aki gyanakodott a központi hatalomra. A 19. századra e csoportok némelyike magánhadseregként, vagy “mafiaként” alakult ki, akik védelmi pénzt zsaroltak ki a földbirtokosoktól, és végül a ma Szicíliai Maffia néven ismert erőszakos bűnszervezetté váltak. Az amerikai maffia, amely az 1920-as években emelkedett hatalomra, az olaszországi maffiától különálló szervezet, bár olyan közös hagyományaik vannak, mint az omerta, a magatartási és lojalitási kódex.

A maffia szicíliai gyökerei

Az Észak-Afrika és az olasz szárazföld között a Földközi-tengerben fekvő Szicília szigetét évszázadokon át idegen hódítók hosszú sora uralta, köztük a föníciaiak, rómaiak, arabok, franciák és spanyolok. A kis sziget lakói csoportokat alkottak, hogy megvédjék magukat a gyakran ellenséges megszállókkal, valamint a szicíliaiak más regionális csoportjaival szemben. Ezek a csoportok, amelyek később klánok vagy családok néven váltak ismertté, saját igazságszolgáltatási és megtorlási rendszert alakítottak ki, és tetteiket titokban hajtották végre. A 19. századra a “mafie” néven ismert kis magánhadseregek kihasználták a gyakran erőszakos, kaotikus szicíliai viszonyokat, és védelmi pénzt zsaroltak ki a földbirtokosoktól. Ebből a történetből alakult ki a szicíliai maffia, mint bűnözői klánok vagy családok gyűjteménye.

Noha pontos eredete ismeretlen, a maffia kifejezés egy szicíliai-arab szleng kifejezésből származik, amely Selwyn Raab, az “Öt család: The Rise, Decline, and Resurgence of America’s Most Powerful Mafia Empires” című könyvének szerzője. Raab megjegyzi, hogy a 19. századig a “maffiózó” szó nem arra utalt, aki bűnöző volt, hanem inkább olyan személyre, aki gyanakodott a központi hatalomra. Az 1860-as években az “I Mafiusi della Vicaria” (“A fegyház hősei”) című színdarab, amely egy szicíliai börtön rabjainak egy csoportjáról szólt, akik saját hierarchiát és rituálékat tartottak fenn, bejárta Olaszországot, és segített népszerűsíteni a maffia kifejezést az olasz nyelvben.

A maffia felemelkedőben Olaszországban

1861-ben Szicília a nemrég egyesített Olaszország tartománya lett. A szigeten azonban káosz és bűnözés uralkodott, miközben a fiatal olasz kormány megpróbált berendezkedni. Az 1870-es években a római tisztviselők még a szicíliai maffiaklánokat is megkérték, hogy segítsenek nekik a veszélyes, független bűnözői csoportok üldözésével; cserébe a tisztviselők félrenéztek, amikor a maffia folytatta a földbirtokosok védelmi célú kizsarolását. A kormány úgy gondolta, hogy ez a megállapodás átmeneti lesz, és csak addig tart majd, amíg Róma megszerezheti az irányítást; ehelyett a maffiaklánok kiterjesztették bűnözői tevékenységüket, és tovább erősödtek a szicíliai politikában és gazdaságban. A maffia jártas lett a politikai korrupcióban, és megfélemlítette az embereket, hogy bizonyos jelöltekre szavazzanak, akik viszont a maffiának tartoztak. Raab szerint ebben az időszakban még a katolikus egyház is kapcsolatban állt a maffiaklánokkal, aki megjegyzi, hogy az egyház maffiózókra támaszkodott, hogy felügyeljék hatalmas szicíliai ingatlanvagyonát és kordában tartsák a bérlő gazdákat.

A szicíliai klánok további megerősödésük érdekében beavatási szertartásokat kezdtek tartani, amelyeken az új tagok titkos hűségesküt tettek. A klánok számára a legfontosabb az omerta volt, egy mindent eldöntő magatartási kódex, amely azt az ősi szicíliai hiedelmet tükrözte, hogy az ember soha nem fordulhat a kormányzati hatóságokhoz, hogy igazságot szolgáltasson egy bűncselekmény miatt, és soha nem működhet együtt a hatóságokkal, amelyek bármilyen szabálysértést vizsgálnak.

A maffia a 20. században és azon túl

A maffia befolyása Szicíliában egészen az 1920-as évekig nőtt, amikor Benito Mussolini miniszterelnök hatalomra került, és brutális fellépést indított a maffiózók ellen, akiket a fasiszta rendszerére nézve fenyegetésnek tekintett. Az 1950-es években azonban a maffia ismét felemelkedett, amikor a maffia által támogatott építőipari vállalatok uralták a II. világháború utáni szicíliai építési boomot. A következő évtizedekben a szicíliai maffia virágzott, kiterjesztette bűnbirodalmát, és az 1970-es évekre a nemzetközi kábítószer-kereskedelem egyik főszereplőjévé vált.

A szicíliai maffiától különálló amerikai maffia az 1920-as évek szesztilalmi korszakában került hatalomra, miután az olasz-amerikai környékbeli bandák sikert arattak a virágzó szeszcsempész üzletben. Az 1950-es évekre a maffia (más néven Cosa Nostra, olaszul “A mi dolgunk”) az Egyesült Államok kiemelkedő szervezett bűnözési hálózatává vált, és számos alvilági tevékenységben vett részt, az uzsorástól a prostitúcióig, miközben beszivárgott a szakszervezetekbe és az olyan törvényes iparágakba is, mint az építőipar és a New York-i ruhaipar. A szicíliai maffiához hasonlóan az amerikai maffiacsaládok az omerta-kódexüknek, valamint a köztisztviselők, üzleti vezetők, tanúk és esküdtek megvesztegetésére és megfélemlítésére való képességüknek köszönhetően tudták fenntartani titkosságukat és sikerüket.

Ezek miatt a bűnüldöző szervek a 20. század első felében nagyrészt hatástalanok voltak a maffia megállításában. Az 1980-as és 1990-es években azonban az ügyészek Amerikában és Olaszországban sikeresen kezdték alkalmazni a kemény zsarolásellenes törvényeket, hogy elítéljék a legmagasabb rangú maffiózókat. Ráadásul egyes maffiózók, hogy elkerüljék a hosszú börtönbüntetéseket, megszegték az egykor szentnek tartott omerta kódexét, és vallomást tettek maffiatársaik ellen. A 21. század elejére, több évtized alatt több száz nagy horderejű letartóztatás után a maffia mindkét országban meggyengülni látszott; azonban nem sikerült teljesen felszámolni, és ma is működik.