A mindenevő dilemmája: Mennyi a túl sok vörös hús?

2019 októberében az Annals of Internal Medicine ellentmondásos irányelveket tett közzé, amelyek azt tanácsolják az amerikaiaknak, hogy továbbra is a jelenlegi mennyiségben fogyasszanak vörös és feldolgozott húst. Az iránymutatás szerzői a húsfogyasztókat az étrendi változtatásra némileg képtelennek jellemezték, és a vörös és feldolgozott húsfogyasztás csökkentésének előnyeit jelentéktelennek tüntették fel. Ezek az iránymutatások ellentmondanak korábbi tanulmányoknak, amelyek a feldolgozott húst és a vörös húst a korai halálozással és a betegségek, köztük a szív- és érrendszeri betegségek (CVD) és a rák fokozott kockázatával hozzák összefüggésbe.

Ha a mindenevők zavarban vannak, nehéz őket hibáztatni.

Az amerikaiak kevesebb húst esznek, de nem kevesebb feldolgozott húst

A cikk szerzői érveik megfogalmazásához az észak-amerikai és nyugat-európai átlagos heti 2-4 adag húsfogyasztásra hivatkoztak. De mi nem vagyunk Franciaország, és az amerikaiak körülbelül egyharmada ennél többet eszik. Valójában átlagosan körülbelül öt adag (17 uncia) vörös és feldolgozott húst eszünk hetente.

Az elmúlt két évtizedben előrelépést értünk el a feldolgozatlan marha-, sertés- és bárányhús fogyasztásának csökkentésében. A feldolgozott húsok fogyasztása azonban változatlan maradt: a kolbász, a hot dog és a sonka a nemzet legkedveltebb feldolgozott húsok között uralkodik.

A vörös hús és a feldolgozott hús növeli a betegségek kockázatát

Az Annals irányelveinek üzenete zavarba ejtő volt, és időnként a média rosszul fordította le, egyes szalagcímek arra ösztönözték az amerikaiakat, hogy teljes gőzzel haladjanak a fogyasztásukkal.

Ez azért különösen riasztó, mert a legújabb kutatások szerint a heti 3 és fél adag hús elfogyasztása magasabb halálozási kockázattal jár. Háromnál több további adag elfogyasztása jelentős eszkalációnak tűnhet. De vegyük figyelembe, hogy egy normál adag körülbelül 3 unciának felel meg, ami egy kártyapakli méretű adag. Egy steakhouse filé elfogyasztásával, amely általában 12 uncia súlyú, nagyjából 3 és fél adagot fogyaszthatunk egyetlen étkezés során.

A kapcsolat erősebb a feldolgozott húsok esetében, amelyeknek kisebb a szabványos adagmérete. A szalonna kedvelőinek már heti négy szelettel több vastag szalonna elfogyasztása is elég ahhoz, hogy növelje a halálozási kockázatot.

A vörös és a feldolgozott húsokat is összefüggésbe hozták a rák megnövekedett kockázatával. Az Egészségügyi Világszervezet Nemzetközi Rákkutatási Ügynöksége szerint elegendő bizonyíték áll rendelkezésre ahhoz, hogy a feldolgozott húst rákkeltő anyagnak (rákkeltő anyagnak) minősítsék. A napi két unciánál kisebb napi adag – ami két szelet sonkának vagy bolognai sonkának felel meg – fogyasztása összefüggésbe hozható a megnövekedett rákkockázattal.

A kevesebb vörös hús fogyasztása helyet ad az egészségesebb ételeknek

A vörös és feldolgozott húsok egészségügyi veszélyeinek felvázolása sajnos negatív üzenetet közvetít, és figyelmen kívül hagyja a nagyobb képet: sokan egyszerűen nem esznek elég védő élelmiszert, és ha kevesebb húst eszünk, helyet adunk azoknak az ételeknek, amelyeket elhanyagolunk.

A USDA szerint az amerikaiak közel 90%-a nem eszik meg az ajánlott napi zöldségmennyiséget. (A legtöbb embernek életkortól és nemtől függően napi kettő-négy csészényit kellene megcéloznia.) A felnőttek nem esznek elég hüvelyest, például babot és lencsét, és nem fogyasztunk elég tenger gyümölcseit sem. A jó hír az, hogy a vörös és feldolgozott húsok egy részének teljes kiőrlésű gabonafélékkel, zöldségekkel, tengeri és növényi eredetű fehérjékkel való helyettesítése segíthet hosszabb életet élni.

Ez a kollektív egészségünk szempontjából is hasznos, mivel az állattenyésztés felelős az üvegházhatású gázok kibocsátásának 14%-áért, ami hozzájárul az éghajlatváltozáshoz és veszélyezteti bolygónkat. (A tenger gyümölcseivel kapcsolatos gyakorlatok szintén hozzájárulnak a globális felmelegedéshez, de csak a homár és a rák közelíti meg a szarvasmarhát, hazánk legnépszerűbb vörös húsát, és a legnagyobb üvegházhatású gázkibocsátásért felelős állatot.)

Helyezzük át a hangsúlyt azokra az élelmiszerekre, amelyekből többet kellene enni

Az amerikaiaknak végeredményben rossz szolgálatot teszünk, ha úgy állítjuk be őket, mint akik képtelenek a változásra. Nem feltételezhetjük, hogy teher lenne áttérni a marhahúsról a dióra vagy a sonkáról a tonhalra.

De azt kérdezni, hogy mennyi hús a túl sok, talán rossz kérdés. Inkább azt kellene inkább megkérdeznünk: miből kellene többet ennünk helyette?