A Man-sziget – bent vagy kint?

A Brexit rávilágított a szigetek alkotmányos berendezkedésének olyan részeire, amelyek általában kevés figyelmet kapnak. Olyan kérdések, amelyeket eddig természetesnek vettek vagy informálisan kezeltek, a felszínre kerültek, és végleges megoldást követelnek. A Brexit sok tekintetben valóban megkérdőjelezi az informális alkotmányt, annak számtalan hiányosságával és elhallgatásával, amelyek lehetővé tették a szigetek számára, hogy boldoguljanak.

A Man-sziget nem része az Egyesült Királyságnak. Miután történelmileg Norvégia, Skócia és Anglia fennhatósága alá tartozott, ma már koronafüggőség. Teljes belső önkormányzattal rendelkezik, de az Egyesült Királyság felelős a védelméért és a külkapcsolataiért.

Az 1950-es évekig nemzetközileg a nagyvárosi terület részeként kezelték, így az Egyesült Királyság nemzetközi szerződéseit automatikusan alkalmazták. Azóta saját belátása szerint csatlakozhat a szerződésekhez, és az Egyesült Királyság engedélyével saját nemzetközi jelenlétet alakít ki. Ezt egy 2008-as megállapodás szabályozza.

A brit csatlakozás idején a Man-sziget úgy döntött, hogy nem csatlakozik az (akkori) Európai Közösségekhez; anélkül azonban, hogy teljesen kívül maradt volna. A koronafüggőségek helyzete nem volt döntő kérdés a tárgyalások során, és inkább utólagosan kezelték őket. A csatlakozási szerződés és törvény 3. jegyzőkönyve tartalmazza a főbb rendelkezéseket, de ritkán vizsgálták meg. A főbb rendelkezéseket egy 1973-as törvény iktatta be a manx-i jogszabályokba.

A Man-sziget vámunióban van az Egyesült Királysággal, és az EU vámuniójában. Az áruk és a mezőgazdaság terén szabad kereskedelem van, de ettől eltekintve az Európai Unió működéséről szóló szerződés kimondja, hogy “ezt a szerződést a Csatorna-szigetekre és a Man-szigetre csak annyiban kell alkalmazni, amennyiben az szükséges ahhoz, hogy biztosítsa az új tagállamoknak az Európai Gazdasági Közösséghez és az Európai Atomenergia-közösséghez való csatlakozásáról szóló, 1972. január 22-én aláírt szerződésben e szigetekre vonatkozóan meghatározott rendelkezések végrehajtását”.”

Az továbbra sem világos, hogy az uniós jog pontosan mely részei alkalmazandók a Man-szigeten, de a gyakorlatban a Man-sziget a piacra jutás biztosítása érdekében az acquis communautaire nagy részét beépítette a jogába. Ez különböző módon történik: közvetlen alkalmazás (különösen a vámunió révén); a 3. jegyzőkönyv szerinti kötelezettségek; az Egyesült Királyság jogának követése, amely maga is az uniós jog mintájára készült; az egyenértékűséget biztosító jogszabályok; valamint az önkéntes átvétel.

Mivel nem az egységes piacon belül van, nem élvezheti a szolgáltatások szabad kereskedelmét, de a lehető legnagyobb mértékben törekszik a szabályozási egyenértékűségre. Ez eddig az Egyesült Királysággal és az EU-val való egyenértékűséget jelentette. Bizonytalanságok azonban továbbra is fennállnak például az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezések vagy a termékszabványok alkalmazása tekintetében.

A szigetország az Egyesült Királysággal és Írországgal közös utazási térség része, így nincs útlevél-ellenőrzés az Egyesült Királysággal. A Manra érkező európaiaknak leszálláskor útlevelet kell felmutatniuk. Nem része azonban a munkavállalók szabad mozgására vonatkozó uniós rendelkezéseknek, hanem munkavállalási engedélyek rendszere van érvényben. A megkülönböztetésmentesség biztosítása érdekében ezek egyformán vonatkoznak az Egyesült Királyság és az EU polgáraira.

A többi koronafüggőséghez hasonlóan Man is alacsony adózású joghatóságként virágzott, és a pénzügyi szolgáltatások, a társasági adózás és az adóverseny tekintetében nagyobb átláthatóságra irányuló nyomás alá került.

A brit kilépési törvényjavaslat nem vonatkozik a Man-szigetre, amelynek ezért a Brexit után saját maga kell törvényt alkotnia a kiigazításról. Mivel nem világos, hogy pontosan mennyi uniós jogot kell alkalmazni, nem elegendő egyszerűen kijelenteni a folytonosságot, amíg nem akarja megváltoztatni a jogot, amit az Egyesült Királyság tett.

A manx-i hatóságok nem dönthetnek arról sem, hogy az uniós jog mely részeit tartják meg vagy helyezik hatályon kívül, amíg az Egyesült Királyság nem dönt az álláspontjáról, mivel nem akar jogi és szabályozási különbségeket teremteni az Egyesült Királysággal, amely messze a legfontosabb kereskedelmi partnere. Minél inkább eltér az Egyesült Királyság és az EU joga, annál több nehézséget jelent a Sziget számára.

Egy sor ágazatot érint a Brexit. A Man-sziget nagy pénzügyi szolgáltatási ágazattal rendelkezik, amely az egyenértékűségi rendelkezések alapján mind az EU-hoz, mind az Egyesült Királysághoz hozzáférhet. Az uniós piacokhoz való folyamatos hozzáférés biztosításához szükség lehet az útlevélre. A többi koronafüggőségtől eltérően a Man-sziget jelentős feldolgozóipari bázissal rendelkezik, ideértve a csúcstechnológiájú repülőgép-alkatrészek gyártását is.

Ez az Egyesült Királyság és az EU piacaihoz való hozzáférést igényel, és az Egyesült Királyság vámunióból való kilépése miatt kétségessé válhat. Nem tárgyalhat saját kereskedelmi megállapodásokról vagy vámmegállapodásokról; a Kereskedelmi Világszervezetben elismert, de csak az Egyesült Királysággal társulva. A mezőgazdaság, amely korábban fontos volt, ma már egy kis ágazat, de még mindig kapcsolódik az európai piacokhoz.

A manx-szigeteki halászatot a közös halászati politika (KHP) keretében az Egyesült Királyság övezetének és kvótájának részeként kezelik, de továbbra is a manx-szigeteki kormány hatáskörébe tartozik, amely a KHP legtöbb rendelkezésének önkéntesen felel meg. Az online szerencsejáték egy bővülő ágazat, amelyet jelenleg nemzeti szinten szabályoznak, de aggályok merülnek fel a jövőbeli európai szabályokkal kapcsolatban.

A Man-sziget több mint negyven éve egyensúlyoz az önkormányzatiság és az EU és az Egyesült Királyság rendelkezéseihez való közeledés között, a legmegfelelőbb eszközöket használva. Ha az uniós és az egyesült királysági szabályozás eltér egymástól, az egyre nagyobb nyomást gyakorol majd a szigetre, és felveti a kérdést, hogy alkotmányos rendelkezései mennyire teszik lehetővé, hogy az Atlanti-óceáni szigetcsoporton belül önkormányzati területként saját ügyeit intézze. Az olyan kérdésekben, mint a halászat, egyre nagyobb az érdeklődés a közvetlen szomszédokkal, Írország két részével, Skóciával és Wales-szel való együttműködés iránt, nem csupán a Londonhoz fűződő kapcsolat.

A Brit-Ír Tanács új távlatokat nyitott, és a szigetek közötti horizontálisabb együttműködést vetítheti előre. Más atlanti szigetekhez hasonlóan ez is megtalálja a saját útját egy összetett és egymástól függő világban, a nagyvárosi, az európai és a globális pólusok között lavírozva.

Michael Keating, a The UK in a Changing Europe társult munkatársa és az Aberdeeni Egyetem politikaprofesszora. Ez a cikk eredetileg a Centre on Constitutional Change honlapján jelent meg.