A német fegyveres erők siralmas állapota

Kritikák egész sorát váltotta ki Donald Trump amerikai elnök bejelentése – és az azt követő megerősítése -, miszerint 28 százalékkal csökkenti a Németországban állomásozó 35 ezer amerikai katonát. És bár az amerikai politika továbbra is ugyanolyan pártos, mint valaha, a bírálók között demokraták és republikánusok egyaránt voltak.

Azok, akik kifogásolták Trump bejelentését, azzal vádolták, hogy a német kormányt elvakította, a Bundestag törvényhozói pedig “sajnálatosnak”, sőt “teljesen elfogadhatatlannak” nevezték az elnök bejelentését. A döntés a külpolitikai és nemzetbiztonsági bürokráciák közötti nyilvánvaló koordináció nélkül született, és nem úgy tűnt, hogy egy nagyobb stratégia vezérelte volna.

Ezek a kritikák egy jól ismert problémára mutatnak rá. A Trump-kormányzatban az impulzusok túl gyakran átmennek politikának. Ennek ellenére a kizárólag Trump hirtelen döntésére való összpontosítás túl könnyen kiengedi Németországot a hurokból. Elhomályosítja a vita nagyobb összefüggéseit, nevezetesen azt, hogyan működik ma a NATO és Európa szerepe benne.

Kezdjük azzal, hogy a német fegyveres erők siralmas állapotban vannak, és ez nem azért van, mert Németországnak, amely fontosabb a NATO mint kollektív védelmi paktum hatékonysága szempontjából, mint bármely más európai tagállam, nincsenek meg az eszközei a probléma megoldására. Nincs.

Németország 4 billió dollárra becsült bruttó hazai terméke a világon a negyedik, Európában pedig az első helyen áll. Az ország egyben Európa technológiai erőműve is. Sőt, 2018-ban a Világgazdasági Fórum a technológiai innováció terén világelsőnek nevezte.

És mégis, a német hadsereg továbbra is tele van problémákkal. A Bundestag akkori fegyveres erőkért felelős biztosa, Hans-Peter Bartels által kiadott 2019-es elmarasztaló jelentés (amely angol nyelvű összefoglalóban is elérhető) összefoglalta a problémát.

A Bundeswehr, a német hadsereg újoncainak száma folyamatosan csökken, és 2018-ban soha nem látott mértékben, 20 000-re esett vissza, és ez a tendencia nem fordult meg. Ráadásul több ezer tiszti és altiszti hely marad betöltetlen. A NATO 2014-es walesi csúcstalálkozóját követően a német kormány azt javasolta, hogy 2025-ig 198 500-ra növeljék a katonák számát, de a lehangoló toborzási tendenciát tekintve ez vágyálomnak tűnik.

A Bartels-jelentés más súlyos problémákra is rávilágított. Az olyan kritikus felszerelések, mint a páncélzat, az éjjellátó felszerelés, a biztonságos kommunikációhoz szükséges rádiók és a szállítóhelikopterek krónikusan hiányoznak, csakúgy, mint a pótalkatrészek. Ennek következtében a légierő, a hadsereg és a haditengerészet egyaránt képzési és készenléti problémákkal küzd. Szembe kell nézniük “vadászgépekkel és helikopterekkel, amelyek nem repülnek. Hajókkal és tengeralattjárókkal, amelyek nem tudnak hajózni” – idézte a Politico egy 2019-es írása. Más értékelések szintén rámutatnak a tankok és harci repülőgépek számának meredek csökkenésére a beszerzések leépítése miatt.

A legzavaróbb talán az, hogy az F-125 Baden Württemberg-osztályú fregatt, az F-122 Bremen-osztály sokat hangoztatott leváltására szánt F-122-es fregatt fejlesztése akadozik. Az erőfeszítés 2007-ben kezdődött, de számos szoftver- és hardverhiba miatt a tengeri próbák egészen 2017-ig elhúzódtak, ami után a hajót alkalmatlannak minősítették. Bár a vezérhajó végül 2019-ben szolgálatba állt, a fregattról széles körben úgy tartják, hogy nem képes teljesíteni azt a feladatot, amely az eredeti indoklásában szerepelt: elhúzódó műveletek végrehajtása távoli helyszíneken, miközben az ellenfél repülőgépei, rombolói és tengeralattjárói által jelentett fenyegetéseket hárítja.

A német hadsereg kudarcai sok szempontból a védelmi kiadások elégtelenségére vezethetők vissza. A 2014-es walesi találkozón Németország és Washington más NATO-szövetségesei megállapodtak abban, hogy 2024-ig az egyéni GDP-jük legalább 2 százalékát védelmi kiadásokra fordítják. 2019-re azonban a szövetség 29 (Észak-Macedónia idei csatlakozásával immár 30) tagja közül csak hét teljesítette vagy meghaladta a két százalékos célt. Görögország volt a legmesszebb, 2,24 százalékkal. Németország 1,36 százalékon állt.

A német kancellár, Angela Merkel 2018-as beismerése, miszerint Németország nem fogja elérni a 2 százalékot, feldühítette Trumpot, és érzéseit megfelelően közvetítette Berlin felé bika a porcelánboltban nagykövete, Richard Grenell.

Trump hajlamos nemtetszését a NATO-n belüli tehermegosztás kudarcaként beállítani. De talán még ennél is súlyosabb, hogy a GDP-hez képest alacsony katonai kiadások a nemzetvédelem iránti elkötelezettség hiányát jelzik. Az ilyen kiadások a hidegháború után egy ideig talán kevésbé számítottak, de mostanra megváltoztak a körülmények, és egy olyan NATO, amely komoly leltár nélkül vitorlázik tovább, bajban találja magát.”

Az Egyesült Államok már nem dominál. Az amerikaiak egyre jobban aggódnak az otthoni problémák sora miatt, és a COVID-19 és az azt követő gazdasági válság csak tovább növeli aggodalmaikat. Az ország talán kevésbé lesz képes vagy hajlandó Európa segítségére sietni. Eközben Vlagyimir Putyin orosz elnök jelentős beruházásokat eszközölt Oroszország katonai erejének növelésére.

Ezzel a háttérrel szemben az a felvetés, hogy Európának meg kell védenie magát, nem utolsósorban azért, mert a NATO európai tagjai együttesen 18 billió dolláros GDP-vel rendelkeznek, szemben az orosz 1 dollárral.66 billió dollárral szemben, sokkal vonzóbb mind a Trump-kormányzat, mind a közvélemény számára.

Az európaiak, és nem csak a németek, jól teszik tehát, ha megértik, hogy a NATO-n belüli, a tehermegosztás körüli nézeteltérések nem fognak varázsütésre megszűnni, ha Trump elveszíti a novemberi elnökválasztást. Az ő terve vagy fenyegetése – nevezzük, aminek akarjuk -, hogy csökkenti az amerikai katonai jelenlétet Németországban, a NATO-n belüli, régóta fennálló súrlódások különösen feszült megnyilvánulását jelenti. Az Egyesült Államokon belül és a világ hatalmi megoszlásában bekövetkezett változások pedig még vitatottabbá és nehezebben elsimíthatóvá teszik ezt a helyzetet.

Ennyi bizonyos: ha nem foglalkoznak vele, Európa elégtelen katonai kiadásai veszélyeztethetik a szövetség jövőjét, és a közös értékekre és az euroatlantizmus megszentelt hagyományára való szokásos hivatkozás nem lesz elegendő a szövetség összefoltozásához. Ahogy Trump esetleges távozása sem.