A mumpsz történetének nyomon követése: egy idővonal
A mumpszvírus rendkívül fertőző, gyorsan terjed, és olyan szövődményekhez vezethet, mint az agyhártyagyulladás, a hasnyálmirigy-gyulladás, a szívgyulladás és a petefészek/herék duzzanata, hogy csak néhányat említsünk.
Ha egyszer elkapták, az egyetlen lehetőség a tünetek kezelése, és mivel a sterilitás, a süketség, sőt a vese- és hasnyálmirigy-szövődmények miatti halálozás kockázata is ritka, de lehetséges kimenetelként szerepel, jobb megoldás, ha eleve megelőzzük a betegséget. Mivel tehát a vakcinaimmunitás egyre csökken, vajon a ma használt gyógyszerek még mindig elég jók? Nyomon követjük a mumpsz elleni gyógyszerfejlesztés történetét.
i. e. 5. század – A mumpsz első írásos leírása
A mumpsz mint betegség első írásos leírása már az i. e. 5. században megtalálható. Az orvostudomány atyja, Hippokratész Kr. e. 410 körül a görög Thaszosz szigetén kitört mumpszjárványt írta le, amelyre a modern orvosok ma is úgy hivatkoznak vissza, mint a betegség mesteri dokumentációjára.
“A fülek körül duzzanatok jelentek meg, sokan mindkét oldalon, a legtöbben pedig mindkét oldalon” – olvasható a szövegben. “Laza, nagy, diffúz jellegűek voltak, gyulladás vagy fájdalom nélkül, és minden kritikus jel nélkül elmúltak.”
A teljes leírást, amely a Corpus Hippocraticumban, a “Járványtan” első könyvében található, gyakran idézik a megfigyelés értékének példájaként a betegségek kezelésének folyamatában.
1934 – A mumpsz etiológiájának felfedezése
Míg a 19. és a 20. század folyamán számos tanulmányt végeztek a betegségről, a mumpsz vírusos etiológiáját végül Claud D. Johnson és Ernest W. Goodpasture 1934-ben.
Johnson és Goodpasture megállapította, hogy a mumpsz korai szakaszában szenvedő betegektől vett nyálmintákban talált vírussal megfertőzött rhesusmajmok a későbbiekben maguk is megbetegedtek. Ezért úgy ítélték meg, hogy ez a vírus okozza a mumpszot, ami lehetővé tette, hogy új kutatási utakat nyissanak a betegség további terjedésének megállítására szolgáló vakcina kifejlesztése felé.
1945 – A mumpsz vírus izolálása
1945-ben izolálták először a mumpsz vírusát, és 1948-ra kifejlesztettek egy inaktivált vakcinát. A mumpsz elleni vakcinának ez a változata azonban csak rövid ideig volt hatékony, a későbbi készítményekben már nem inaktivált, hanem legyengített élő vírust használtak.
A vakcinának ez a változata viszonylag rövid életű volt, és az 1970-es évek közepén megszűnt, mivel hatékonyabb lehetőségeket fejlesztettek ki.
1967 – Mumpsvax: a Jeryl Lynn vakcina
1967. március 30-án az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal (FDA) engedélyezte a Maurice Hilleman által kifejlesztett Mumpsvax vakcinát, amelyet az ötéves lánya, Jeryl Lynn Hilleman által megfertőzött mumpszvírusból készítettek. A Mumpsvax vakcinát 1977-ben ajánlották rutinszerű használatra az Egyesült Államokban.
A mumpszvírus élő törzseit embrionális tyúktojásban és csirkeembrió sejtkultúrákban fejlesztették ki. Ez azt jelentette, hogy a vírustörzsek attenuáltak voltak, és ezért humán sejtekkel való felhasználáskor csökkentett alkalmassággal rendelkeztek, bár ez nem akadályozta meg, hogy az élő attenuált mumpszvírusnak ezt a törzsét működőképes vakcinává fejlesszék tovább. A “Jeryl Lynn” törzset ma is használják vakcinákban az Egyesült Államokban.
1971 – Az MMR vakcina kifejlesztése
Az MMR immunizációs vakcinát Hilleman fejlesztette ki, miközben a pennsylvaniai Merck Gyógyászati Kutatóintézetben dolgozott, és a kanyaró, mumpsz és rubeola élő, attenuált vírusait keveri. Hilleman 1963-ban a kanyaró elleni vakcinát is megalkotta, majd 1968-ban egy továbbfejlesztett változatot.
Míg Hilleman rubeola elleni vakcinát is készített, az MMR-vakcinához a Stanley Plotkin által a Wistar Intézetben kifejlesztett változatot használta. Plotkin emberi sejteket használt a rubeola elleni vakcina kifejlesztéséhez, ami azt jelenti, hogy jobban védett a betegség ellen, mint Hilleman állati sejteken alapuló változata. Az MMR-vakcinát 1971-ben engedélyezték, a második adagot pedig 1989-ben vezették be.
1998 – Az MMR-vakcina autizmus-vita
1998-ban Andrew Wakefield, akkori brit orvoskutató a Lancet orvosi folyóiratban megjelent kutatási tanulmányt írt, amelyben azt állította, hogy kapcsolat van az MMR-vakcina és az autizmus, valamint a bélproblémák kialakulása között.
Wakefield tanulmánya nem részletes kutatás, hanem csupán egy esetjelentés volt, és mindössze 12 gyermeket érintett – ami hihetetlenül kis mintanagyságú. A tanulmányt ma már tévesnek és csalárdnak tartják, de annak idején a média széles körben beszámolt róla, ami az Egyesült Királyságban és Írországban az oltási arányok meredek csökkenéséhez vezetett, és katalizálta az oltásellenes mozgalmat. A mumpsz és kanyaró okozta halálesetek és hosszú távú sérülések száma jelentősen megnőtt.
A tanulmányt a modern orvostudomány történetének egyik leghírhedtebb és legkárosabb irodalmi művének nevezik.
2009 – Amerikai bíróság cáfolja az autizmusra vonatkozó állításokat
Az amerikai szövetségi bíróság különleges mesterek hivatalát, amelyet a köznyelvben “vakcinabíróságnak” neveznek, 1986-ban a nemzeti gyermekkori vakcinasérülésekről szóló törvény hozta létre, hogy az oltásokkal kapcsolatos sérülésekkel kapcsolatos panaszokat kezelje.
A bíróság 2009-ben úgy döntött, hogy nem találtak bizonyítékot az autizmus spektrumzavarok és a vakcinák közötti kapcsolatra, és elutasította több mint 5300 szülő keresetét, akik azt állították, hogy az MMR vakcina autizmust okozott gyermekeiknél.
2010 – Wakefield autizmus-kutatását “tisztességtelennek”
Más kutatók nem tudták reprodukálni Wakefield eredményeit, és 2004-ben a Sunday Times riportere, Brian Deer felfedezte a tanulmány adatainak manipulálását és pénzügyi összeférhetetlenséget. A legtöbb társszerző visszavonta a tanulmány eredményeinek támogatását, és a brit Általános Orvosi Tanács (GMC) alapos vizsgálatot folytatott a Wakefield elleni vádakkal kapcsolatban.
2010. január 28-án a GMC több mint 30 vádpontban találta bűnösnek Wakefieldet, többek között tisztességtelenségben és fejlődésben elmaradott gyermekek bántalmazásában. A GMC bizottsága úgy ítélte meg, hogy “nem teljesítette felelősségteljes tanácsadói feladatait”, valamint “tisztességtelenül és felelőtlenül” cselekedett. A Lancet folyóirat teljes mértékben visszavonta Wakefield 1998-as tanulmányát, és a főszerkesztő akkoriban úgy nyilatkozott, hogy a kiadványt “megtévesztették”. Három hónappal később Wakefieldet törölték az Egyesült Királyság orvosi nyilvántartásából.
2013 – A legmagasabb MMR-oltási arány az Egyesült Királyságban
Az Egyesült Királyságban 1988-ban vált általánossá az MMR-oltás, és 2013-ban a brit Egészségügyi és Szociális Ellátási Információs Központ (HSCIC) jelentése szerint a 2012-2013-as időszakban a gyermekek 92,3%-át immunizálták MMR-vakcinával a második születésnapjukig. Ez a szám az Egyesült Királyságban történő bevezetése óta regisztrált legmagasabb érték volt.
A Public Health England oltásért felelős vezetője, Mary Ramsay akkor így nyilatkozott: “A HSCIC jelentésében szereplő eredmények jól jelzik, hogy a szülők és a gyermekek egyre inkább eljutnak az alapellátáshoz, hogy megkapják ezeket az oltásokat, és az elkövetkező években megvédjék egészségüket.”
2018 – A mumpsz újbóli megjelenése az Egyesült Államokban
2016-ban több mumpszkitörés is volt az Egyesült Államokban a betegség ellen már magasan beoltott lakosság körében, többek között a Harvard Egyetemen, ahol több mint 40 ember kapta el a vírust.
A harvardi kiújulás hívta fel a kérdésre Yonatan Grad, a Harvard Egyetem immunológia és fertőző betegségek adjunktusa és Joseph Lewnard posztdoktori kutató munkatárs figyelmét, akik idén márciusban beszámoltak a mumpsz kiújulásáról az oltott fiatal felnőttek körében az Egyesült Államokban. Az egyetem T.H. Chan School of Public Health által végzett tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy az újbóli megjelenés valószínűleg a vakcinából származó immunitás csökkenésének köszönhető.
A kutatók megállapították, hogy a vakcinából származó immunitás az utolsó adag beadását követően átlagosan 27 évig tart, ami azt jelenti, hogy a gyermekkorban beadott két adag mellett 18 éves korban egy esetleges harmadik adagra is szükség lehet az immunitás késő felnőttkorig történő fenntartásához.