A medve viselkedése és szaporodása

A medve mozgékony és erős

A medve nagyon hatékonyan használja mellső lábait mind a vadászathoz, mind a mozgáshoz. Nagyon mozgékony és erős állat, ráadásul ügyes úszó és mászó. A medvék általában éjszaka vagy szürkületkor mozognak.

A medve igyekszik elkerülni az embert, amennyire csak tudja. Az emberek a vadonban szinte soha nem látják a medvét, még akkor sem, ha véletlenül egy bogyószedő pusztára kerülnek vele: a medve szinte mindig azonnal visszavonul, ha észleli az ember jelenlétét. Éles érzékei, a hangtalan mozgásra és rejtőzködésre való képessége, valamint hosszú téli álomidő tartja távol a medvét az emberi szemektől.

A medvének nincsenek természetes ragadozói. Élettartama a vadonban gyakran 20 év alatti.

Szaporodás

A medvék általában 3 és 5 éves koruk között érik el az ivarérettséget. A nőstény medve 2-4 évente egy-négy kölyköt hoz világra. A hím és nőstény medvék saját területen élnek, és a párzási időszakon kívül nem igazán érintkeznek egymással. A párzási időszak májusban kezdődik és júliusig tart, és ez idő alatt a hímek heves harcokat vívhatnak ugyanazért a nőstényért.

A medvének késleltetett a beágyazódása, ami azt jelenti, hogy bár a medve június-júliusban párzik, a megtermékenyített petesejt csak késő ősszel kötődik a méhhez, és a medvemagzat elkezd fejlődni. A medve vemhességi ideje 194-278 nap.

A kölykök január-februárban születnek a téli barlangban. Általában egy vagy két, néha három kölyök születik, de nem ritka a négy kölyköt tartalmazó alom sem. A medvebocs élete első hónapjaiban anyja zsíros tejével táplálkozik. A kölykök általában a következő év május-júniusáig követik anyjukat, de előfordulhat, hogy egy anyamedvét két külön alomból származó kölykök kísérik.

Hibernáció

A hibernáció a medve módja annak, hogy a lehető legkevesebb energiát felhasználva vészelje át a telet. A finn barnamedvék téli álmot alszanak, de az enyhébb éghajlaton élő medvék egész télen aktívak maradhatnak. A medve téli álma október és április között tart. A medve téli álma nem olyan mély, mint a sünöké vagy a denevéreké: a téli álmot alvó medve változtatja a helyzetét, és reagál a környezetére. A nőstény a téli álom alatt is szül. Ennek ellenére a téli álom a medve számára a csökkentett energiafelhasználás időszaka.

A medve nem mindig épít tényleges téli odút, hanem egyszerűen lefekszik egy vastag lucfenyő alá. Ha mégis odút ás, az általában egy hangyaboly belsejében, egy lucfenyő tövében vagy valamilyen pad alatt van. Egyes medvék sziklahasadékokban telelnek, vagy nagy sziklák alá ássák odúikat.

A medve ősszel tömeget rak magára

Mivel a medve a téli álom alatt nem eszik és nem iszik, az őszt azzal tölti, hogy zsírt raktároz a testében, hogy átvészelje a telet. Késő ősszel a medve a magas szénhidráttartalmú táplálékra, például a bogyókra összpontosít. A medve étvágya óriási mértékben megnő, de röviddel a téli álom előtt abbahagyja az evést, és teljesen kiüríti a beleit a tápláléktömegtől. A zsír sok energiát tartalmaz, de egyfajta víztartalékként is szolgál. Ahogy a zsír elég a medve sejtjeiben, az elégetett zsír minden grammjára több mint egy gramm víz jut. A medve a téli álmát egy téli odúban tölti, ami lehet akár egy hangyaboly oldalába ásott lyuk is.

A medve mestere az életfunkciói szabályozásának

Amíg a medve téli álmot alszik, a testhőmérséklete 33 Celsius-fok körülire csökkenhet, ami viszonylag kis csökkenés más téli álmot alvó állatokhoz képest, amelyeknél a testhőmérséklet akár a nulla fok közelébe is csökkenhet. A kutatók megfigyelték, hogy a vemhes nőstény medve testhőmérséklete még a téli álom alatt is 37 fok körül marad, egészen a szülésig, amelyre a tél közepén kerül sor. A nőstény csak akkor lép energiatakarékos üzemmódba, amikor a kölykök már megszülettek. A medvék normál pulzusszáma percenként körülbelül 40 ütés, de téli álomban ez akár 10 ütésre is lecsökken. Egy jól felkészült medve zsírraktárai akár hat hónapig is kitarthatnak, de természetesen ez idő alatt a medve több tucat kilogramm zsírt veszít. A szoptatós anyamedvének a fehérjéket is le kell adnia tej formájában.

Kutatások kimutatták, hogy a medvék az izmaikban és a kötőszövetükben lévő fehérjék egy részét is elveszítik a téli álom alatt. Ez a folyamat mérgező karbamidot hoz létre, de ez az anyag nem halmozódik fel a medve szervezetében, mivel a keringési rendszer a medve beleibe visszavezeti a karbamidot, ahol a mikrobák aminosavakká, az új fehérjék építőköveivé alakítják. Nem ismert, hogy az üres belekben élő mikrobák honnan nyerik az energiát ehhez a szintézishez. Ez az újrahasznosítás teszi lehetővé, hogy a medve megőrizze izomtömegét és erejét a hosszú hibernációs időszak alatt.

A medve csontjai is biztonságban vannak attól, hogy a hibernáció alatt törékenyebbé váljanak. Hogy ez miért van így, még nem teljesen tisztázott, de a dolog nagyon érdekes, mivel a medve azon képessége, hogy képes megőrizni csontjait, az emberi csontritkulás kutatásának is hasznára válhat. Vérvizsgálatokkal kimutatták, hogy a téli álmot alvó medve testében lévő kötőszövet kiegyensúlyozott ütemben bomlik le és újul meg. A csontok ásványi része is nagyon kevéssé bomlik. A test- és csonttömeg enyhe csökkenése nem aggasztja a téli álmot alvó medvét, mivel tavasszal, amikor felébred, szintén fogyni fog, ami megkönnyíti a mozgást.