A nap, amikor a Golden Gate híd a földdel egyenlővé vált

Képzeld el ezt: Emberek százezrei zsúfolódnak vállvetve a Golden Gate hídon, amikor hirtelen a híd szelíd íve laposodni kezd. Ezután fémnyögés visszhangzik a San Franciscó-i öbölben, ahogy a fenséges tornyok elkezdenek egymás felé dőlni.

Amint a tornyok elérik a töréspontjukat, a 3 láb vastagságú fő felfüggesztő kábelek meglazulnak, és az úttest kettéhasad, gyalogosok hullámai zuhannak több mint 200 lábnyira a halálba.

Majdnem ez történt ma 25 évvel ezelőtt, legalábbis a városi legenda szerint.

1987. május 24-én 300 000 ember rekedt órákra emberi dugóba, miközben ritka lehetőséget kaptak arra, hogy tömegesen, gyalogosan keljenek át az 1,7 mérföld hosszú hídon a híd arany évfordulójának megünneplésére. A hatóságok gyorsan lezárták a hidat, így az átkelésre váró félmillió másik embernek nem adatott meg a lehetőség. Mégis, a hatalmas, példátlan súly miatt a híd közepe 7 lábnyira megereszkedett.

“Hálás vagyok, mert ha a többiek kijutottak volna, talán a híd leomlott volna” – mondta akkor az Associated Pressnek Gary Giacomini, a híd kerületének akkori elnöke.

A mérnökök azonban utólag azt mondták, hogy a hidat soha nem fenyegette az összeomlás veszélye. A híd tisztviselői pedig ragaszkodnak ahhoz, hogy a hídkerület nem engedi meg a gyalogosoknak, hogy a 75. évforduló alkalmából vasárnap átrobogjanak a Golden Gate-en, aminek semmi köze az összeomlás veszélyéhez, és minden oka a túlzsúfoltság és a terrorizmus veszélyeihez a 9/11 utáni világban.

“Ez egyszerűen nem bölcs dolog” – mondta Ewa Bauer, a hídkerület főmérnöke.

Független mérnökök egyetértenek Bauerrel abban, hogy szerkezetileg a híd biztonságos volt a Golden Gate utolsó nagy ünneplése idején.

“Valószínűleg ez volt a legnagyobb terhelés, amit a híd valaha látott” – mondta Mark Ketchum, egy San Francisco-i hídmérnök, aki 1989 és 1991 között tanulmányozta a Golden Gate hidat. “De nem haladta meg a híd tervezett teherbírását.”

A Golden Gate méretű, teljesen megterhelt függőhidaknál normális, hogy akár 10 lábnyi “elhajlás” is előfordulhat, mondta Greg Deierlein, a Stanford Egyetem építő- és környezetmérnöki professzora.

A mérnökök szerint a függőhidakat úgy tervezték, hogy jobban hajoljanak és mozogjanak, mint más hidak. Az útpálya, mondta Ketchum, két hatalmas kábelen lóg, amelyek úgy tudnak nyúlni és lengeni, mint egy függőágy.

Az 1930-as években a híd közepét úgy tervezték, hogy függőlegesen 16 lábat, oldalról 27 lábat mozogjon anélkül, hogy maradandó károkat okozna, mondta Mary Currie, a hídkerület szóvivője.

Eredetileg a hidat úgy tervezték, hogy minden hídlábra 4000 fontot bírjon. Az 1980-as évek közepén pedig a betont könnyebb acélvázra cserélték, ami ezt a kapacitást lábanként 5700 fontra növelte, mondták a hídmérnökök az 50. évfordulós ünnepségeken.

Senki sem tudja pontosan, hogy azon a májusi napon hány gyalogos súlya volt a hídon. De feltételezve, hogy egy átlagos ember körülbelül 150 fontot nyom, és körülbelül 2,5 négyzetmétert foglal el a tömegben, akkor körülbelül 5400 font jutott volna minden egyes lábnyi hosszra. Ez több mint kétszerese az egymás mellett haladó autók súlyának.

Az 5400 és 5700 font közötti különbség túl közelinek tűnhet a kényelemhez. De a hídmérnökök hangsúlyozzák, hogy rutinszerűen beépítenek egy további “biztonsági tényezőt”, hogy figyelembe vegyék a szerkezetre nehezedő váratlan terhelést.

A Golden Gate tervezői túltervezték a hidat, hogy legalább 150 százalékkal több súlyt tudjanak felvenni, mondta Bauer főmérnök.

És még ha a tömeg 25 évvel ezelőtt egy hatalmas emberi piramist alkotott volna, és túllépte volna ezt a biztonsági puffert, a fedélzet “deformálódott” volna, és nem tört volna el, mint egy gemkapocs, amely meghajlik, ahelyett, hogy eltörne – mondta Abolhassan Astaneh, a Berkeley Egyetem építőmérnöki, szerkezet- és hídmérnöki professzora.

Még akkor is, ha a híd egy része összeomlott volna, nem zuhant volna az egész úttest az öbölbe, mondta Astaneh. Astaneh szerint az útpálya egyes szakaszait a kábelek támasztják alá, nem pedig egymás, így ha a fedélzet egyik darabja lezuhan, az nem rántja magával a többit is.

“Ezek csak hinták, egymás mellett lévő 50 láb hosszú hinták” – mondta az útpálya egyes szakaszairól.

A legtöbb aggodalmat aznap az okozta, amikor a híd közepén találkoztak a San Franciscóból és Marin megyéből érkező tömegek. Az emberek egymás mellé szorultak, és nem tudtak mozogni.

“Aztán elég ijesztő lett, mert rájöttünk, hogy csapdába estünk” – mondta Barbara Schnur, egy Foster City-i lakos, aki akkor 25 éves volt. “Ott álltunk, és aztán azt mondtam a barátomnak: ‘Haver, ez a híd mozog’. “

A szél ugyanis óránként akár 40 mérföldes sebességgel is fújt, így a híd ide-oda himbálózott.”

“Majdnem olyan volt, mintha részegen sétálnál” – mondta a San Franciscóban élő Karl Watanabe, aki akkor 32 éves volt. Azt mondta, ő is aggódott, hogy a tömeg pánikba esik, és “tömeges elvándorlást okoz.”

Az okostelefonok és a Twitter szerencsére még nem léteztek, így a gyalogosok közül sokan boldogan nem tudták, hogy a híd kilapult, amíg másnap meg nem látták a képet az újságban.

A mérnökök szerint a nagyvásznon láthatják majd a kaliforniaiak leginkább a Golden Gate összeomlását.

A filmekben a híd volt már földrengések, szörnyek, idegenek, mutánsok, robotok, napsugárzás és még egy megahajó áldozata is.

De az általa látott filmekben, mondta Ketchum, a híd soha nem úgy omlik össze, ahogyan az a valóságban történne.

“Szinte mindig azt mutatják, hogy a híd főtartója a csatornába omlik, majd a tornyok befelé zuhannak a csatornába” – mondta.

“Ez nem így van” – tette hozzá Ketchum. “Ha a főtartó lezuhan, akkor a kábelekben lévő feszültség megszűnik – és a tornyok visszahajlanak.”

pontra.