A mellkas és a hát felső részének idegei

Folytatás fentről… A gerincvelő képviseli a központi idegrendszert a mellkasban, és létfontosságú összekötő kapocsként szolgál az agy és a test között. Bár átmérője csak körülbelül fél hüvelyk (1 cm), a gerincvelő egyszerre közvetíti az idegi jeleket, és számos reflexet dolgoz fel, hogy támogassa a test struktúráit. A gerincvelő külseje fehér anyagból áll, amely kétirányú útként gyorsan továbbítja az információkat az agy és a test szövetei között. A fehérállományon belüli felszálló pályák az érzékszervi információkat továbbítják az agyba, míg a leszálló pályák a motoros vezérlő jeleket az izmokhoz, mirigyekhez és szervekhez. A fehérállományon belül található a szürkeállomány pillangó alakú régiója, amely az idegjelek reléállomásaként működik, és reflexeket hoz létre a végtagok izomfeszültségének szabályozására.

A gerincvelőből 31 pár gerincvelőideg nyúlik ki, amelyek a test szöveteit a gerincvelővel kötik össze. Minden gerincvelői idegpár a gerincvelőből két szomszédos csigolya között lép ki a csigolyaközi foramenon keresztül. Ezen idegpárok közül tizenkettő, a mellkasi gerincvelői idegek néven ismert, a mellkasban található. Minden egyes mellkasi gerincvelőideg számos kisebb ágat alkot, amelyek a mellkasban szétszórtan elhelyezkedő számos izom és érzékszervi receptor felé és onnan származó információkat továbbítják. Az autonóm neuronokat szintén a gerincvelői idegek szállítják, és jeleket visznek a vegetatív ganglionokhoz és tovább a törzs szerveihez. A T1 és T2 gerincvelői idegek ágai a karok idegkapcsolatait ellátó plexus brachialis részét is képezik.

A mellkasi régióban számos autonóm ideg és ganglion halad át a belső szervek innerválására. Ezek a vegetatív komponensek vezetik azokat a tudattalan jeleket, amelyek a test szerveit és mirigyeit irányítják. A szimpatikus idegek és ganglionok alkotják a “harcolj vagy menekülj” rendszert, amely többek között a szív- és légzésszám emelésével kezeli a stresszt, az izgalmat, a vészhelyzeteket és a testmozgást. A paraszimpatikus rendszer, amelyet a mellkasban főként a vagus ideg képvisel, a szervezet “pihenő és emésztő” rendszereként működik a szimpatikus rendszer ellensúlyozásával, a szív és a tüdő ellazításával.

A mellkason kívül eredő számos ideg szintén létfontosságú szerepet játszik a mellkasi régió működésében. A nervus phrenicus a nyaki gerincvelői idegekből ered, de a mellkason keresztül ereszkedik le, hogy a mellkasi rekeszizmot innerválja. A nervus phrenicus efferens jelei okozzák a rekeszizom összehúzódásait, amelyek lehetővé teszik a légzést és életben tartják a testet. A nervus vagus egy koponyaideg, amely az agyból ered, áthalad a nyakon, és számos létfontosságú szervet idegesít a mellkasban és a hasban. A mellkasban paraszimpatikus jeleket küld a szívfrekvencia lassítására, a tüdőbe pedig a légzésszám csökkentésére. A vagus idegnek ezekre a szervekre gyakorolt hatása segít megelőzni a magas vérnyomást és a hiperventillációt.