A molekuláris PMBCL expressziós szignatúrával rendelkező diffúz nagy B-sejtes limfómák megkülönböztetett molekuláris altípust képviselnek, amely rossz klinikai kimenetelhez társul

Bevezetés: A nemrégiben kifejlesztett DLBCL90 NanoString assay robusztusan megkülönbözteti a primer mediastinalis nagy B-sejtes limfómát (PMBCL) a diffúz nagy B-sejtes limfómától (DLBCL), valamint a DLBCL eredetű sejtes (COO) altípusait (ABC, GCB, besorolatlan) és a Double-Hit (DHIT) szignatúrával rendelkező eseteket (Ennishi D., JCO 2019). Amikor ezt a vizsgálatot 343, egységesen R-CHOP-pal kezelt, de novo DLBCL-ben szenvedő beteg biopsziáira alkalmazták, ezen esetek közül tizenkilencben volt molekuláris PMBCL-szignatúra (mPMBCL), annak ellenére, hogy morfológiájuk, immunfenotípusuk és klinikai jellemzőik alapján DLBCL-ként diagnosztizálták őket. Itt az volt a célunk, hogy átfogóan jellemezzük ezen mPMBCL-esetek molekuláris és klinikopatológiai jellemzőit.

Módszerek: A túlélési becsléseket Kaplan-Meier-elemzéssel számoltuk ki, végpontként a progresszióig eltelt időt (TTP) és a betegségspecifikus túlélést (DSS) használtuk. Teljes exom szekvenálást, kópiaszám-elemzést (SNP6.0) és RNAseq-et alkalmaztunk a szomatikus mutációk, a kópiaszám-aberrációk és a differenciálisan expresszált gének azonosítására. FISH-t alkalmaztunk a MYC-t, a BCL2-t és a BCL6-ot érintő átrendeződések jelenlétének felmérésére. Az mPMBCL és a “jóhiszemű” PMBCL (PMBCL) tumorok összehasonlításához a központunkban korábban egy PMBCL kohorszból (n=73) nyert adatokat használtuk fel (Mottok et al, Blood 2019).

Eredmények: Az mPMBCL esetében a diagnózis felállításakor mért medián életkor szignifikánsan magasabb volt, mint a PMBCL esetében (62 vs. 37 év, p<.001). A 19 mPMBCL-ből csak 3 esetben fordult elő elülső mediastinalis tömeg, ami a PMBCL klinikai jellemzője. Fontos, hogy ezek az esetek kiterjedt extrathoracalis betegséget mutattak, ami szokatlan a PMBCL esetében. Pleurális és/vagy perikardiális folyadékgyülem csak az mPMBCL 11%-ában fordult elő, szemben a PMBCL 50%-ával (p<.001). A csontvelő érintettsége az mPMBCL 21%-ában volt megfigyelhető, és egyetlen PMBCL-ben sem (p<.001). Az mPMBCL tendenciaszerűen rosszabb kimenetelű volt az R-CHOP-kezelt PMBCL-hez képest (n=61) (2 éves TTP: 62% vs. 77%, log-rank p=,12; DSS: 74% vs. 84%, p=,10). A DLBCL90-teszt COO-kijelölése alapján 19 mPMBCL-ből 16-ot a GCB-DLBCL kategóriába soroltak. A DLBCL-kohorszunkban a többi GCB-DLBCL-hez képest (kivéve a DHIT-szignatúra-pozitív eseteket) az mPMBCL rosszabb kimenetelű volt (2 éves TTP: 62% vs 87%, log-rank p=,03; DSS: 72% vs 89%, p=,02). Az mPMBCL és a GCB-DLBCL között nem volt szignifikáns különbség a kiindulási klinikai jellemzőkben.

Az mPMBCL és a PMBCL mutációs tájképének összehasonlítása a PMBCL patogenezisének központi jellemzőiben mutatott zavarokat: JAK/STAT jelátvitel, az NF-ĸB útvonal aktiválása és az immunrendszer kijátszása. A JAK-STAT jelátvitelt érintő genomiális aberrációk közösek voltak az mPMBCL és a PMBCL között, az IL4R-t, a STAT6-ot és a SOCS1-et érintő SNV-k vagy indelek az mPMBCL 37, 37 és 89%-ában, illetve a PMBCL 36, 40% és 69%-ában fordultak elő. Ezenkívül a kópiaszám-elemzés az mPMBCL 44%-ában (a PMBCL 71%-ában) JAK2-amplifikációt mutatott ki, a differenciális génexpressziós elemzés pedig a CD274 (PDL1), a PDCD1LG2 (PDL2) és a JAK-STAT-szignálhálózathoz tartozó gének megnövekedett szintjét mutatta ki az mPMBCL-ben. Ezzel szemben ezeket a genetikai aberrációkat ritkán figyelték meg egy nemrégiben 304 primer DLBCL-tumoron végzett teljes exomszekvenálási vizsgálatban (Chapuy B., Nat.Med. 2018). Mutációkat figyeltek meg az NF-ĸB útvonalakban is, de a mutációk mintázata eltérő volt az mPMBCL (BIRC3 és BTK) és a PMBCL (NKBIE) között, ami konvergens biológiára utal, az útvonalak diszregulációjának alternatív mechanizmusaival. Hasonlóképpen, az mPMBCL az immunelkerülésben szerepet játszó különböző mutációkat (CD83) tartalmazott a PMBCL-hez képest (B2M).

Végezetül összehasonlítottuk az mPMBCL mutációs tájképét a DLBCL nemrégiben leírt, genetikailag meghatározott alcsoportjaival. Érdekes módon az mPMBCL nagy többsége hordozta a “4. klaszterre” jellemző mutációk legalább egyikét (többek között CD83, HIST1H1E, SGK1), a DLBCL-ek Chapuy és munkatársai által meghatározott alcsoportjára, amely túlnyomórészt a GCB-DLBCL-eket tartalmazza.

Következtetés: Azonosítottuk és jellemeztük a DLBCL egy olyan alcsoportját, amely a PMBCL génexpressziós szignatúráját fejezi ki. A jóhiszemű PMBCL-hez hasonlóan ezeket a tumorokat olyan genomiális aberrációk jellemzik, amelyek befolyásolják a JAK-STAT, NF-ĸB jelátvitelt és az immunválaszt. Adataink azonban arra utalnak, hogy az utóbbi két útvonal diszregulációja eltérő evolúciós módokon keresztül jön létre, amelyek eltérő mutációs mintázatokban, valamint anatómiai és klinikai megjelenési formákban tükröződnek. Eredményeink potenciálisan új terápiás utakat kínálnak a limfómák ezen alcsoportja számára.

Sarkozy:Takeda: Kutatási finanszírozás. Savage: BMS, Merck, Novartis, Verastem, Abbvie, Servier és Seattle Genetics: Seattle Genetics, Inc: Seattle Genetics: Tanácsadás, tiszteletdíj, kutatási finanszírozás. Scott: Celgene: Roche/Genentech: Janssen: Tanácsadás, kutatási finanszírozás; NanoString: Szabadalmak & Jogdíjak: A NanoSting számára engedélyezett szabadalom nevesített feltalálója , Kutatási finanszírozás. Steidl: Bristol-Myers Squibb: Kutatási finanszírozás; Nanostring: & Jogdíjak: BC Cancer nevében benyújtott szabadalom; Juno Therapeutics: Tanácsadás; Tioma: Roche: Tanácsadás; Bayer: Genetics: tanácsadói tevékenység; Seattle Genetics: Tanácsadás.