A mellékvesekéreg

A mellékvesekéreg a mellékvesekéreg központi része, amelyet a kéreg vesz körül. A medulla nagyon fontos szerepet játszik a homeosztázisban: az adrenalin és a noradrenalin kiválasztására szolgál. Ez a cikk a mellékvesekéreg felépítésével, működésével és klinikai jelentőségével foglalkozik.

Szerkezet

A mellékvesék, más néven a mellékvesék feletti mirigyek közvetlenül a vesék felett találhatók. Retroperitoneális struktúrák, és két fő régióból állnak: a külső mellékvesekéregből és a belső mellékvesekéregből.

A mellékvesekéreg fő kiválasztó sejtjei az úgynevezett kromaffin sejtek, amelyek neuroendokrin sejtek, amelyek módosított szimpatikus ganglionok. A kromaffin sejtek neurális gerincsejt-származékok. Az adrenalin a szimpatikus idegrendszer aktiválódására válaszul szabadul fel, amelynek rostjait a mellkasi splanchnicus idegek szállítják a mellékvesekéreghez.

1. ábra – A mellékvese szövettana.

Funkció

A mellékvesekéreg elsősorban a katekolaminok, az adrenalin és a noradrenalin szintéziséért felelős, de egyéb szekréciós funkciói is vannak, például a dopamin termelésében. Mind az adrenalin, mind a noradrenalin a tirozin nevű aminosavból keletkezik, többszörös reakciókon keresztül.

A szintetizált adrenalin hólyagocskákban tárolódik, mielőtt a véráramba kerülne. Az adrenalin elsősorban a “harcolj vagy menekülj” reakcióhoz kapcsolódik, a noradrenalin pedig a szimpatikus idegrendszer aktiválásában is szerepet játszik, mint neurotranszmitter a posztganglionikus szinapszisokban.

A központi idegrendszerben és a periférián egyaránt az α és β adrenoreceptorokon (G fehérjéhez kapcsolt receptorok) keresztül fejti ki hatását. A “harcolj vagy menekülj válasz” kulcsfontosságú túlélési mechanizmus, és számos élettani változást okoz, például megnövekedett szívteljesítményt és fokozott glikogenolízist a máj- és izomszövetben.

Klinikai jelentőség – phaeochromocytoma

A phaeochromocytoma a mellékvesekéreg neuroendokrin tumora, különösen a kromaffin sejteké, amelyek a korábban tárgyalt módon adrenalint választanak ki. Ez adrenalinfelesleghez vezet, és a “menekülés vagy harc válasz” állandó aktiválódásához vezet. Ezért ez olyan tünetekhez vezethet, mint:

  • Tachycardia
  • Hypertónia
  • Szorongás
  • Palpitáció
  • Fogyás
  • Hízás
  • Hyperglikémia

Egyes helyzetekben hipertóniás krízishez vezethet. Bár a fenti tünetek mind lehetségesek, a legjellemzőbb megjelenési formája az időszakos fejfájás, a túlzott izzadás és a tachycardia.

Ezek a betegek rendkívül magas, jellemzően 180/120 mmHg feletti vérnyomással jelentkeznek. A magas vérnyomás megnövekedett nyomást eredményezhet a létfontosságú keringési rendszerekben, például az agyban és a vesében, ami halálos kimenetelű lehet.

A kezelés tipikusan a daganat sebészi eltávolítását jelenti, azonban a szövődmények minimalizálása érdekében gyakran alfa-adrenoceptor-blokkolókat kell adni a műtét előtt.

3. ábra – Mellékvese a medullában lévő phaeochromocytomával.