A petevezeték visszafordítása kontra IVF: Melyik a legjobb választás? – ARC Fertility

By Susan Conway M.D., M.P.H., M.M.Sc.©

Töltse le PDF-ben ezt a cikket.

A petevezeték-visszafordítás a leggyakoribb fogamzásgátló módszer, amelyet a párok az Egyesült Államokban alkalmaznak. A termékeny nők mintegy 27%-a választja fogamzásgátlási módszerként a petevezetéksterilizációt. E műtétek körülbelül felét a szülés utáni 48 órán belül végzik el, a másik felét pedig a terhességtől távol eső intervallumos beavatkozásként. A beavatkozásokat véglegesnek szánják, és a legtöbb nő azzal az őszinte szándékkal hozza meg a döntést, hogy megelőzze a további terhességeket.

Az élet azonban tele van meglepetésekkel. Változnak a körülmények, változnak a kapcsolatok, és ennek megfelelően változhatnak a családalapítási célok is. Annak ellenére, hogy beleegyeztek a végleges sterilizációba, a sterilizált nők akár 14,3%-a kér tájékoztatást a termékenységi lehetőségekről a beavatkozást követő 14 éven belül. Milyen lehetőségei vannak azoknak a pároknak, akik a csősterilizációt követően terhességre vágynak?

A válasz erre a kérdésre éppoly változatos, mint a kérdező párok. Számos tényező befolyásolhatja a döntéshozatali folyamatot. Általánosságban elmondható, hogy a kategorikus lehetőségek vagy a sterilizációt visszafordító műtét (tubális visszafordítás) vagy az in vitro megtermékenyítés (IVF). Melyik eljárás a legkevésbé költséges? Melyik a legegyszerűbb és legkevésbé kockázatos? Melyik a legjobb választás a nő életkora alapján? És ami a legfontosabb, melyik a legvalószínűbb, hogy sikeres fogantatást eredményez?

Tubusmegfordítás

A legtöbb esetben a technika egy ambuláns vagy rövid ideig tartó eljárás, amely egy kis hasi bemetszéssel és mikrosebészeti technikákkal helyreállítja a megszakadt tubusszakaszok közötti kapcsolatot. Mint minden műtétnek, ennek is vannak kockázatai, beleértve a fertőzést, a rossz szövetgyógyulást, a petevezeték, a méh vagy a petefészek, valamint más környező szövetek további károsodását és az altatási komplikációkat. Ezenkívül figyelembe kell venni a műtét utáni lábadozási időszakot és a munkából való kiesést, amely általában viszonylag minimális, de esetleg elhúzódhat. Ezeket a kockázatokat minden páciensnek a sebészével együtt kell meghatározni az egyéni körülményei alapján. Ne feledje, hogy a petevezetékek bármilyen típusú műtétet követően mindig valamilyen mértékben károsodnak, és a méhen kívüli (petevezetéki) terhesség kockázata mindig fennáll. Ha a visszafordítás sikeres, akkor is újra meg kell fontolni a szülés utáni fogamzásgátlási lehetőségeket.

Nem minden típusú petevezeték-sterilizáció visszafordítható. Ha a megmaradt petevezeték-szakaszok korábbi károsodás miatt nem egészségesek, vagy a szakaszok rendkívül rövidek, a sikeres visszafordítás nem kivitelezhető. A petevezetéksterilizációk egyes típusai technikailag nem reverzibilisek, mint például a distalis fimbriektómia és a transzcervikálisan elhelyezett proximális spirálok (Essure). Mások, mint például az Irving- és az Uchida-technika, vagy azok, amelyeknél nagyon nagy petevezeték-szegmensek sérültek vagy kerültek eltávolításra, technikailag visszafordíthatóak lehetnek, de a megfigyelt műtét utáni terhességi arányok olyan lesújtóan alacsonyak, hogy a legtöbb sebész nem javasolja a megkísérlést. Ezért rendkívül fontos tudni, hogy milyen sterilizációs eljárást végeztek, amikor a műtétet fontolgatják. A pácienseknek be kell szerezniük a sterilizációs műtéti feljegyzés és a patológiai jelentés másolatát (ha a petevezeték szegmenseit eltávolították), hogy azt a sebészükkel átnézhessék. A műtét előtt mindig el kell végezni a férfi partner spermavizsgálatát; ha a leletek jelentősen kórosak, a petevezeték visszafordítása rendkívül valószínűtlen, hogy sikeres fogantatást eredményezzen. A jelentős férfitényező kizárásával elkerülhető a szükségtelen és költséges műtét és a vele járó kockázatok.

A petevezeték visszafordításának költségei sebésztől, kórháztól és régiótól függően széles skálán mozognak. A biztosítási kötvények nagyon ritkán fedezik az eljárást. Egyes területeken a petevezeték-visszafordítás költségei meghaladják az IVF költségeit, ami aztán közvetlenül befolyásolja az eljárás elérhetőségét. Más területeken a petevezeték-visszafordítást végző sebészek nagy volumenű ambuláns sebészeti klinikákat hoztak létre, amelyek lehetővé teszik, hogy a költségeket viszonylag minimálisra csökkentsék. Ne feledje, hogy a sebész tapasztalata döntő fontosságú a siker valószínűsége szempontjából. A mikrosebészet az általános szülész-nőgyógyász vagy sebész rezidensképzésen túl kiterjedt továbbképzést igényel; keressen olyan sebészt, aki rendelkezik ilyen képzéssel és tapasztalattal.

IVF

Az in vitro megtermékenyítés vált a domináns technikává a rendellenes vagy elzáródott petevezetékkel rendelkező nők terhességének elérésében. Az 1970-es évek végi bevezetése óta a technika finomodott, a sikerességi arányok drámaian javultak, és ma már számos további termékenységi probléma, például a súlyos férfitényező és a megmagyarázhatatlan meddőség esetén is alkalmazzák. A technika lényege, hogy a petefészkeket szándékosan túlstimulálják, a petesejteket tűs aspirációval nyerik, laboratóriumban egyesítik őket a spermiumokkal, és az így kapott embriók közül kiválasztják a méhbe való visszaültetésre szánt embriókat. A szokásos módon a petevezetékben lezajló események így a laboratóriumban történnek, egyfajta petevezeték-kerülő utat biztosítva. Az IVF lehetővé teszi a legegészségesebb embriók kiválasztását az átültetéshez, és gyakran több embrió közül is lehet választani. Kevésbé invazív, mint a műtét, és a beavatkozás utáni állásidő minimális. Legnagyobb kockázata a petefészek túlstimulációs szindróma (a betegek 1-5%-ánál fordul elő) és a többszörös terhesség.

Mint minden orvosi eljárás esetében, rendkívül fontos, hogy az IVF-klinikát körültekintően válasszuk ki. Az egyes klinikák eredményei nagymértékben eltérnek a klinikán kezelt betegpopulációtól, valamint az IVF-orvosok és embriológusok által alkalmazott tapasztalatoktól és technikáktól függően. A költségek régiónként és klinikánként nagyon eltérőek. Hasonlóképpen, a biztosítási fedezet közismerten változó, és nagymértékben ingadozik az egyes kötvényektől, munkáltatóktól és biztosítótársaságoktól függően.

Sikerességi arányok

A mikrosebészeti petevezeték-visszafordítást követő élve születések aránya 55-81% között mozog számos jelentett sorozatban. Ezeket az arányokat leginkább a páciens életkora befolyásolja a visszafordítás időpontjában. A 35 évnél fiatalabb, a meddőség egyéb jelentős okát nem mutató nők esetében az egyik áttekintésben a műtétet követő 18 hónapon belül körülbelül 70%-os kumulatív terhességi arányról számoltak be. Ha az egy ciklusra jutó költségek szempontjából nézzük, a petevezeték visszafordítása viszonylag hatékony. Ha azonban a ciklusonkénti sikeresség szempontjából nézzük, a petevezeték-visszafordítást követő arányok meglehetősen alacsonyak: a legtöbb sorozatban kevesebb, mint 5%. Ez azt jelenti, hogy gyakran sok ciklusra van szükség a siker eléréséhez. További problémát jelent a műtét és a fogamzás közötti időintervallum: a műtétet követő sikertelen fogamzás minden egyes évével igen nagy az esélye annak, hogy a terhesség méhen kívüli lesz, ha egyáltalán bekövetkezik.

A probléma tehát az életkor előrehaladásának a sikeres fogamzás valószínűségére gyakorolt hatásában rejlik. Mivel sok olyan pár, aki a petevezeték-visszacsavarást követő terhességet fontolgatja, ezt az első család befejezése után egy új házasság vagy kapcsolat keretében teszi, a nő gyakran olyan életkorban van, amikor a termékenység természetes módon és jelentősen csökken. Az életkor előrehaladtával a ciklusonkénti siker valószínűsége egyre alacsonyabb szintre csökken. Ha a petevezeték visszafordítását követően nem következik be időben terhesség, az egyetlen másik lehetőség az IVF mérlegelése. Dilemma akkor merül fel, ha a petevezeték visszafordítása nem sikerül, mivel a nő még tovább öregedett, ami csökkenti az IVF sikerének esélyét, és így az eljárások költségei összeadódnak, ha a párnak mindkettőhöz folyamodnia kell.

Az IVF sikerességi arányát a nő életkora is alapvetően befolyásolja. Az Egyesült Államokban az általános élveszületési arányok általában széles skálán mozognak, ciklusonként 20 és 35% között. A legtöbb jó hírű IVF-központ a 35 év alatti nők esetében legalább 35-40%-os, gyakran ennél magasabb ciklusonkénti sikerességi arányról számol be. A 35 év feletti nők esetében az arányok valamivel alacsonyabbak, és 40-42 éves korban és azon túl meredeken csökkennek. A legtöbb IVF terhesség egypetéjű, de a többszörös terhességek aránya sokkal magasabb, mint a spontán fogamzásoknál: az IVF útján bekövetkező terhességek körülbelül 30%-a többszörös terhesség, a legtöbb esetben ikrekkel. Ha a ciklusonkénti költségeket nézzük, az IVF viszonylag drága lehet. Ha azonban a ciklusonkénti sikeresség szempontjából nézzük, az IVF sikerességi aránya sokkal magasabb, mint a petevezeték visszafordításé.

Melyik a legjobb választás: IVF vagy petevezeték visszafordítás?

Az IVF és a petevezeték visszafordítás közötti döntés nyilvánvalóan nehéz. A költségek és a sikerességi arányok mellett a hosszú távú terveket is figyelembe kell venni. Hány gyermeket szeretne még? Ha több gyermeket szeretnének, és a nő fiatal, a petevezeték visszafordítása talán jobb választás. Ha csak egy további gyermeket szeretne, és a nő 35 évesnél idősebb, talán az IVF a legjobb választás. 42-43 éves kor felett a siker valószínűsége akár a petevezeték visszafordításával, akár az IVF-fel rendkívül alacsony és nagyjából egyenlő: a legtöbb jelentés szerint kevesebb, mint 1-3%. Ebben az esetben a petevezeték visszafordítása gyakran a költséghatékonyabb megoldás. Egy 2007-ben közzétett retrospektív belga tanulmányban az IVF és a petevezeték visszafordítása közötti terhességi arányok közötti különbség statisztikailag jelentéktelen volt, amíg nem vizsgálták a nők életkora szerint. Világossá vált, hogy a 37 év alatti nők esetében a kumulatív terhességi arányok jelentősen jobbak voltak a petevezeték visszafordítása esetén, míg a 37 év feletti nők esetében az IVF esetében. Ugyanakkor minden korcsoportban az összes közzétett jelentésben az IVF esetében a ciklusonkénti sikerességi arányok jobbak, mint a tubális visszafordítás esetében.

Az IVF és a tubális visszafordítás közötti döntés rendkívül összetett, és alapvetően befolyásolják az életkor, a költségek és az idő, valamint az egyéb lehetséges meddőségi problémák jelenléte. Minden egyes, ezzel a döntéssel szembesülő párt egyénileg kell értékelni és tanácsot adni, hogy a számukra legmegfelelőbb kezelési lehetőséget válasszák ki.