A NÖVÉNYI SZTEROLOK Csökkentik a koleszterinszintet, de növelik a szívkoszorúér-betegség kockázatát
Editorial
Széles körben elfogadott, hogy a koleszterinszint csökkentése önmagában egészséges. Mi megkérdőjelezzük ezt a nézetet, különös tekintettel a növényi szterolokra. A koleszterinszint csökkentése nem lehet öncélú. A célnak az egészségügyi következmények, például a szívkoszorúér-betegség (CHD) előfordulásának csökkentésére kell irányulnia. Feltételeztük, hogy a növényi szterolok csökkenthetik a koleszterinszintet, de a CHD-t nem. Úgy találtuk, hogy a CHD-re gyakorolt hatás valójában káros.
A koleszterinszint csökkentése a fejlett világ nemzeti rögeszméjévé vált Amerikától Új-Zélandig. A sztatinok a szérumkoleszterinszint csökkentésének preferált és legjövedelmezőbb mechanizmusa (Johnson és esélyei, 2011). A növényi szterinek egy másik lehetőséget kínálnak. Először a margarinhoz adták őket, és 1997-ben vezették be Európában (Patch et al., 2006). A hozzáadott növényi szterolokat tartalmazó anyagok európai piaca továbbra is a legérettebb, 400 millió dolláros bevétellel (Frost and Sullivan, 2006). A növényi szterolok a biológiai forrástól függetlenül a szabad és észterezett fitoszterolok és fitosztanolok gyűjtőneve. A fitoszterolok koleszterinszerű molekulák, amelyek minden növényi élelmiszerben megtalálhatók, a legnagyobb koncentrációban a növényi olajokban fordulnak elő. Csak nyomokban szívódnak fel, de gátolják a koleszterin bélrendszeri felszívódását (Ostlund, Jr., 2002). Az emberi táplálkozásban leggyakrabban előforduló fitoszterolok a β-szitoszterol, a campesterol és a stigmasterol, amelyek a táplálék tartalmának körülbelül 65%-át, 30%-át, illetve 3%-át teszik ki (Weihrauch és Gardner, 1978). A fitoszterolok koleszterinfelszívódást gátló képességét először 1953-ban állapították meg (Pollak, 1953).
A fitoszterolok hatékonyan versenyeznek az emberi szervezet által termelt koleszterinnel, és bizonyos mértékig helyettesítik azt, így csökkentik a szérum koleszterinszintjét. Helyénvaló a kérdés, hogy az emberi koleszterin növényi koleszterinnel való helyettesítése pozitív egészségügyi beavatkozás-e.
Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság az Unilever PLC kérésére válaszolt, hogy növényi szterolokkal dúsított termékeikre vonatkozóan koleszterinszint-csökkentő állításokat tehetnek (Bresson, 2008). A felülvizsgálati szerv megállapította, hogy “a növényi szterinek bizonyítottan csökkentik/csökkentik a vér koleszterinszintjét”. Azt is megállapították, hogy “Azonban nincsenek olyan humán intervenciós vizsgálatok, amelyek bizonyítják, hogy a növényi szterolok csökkentik a koszorúér-betegség kockázatát.”
Rajaratnam és munkatársai (2000) a fitoszterolok és a koszorúér-betegség (CAD) kapcsolatát vizsgálták posztmenopauzában lévő nőknél. Arra a következtetésre jutottak, hogy “azoknál a nőknél, akiknél a szérum szkvalén, kampeszterin és szitoszterin aránya megemelkedett a koleszterinhez képest, és alacsonyak a megfelelő latoszterin értékek, fokozott a CAD kockázata. Így a koleszterin fokozott felszívódása és csökkent szintézise összefüggésbe hozható a koszorúér-atheroszklerózissal.”
A növényi szterolokat mint a CHD potenciális kockázati tényezőjét Sudhop és munkatársai (2002) tekintették át. Következtetésük szerint: “Ezek az eredmények alátámasztják azt a hipotézist, hogy a növényi szterolok a CHD további kockázati tényezői lehetnek.”
Assmann és mtsai. (2006) cikke arról számolt be, hogy: “Úgy tűnik, hogy a szitoszterinkoncentráció és a szitoszterin/koleszterin arány emelkedése összefügg a súlyos koszorúéresemények fokozott előfordulásával a koszorúér-betegség globálisan magas kockázatú férfiakban.”
Legutóbb Silbernagel és munkatársai (2010) a Ludwigshafen Risk and Cardiovascular health (LURIC) tanulmányban 1257 személyt vizsgáltak. Azt találták, hogy a fitoszterolok magas felszívódása és az ezzel egyidejűleg alacsony koleszterinszintézis előre jelezte a LURIC résztvevőinél a fokozott össz- és kardiovaszkuláris halálozást.”
A legjobb bizonyítékok a növényi szterolok szívbetegségekre gyakorolt hatását illetően a következők: valószínűleg védő hatásúak; semlegesek; vagy nem tűnnek kedvezőtlen hatásúnak. Fassbender és munkatársai (2008) egy 65 évnél idősebb személyekből álló holland kohorszban azt találták, hogy “a növényi szteroloknak semleges vagy akár védő hatásuk is lehet a koszorúér-betegség kialakulására, amit intervenciós vizsgálatokban kell megerősíteni”. Az EPIC Norfolk kohorsz azt találta, hogy “a magasabb növényi szterolszintek, úgy tűnik, nem állnak kedvezőtlen összefüggésben a CAD-sel ” 373 eset és 758 kontrollcsoport körében (Pinedo és mtsai., 2007).
A CHD-vel kapcsolatos bizonyítékok többsége nem kedvező. A rákra vonatkozó bizonyítékok szintén aggodalomra adnak okot. A fitokemikáliákkal és a rákkockázattal kapcsolatos epidemiológiai bizonyítékokról egy áttekintés készült. A felülvizsgálatban szereplő fitokemikáliák öt fő kategóriájának egyike a fitoszterolok; a karotinoidok, izotiocianátok, klorofill és fitoösztrogének a másik négy (Miller és Snyder, 2012). Ez az áttekintés arról számolt be, hogy csak egy tanulmány foglalkozik a fitoszterolokkal és a rákkockázattal (Normen és mtsai., 2001). Ebben a holland kohorszvizsgálatban 120 852 ember vett részt átlagosan 6,3 éves követési idő alatt. Arra a következtetésre jutott, hogy férfiak esetében nem volt összefüggés a fitoszterolbevitel és a vastagbélrák kockázata között. A férfiaknál pozitív összefüggés volt a végbélrák kockázata és a kampeszterol- és stigmaszterol-bevitel között. A nők esetében nem volt egyértelmű összefüggés egyik növényi szterol bevitele és a vastagbélrák kockázata között.
A hivatkozott bizonyítékok ellenére egy 30 fős holland tanulmány (Kelly et al., 2011) volt az, amely kiváltotta a növényi szterolokra vonatkozó uniós rendelet módosítását (CR, 2013). Kelly és munkatársai (2011) 85 hét elteltével szignifikáns korrelációt találtak a vérplazma kampeszterol-koncentrációja és a retinában lévő erek vastagsága között a sztatint szedő, növényi szterolokat fogyasztó személyeknél. A Német Szövetségi Kockázatértékelési Intézet megjegyezte, hogy a retina erek átmérőjének növekedését a szív- és érrendszeri betegségek korai kockázati markereként tárgyalják (BfR, 2011). Ennek megfelelően az EU előírta, hogy 2014 februárjától a hozzáadott növényi szterolokat tartalmazó termékeken fel kell tüntetni, hogy a terméket nem olyan személyeknek szánják, akiknek nincs szükségük vérkoleszterinszintjük szabályozására (CR, 2013).
Azt állítjuk, hogy ezt az óvatosságot minden emberre és minden növényi szterolt tartalmazó termékre ki kell terjeszteni. Az aggályokat felvető vizsgálatok többsége olyan résztvevőkkel foglalkozott, akiket “veszélyeztetettnek” és így koleszterinszint-csökkentő intézkedések célpontjának tekintettek (Sudhop et al., 2002; Assmann et al., 2006; Silbernagel et al., 2010).
A növényi szterolok valóban csökkentik a koleszterinszintet; az emberi koleszterinszint helyettesítése talán jobb leírása a módszertannak. Azonban nincs bizonyíték arra, hogy a növényi szterolok csökkentik a CHD kockázatát, és sok bizonyíték van arra, hogy károsak.
Itt az ideje, hogy emlékezzünk arra, hogy az egészségügyi eredmények javításával foglalkozunk, nem pedig helyettesítő végpontokkal. Ha szem elől tévesztjük a valódi célokat, többet árthatunk, mint használunk.