A navigációs törvények

A navigációs törvényeket a 17. században fogadta el az angol parlament. A törvények célja eredetileg az volt, hogy a hollandokat kizárják az angol kereskedelemből származó haszonból. A Navigation Acts mögött álló merkantilista elmélet azt feltételezte, hogy a világkereskedelem kötött, és a gyarmatok az anyaország számára léteznek.

Az 1660-as és 1696-os Navigation Acts a következő módon korlátozta az amerikai kereskedelmet:

• A gyarmatokról behozott és kivitt árukat csak angol hajók szállíthatták.
• A gyarmatokkal csak brit állampolgárok kereskedhettek.
• A gyarmatokon termelt árukat, például cukrot, dohányt, gyapotot és gyapjút csak brit kikötőkbe lehetett exportálni.

1763 előtt Európában az angol polgárháború és a dicsőséges forradalom zajlott. Ez idő alatt a britek az európai háborúkkal voltak elfoglalva, és nem hajtották végre a navigációs törvényeket. A gyarmatosítók ekkor már nem tartották be a törvényeket, a csempészet és a megvesztegetés pedig általánossá vált. A gyarmatosítók kereskedni kezdtek a karibi térség nem brit gyarmataival, ami sok gyarmati kereskedőnek és földművesnek segített a boldogulásban. Nagy-Britannia a francia és indián háború után megpróbált érvényt szerezni ezeknek a törvényeknek, de a gyarmatosítók tiltakoztak, és ezek a törvények nagy ellenségeskedést váltottak ki az amerikai gyarmatokon. A navigációs törvényeket végül 1849-ben visszavonták, miután Nagy-Britannia támogatta a szabad kereskedelem politikáját.