A nyelvek fája
A filogenezis (vagy filogenezis) az élőlények, általában a fajok egy csoportjának eredete és fejlődése. A filogenetikusok egyik fő feladata az ismert (élő és kihalt) fajok közötti ős-leszármazott kapcsolatok meghatározása.
A filológia az ősi szövegek és nyelvek tanulmányozása. A történeti nyelvészet (vagy összehasonlító nyelvészet) a filológiának az az ága, amely a nyelveket és azok összefüggéseit tanulmányozza. A filológiai nyelvfa (vagy nyelvek fája) az evolúciós összefüggéseket követi nyomon a nyelvek között, amelyekről úgy gondolják, hogy egy közös őstől származnak.
Blogunk e számában az életfát hasonlítjuk össze a nyelvek fájával.
A kettő abban hasonlít, hogy egy mutáció vagy változás egy egyedben az egész populációban elterjedhet, és végül felváltja az őstípust. Az alábbi kép, a Nature magazin 2003. novemberi számában megjelent diagram másolata szemlélteti az élet és a nyelvek fejlődéstörténetének rekonstrukciója közötti hasonlóságokat.
A bal oldali diagram azon az elképzelésen alapul, hogy minden élőlénynek vannak szülei, és minden szülőnek vannak szülei, és így tovább. Ezért, ha elég messzire visszamegyünk, azt találjuk, hogy filogenetikai fájuk három tartományt foglal magában:
Eukariák (állatok, növények, gombák),
Baktériumok és
Archaea (szélsőséges környezetben élő élőlények).
Mindegyik sejttípus egy feltételezett Cenacestornál (a legutóbbi közös ős) gyökerezik, de nem biztos, hogy a Cenacestor hogyan ágazott szét ezekre a különböző tartományokra. Az egyik elmélet szerint a Cenancestorból először a Baktériumok és az Archaea ágazott ki, majd a Baktériumokból ágazott ki az Eukarya, de az is lehetséges, hogy az Eukarya a gének horizontális átadása révén (a piros nyíl jelzi) a Baktériumoktól származtatott bizonyos tulajdonságokat.
A jobb oldali fadiagram gyökere a proto-indoeurópai nyelvek csoportja, ill, a proto-indoeurópai nyelvet tartják a Cenancestornak ebben a csoportban, amely a következőkre ágazik el:
angol
francia
német
Az angolt proto-indoeurópai-germán nyelvnek tekintik. Ez azt jelenti, hogy alapszókincse a németből származik, de kiterjedt kölcsönzés történt más nyelvekből, például a franciából (ahogy azt a piros nyíl jelzi). Ezen az ábrán látható, hogy a szóosztályok különböző funkciókat töltenek be; azaz a németből származó szavak az állatokra utalnak, míg a franciából kölcsönzött szavak a húsukra. Azt is mutatja, hogy a szavak várhatóan hogyan változnak az idők folyamán.
Az életfa és a nyelvek fája között is jelentős különbségek vannak. Az élet fáján a genetikai változás csak a szülőről a gyermekre terjedhet, így a mutáció vagy a változás folyamata sokkal lassabb, és sok generáción át tarthat. A gének több millió, sőt milliárd évig változatlanok maradhatnak. Ezzel szemben a nyelvek gyorsabban változnak, és a nyelvi változások sokkal gyorsabban terjedhetnek a nem rokon egyének között. Nézzünk meg például néhány történelmi példát a nyelvi mutációkra, amelyek az alábbi országokban történtek.
Kérem, tekintse meg az alábbi táblázatot, amely szemlélteti, hogyan gyökereznek a nyelvek, hogyan fejlődtek és hogyan kapcsolódnak egymáshoz.
(A jobb áttekinthetőség érdekében kérjük, töltse le a PDF – The Proto-Indo-European Language Tree)
Magyarország
Magyarország viharos földrajzi, politikai és nyelvi történelemmel rendelkezik. Például a magyar nyelv, amelyet számos proto-indoeurópai nyelvággal hoznak összefüggésbe, valójában az ural-altáji nyelvfa finnugor ágához tartozik.
A ma Magyarországként ismert területet Kr. e. 15-től Kr. u. 378 körülig a rómaiak uralták. Ezután az európai hunok uralták Kr. u. 427-ig. Kr. u. 434-ben Attila, a hun, elfoglalta a régiót, hogy a Hunni Birodalom vezetője legyen, amely Hollandiától az Urál folyóig és a Dunától a Balti-tengerig terjedt. A rómaiaknak sikerült visszaszerezniük a régiót, ha csak rövid időre is. Ők tartották meg Kr. u. 445-ig, amikor Attila visszaszerezte, és haláláig, Kr. u. 453-ig uralkodott rajta. Attila a hunok ádáz vezetője volt, akitől a Római Birodalom rettegett, és a mai napig a kegyetlenség és a kapzsiság megtestesítőjének tartják. A Hunn Birodalom nem sokáig maradt fenn vezetője halála után, és i. sz. 460-ban az Ostrogótok hódították meg, akiknek uralma rövid ideig tartott. Kr. u. 488-558 között a terület törzsiessé vált.
A túlélő hunok a közeli településeken maradtak, és nevüket adták a területnek, amely így Magyarország néven vált ismertté. Magyarországot i. sz. 558-ban az avarok hódították meg, akik i. sz. 558-ban meghódították Magyarországot, és 803-ig hatalmon maradtak (bár a 7. században – i. sz. 625-től 660-ig, amikor a helyi szlávok uralkodtak – megszakadt az uralmuk). Az avarok heterogén csoport volt. Az avarok gyűjtőfogalom – az avar-indi-didó (tsez) népek – több mint 15 különböző etnikai csoportot jelöl, amelyek az oroszországi Dagesztáni Köztársaság hegylankáinak lábánál élnek.
A 9. század vége felé a magyarok, egy nomád törzs, talán a nyugat-szibériai sztyeppékről szálltak le Magyarországra, meghódították azt, és ezzel a Magyar Királyságban megalapították a Magyar Monarchiát.
A magyarok saját nyelvüket erőltették rá a román nyelvű lakosságra. Ez igen jelentős nyelvi változás volt, hiszen a magyar nyelv nem áll rokonságban az indoeurópai nyelvek egyikével sem. Valójában az ural-altáji nyelvfához tartozik, amely magában foglalja az uráli nyelveket, mint a magyar, a finn és az észt, és az altáji nyelveket, mint a török, a mongol, a kazah, az üzbég, a tatár, a mandzsu, valamint talán a koreai és a japán. Genetikailag a magyar hatás nem volt túl jelentős. A magyar honfoglalók a lakosság kis százalékát tették ki (mindössze harminc százalékát), és befolyásukat a szomszédos országokkal való kölcsönhatás tovább hígította. Ma Magyarországon a géneknek mindössze tíz százaléka vezethető vissza uráli hódítóikra.”
Brit szigetek
Ez a régió szintén viharos nyelvtörténelmet tudhat maga mögött, viszonylag rövid idő alatt drámai változásokon ment keresztül. A Brit-szigetek őslakossága ma már számunkra ismeretlen, indoeurópai nyelvek előtti nyelveket beszélt. Kr. e. 1500 körül a kelták, akik Délnyugat-Németországból származtak, elterjedtek Franciaországban, Észak-Spanyolországban és a Brit-szigeteken. A kelta inváziók elérték Észak-Itáliát, Csehországot, Magyarországot, Illyriát (a Balkán-félsziget nyugati részének egy régióját) és Kis-Ázsiát (Anatóliát) is. Végül a keltákat felszívták a rómaiak és a barbárok, és csak Bretagne és a Brit-szigetek nyugati része maradt kelta.
Amikor a rómaiak meghódították a Brit-szigeteket, a lakosság nagy része kelta nyelveket beszélt, de a rómaiak saját nyelvüket, a latint erőltették. Kr. u. 450 körül, amikor a germán népek Angliába vándoroltak, a latint felváltotta az angolszász (óangol) nyelv, amely magába olvasztotta a pre-kelta és kelta nyelvek nyelvi jellemzőit, és körülbelül 700 évig használták. Az óangol nem maradt statikus. 1066-ban Hódító Vilmos, Normandia hercege legyőzte II. Harold angol királyt a hastingsi csatában. A normannok számos francia szót vezettek be a nyelvbe. 793-ban a norvégok betörtek. A norvégok Dánia, Norvégia és Svédország vikingjeinek és talán más északi törzseknek a megnevezésére használt kifejezés Európa skandináv részén. Ők is hozzájárultak nyelvileg az angolszász nyelvünkhöz.
A 17. században, körülbelül William Shakespeare idején az óangolból fejlődött ki a modern angol. Egyes nyelvészek a modern angolt korai és késő modern angolra osztják, felhasználva az 1800-as éveket, azt az időszakot, amikor a Brit Birodalom a világ nagy részét felölelte, és az angolra jelentős hatással voltak az anyanyelvek is.
Török
A 11. században a törökök támadni kezdték a Konstantinápoly körüli központú Bizánci Birodalmat. Bizánc városát a Bizánci Birodalomban a Megarából (egy ókori attikai város) származó görögökről nevezték el, akik i.e. 660 körül telepedtek le ott. Kr. u. 330-ban Nagy Konstantin Bizáncot a Római Birodalom új keleti fővárosává nyilvánította, és átnevezte Konstantinápolyra.
1453-ban az oszmán hadsereg II Mehmed oszmán szultán parancsnoksága alatt elfoglalta Konstantinápolyt. Az oszmánok az egyik legerősebb birodalom lett, a város pedig Isztambul (törökül İstanbul) néven vált ismertté, amely név a mai napig megmaradt.
Genetikai szempontból a török invázió hatása nem volt túl jelentős, de a nyelvi hatása óriási volt, mert a görög és a török nyelv teljesen különböző nyelvcsaládokba tartozik:
A görög a proto-indoeurópai nyelvfa hellén ágához tartozik, a
török pedig az altaji nyelvcsaládfához, amelybe a török, a mongol, a kazah, az üzbég, a tatár, a mandzsu és más ázsiai nyelvek tartoznak, köztük talán a koreai és a japán, mint már említettük.
A nyelvi kicserélődésre és genetikai változásra még számos példa van. (If you are interested in this topic, you will enjoy Luigi Luca Cavalli-Sforza’s book “Genes, Peoples, and Languages”. What is remarkable is that, notwithstanding all the changes that have taken place, it is still possible to reconstruct trees for the two evolutionary tracks.
Wikipedia – http://en.wikipedia.org/
http://www.ucmp.berkeley.edu/exhibit/introphylo.html
Nature magazine, Vol. 426, 27 November 2003 – http://www.nature.com/nature
http://www.campusprogram.com/reference/en/wikipedia/b/bi/biology.html
Genes, Peoples and Languages by Luigi Luca Cavalli-Sforza
Classification – The Three Domain System
PDF Document
http://www.cat.cc.md.us/courses/bio141/lecguide/unit1/3domain/3domain.html
http://home.wanadoo.nl/arjenbolhuis/language-family-trees/
http://www.kessler-web.co.uk/History/KingListsEurope/EasternHungary.htm
http://www.ibiblio.org/gaelic/celts.html
http://www.armenianhighlands.com