A Mariachi zene története
A Mariachi és gyökerei
A Mariachi gyökerei több száz évre nyúlnak vissza. Ez a vidéki emberek zenéje volt; olyan zene, amely a mexikói nép örömeit, küzdelmeit és győzelmeit ünnepelte. A Mariachi a spanyol színházi zenekar egy változata volt, amely hegedűket, gitárokat és hárfát tartalmazott. A csoportok kicsik voltak, és általában nem voltak ismertek azon a régión kívül, ahonnan jöttek.
A Mariachi zenei formája és együttese régiónként másképp alakult. A ma ismert együttes a XIX. században kezdett kialakulni Jalisco államban. Más területeken, például Veracruzban és Huastecában, az ország északkeleti régiójában az együttes másképp alakult. A tizenkilencedik század végére a cocula vagy a vihuela, két hegedű és a guitarron voltak a Mariachi hangszerei.
Az 1950-es évekre a Mariachi együttes rugalmasabbá és zenekariasabbá vált anélkül, hogy elveszítette volna hagyományos alapját. A klasszikus gitár, két trombita és több hegedű került hozzá, hogy az együttes alkalmazkodóbbá váljon, és a sonon (egyfajta hagyományos népdal, amely a mariachi repertoár alapvető eleme) kívül más stílusokat is tudjon játszani.
A mariachi különleges alkalmakon
A mariachi azóta is hatalmas szerepet játszik a mexikói nép életének pillanatainak megünneplésében. Egy olyan társadalomban, ahol az ellenkező nemű fiatalokat elkülönítik egymástól, a szerenata a fiatal férfi és az udvarló nő közötti kommunikáció eszköze. A szerenata a szerelem zenei üzenete, amelyet a Mariachi közvetít a férfi nevében.
A Las Mananitas hangjaira szokás felébredni kora reggel. Ez egy hagyományos dal, amelyet a szentek napjainak és születésnapjainak megünneplésére használnak. A mariachik általában a keresztelők, esküvők, ünnepek és temetések egyik szórakozási formája.
A mariachi zene a római katolikus egyházba is bekerült a szertartás kísérőzenéjeként. A La Misa Panamericana egy Mariachi népi mise, amely a Mariachi együttes segítségével a hagyományos misezene együttes általi interpretációját hozza létre.